Mui Née. Még mindig Vietnám. Épp a kempingben fekszem a fűben. 300 vietnámi kisdiák körülöttem. Úgy 10-12 évesek lehetnek. Borzasztóan cukik és érdeklődőek. Pár perce húszan vettek körbe a pokrócomnál és kérdezősködtek. Minden kérdést feltettek, amit csak angol órán tanultak. Nem elég a gyerekzsivaj, még hangosan szól valamilyen vietnámi pop zene is. Azt hiszem lehet mindjárt lehúzunk egy felest a kókuszpálinkából amit a Mekong túrán vettünk. Zoli nincs itt, elugrott banh miért (vietnami szendvics). Van egy néni a piacnál akihez minden reggel elrobogunk. Szerettünk a szendvicsünkkel kiülni az út mellé és nézni a helyieket ahogy élnek. Utána mindig átsétáltunk egy közeli kókuszdió árus nénihez, ahol kemény 18.000 VND-ért (200 Ft) ittunk egy kókuszdiót. Ezúttal Zoli egyedül ment, mert nem mertük itt hagyni a cuccainkat. Túl érdeklődőek a gyerekek. Még a végén tiszta érdeklődésből bemásztak volna a sátrunkba. :) Mui née nekünk a vietnámi legek városa. Kezdődött mindjárt azzal, hogy életünk egyik legfárasztóbb éjszakája volt az első Mui Neben töltött. Pontosabban fél éjszaka, mert éjfélre értünk oda, aminek csupán azért van jelentősége, mert annak a bizonyos éjszakának a felét a buszon, másik felét a buszmegálló székén töltöttük. Vártuk, hogy felkeljen a nap és kinyisson a robogó kölcsönző. Felpattantunk rá, aztán elrobogtunk a kempingbe és hulla fáradtan felvertük a sátrat, majd elterültünk benne és bepótoltunk pár órát a kimaradt 8-ból. Várjunk csak! Nem is...! Ez esetben helytelen a többes szám használata. Zoli építkezett. Én aludtam. Összeestem a pléden és a pléden a füvön aludtam míg Zoli, a hős építkezett. Kevés országban volt olyan egyszerű az utazás városok között, mint itt Vietnámban. Mi a buszt választottuk ami gyakorlatilag úgy működik, mint egy hop-on, hop-off rendszerű járgány. Eldöntöttük hány város érintésével szeretnénk eljutni Hanoiba és innentől fogva csak annyi volt a dolgunk, hogy 2 nappal azelőtt, hogy várost akartunk váltani, be kellett szólni az utazási irodába.
További, pár "sosem gondoltam volna" Mui ne kapcsán: Kis hableányos bukósisakban csapatjuk majd az óceán mellett és én vezetek. Mindketten csigát eszünk vacsorára és sörrel gurítjuk le, mindezt 600 Ft-ért. Az egész út LEGeslegefinomabb és LEGolcsóbb tengeri herkenytűit köszönhetjük Vietnámnak és Mui Ne-nek. Minden este, naplemente előtt elmotoroztunk a közeli halászfaluba, ami ugyanúgy Mui Née része volt. Volt itt egy Miracle Grill and Chill nevű hely, három nyugágy, közvetlen a tengerparton. Minden este friss kagylót, rákot és tintahalat grilleztek nekünk a sör mellé. Kemény 600 Ft-ért. (Le Miracle Chill and Grill: https://www.facebook.com/Lemiraclemuine/) Sivatagban fogunk sétálni. Mui Ne-ben a szokásosnál több a természeti látványosság. Mindenféle színű homokkő dűnék között lehet sétálni. Hát így lehet az, hogy Vietnamban az ember fia egy sivatagnak tűnő óriási homokozóban sétálgathat. Gazdagabbék még quaddal vagy terepjáróval őrülködhetnek a dűnén. Több homokkő dűne van, ám a fehér homokkő dűne (White sand dune) a legtetszetősebb és a legnagyobb kiterjedésű is. Mi is ide robogóztunk el. Ezekhez a homokkő látványosságokhoz kötődik a "LEGfurább hely, ahol söröztünk és kókuszdiót ittunk" cím is. A Fairy Stream gyakorlatilag egy vörös homokkő kanyon. A szél és a víz még nem őrölte apró homokszemekké a talajt, még falként állnak több kilométeren keresztül. A kanyon alján bokáig érő vízben lehet sétálgatni, el, egészen a kanyon végéig, ahol is a folyóba műanyag székek és asztal van állítva. Itt pedig cuki néni vágja a kókuszdiót és osztja a sört pár száz forintért. Leültünk, rendeltünk egy sört és felpattintattunk egy kókuszdiót. Lábunk a kellemes langyos vízben, szemünk hol a nénin, hol a kanyon színein, hol pedig a csodálkozó turistákon legelt. Mui Ne. Az egyetlen hely, ahol legálisan és először felállíthattuk a sátrat. Kiépített és igényes kemping érhető itt el a turistáknak. Bong Lai Camping Ecotourism a neve. Előre odaszóltunk, hogy tutira legyen helyünk. A kempingben, ahol aztán csak mi voltunk egyedül kempingezők. :) Végre újra tudtunk hát kempingezni, ráadásul a tengerparton. Megérte keresztül cipelni fél Ázsián a sátrat. :) Annyira bejött az életérzés, hogy rá is hosszabbítottunk az ittlétre 3 napot. Mui Ne volt az a város, ahol új hobbinknak kezdtünk hódolni. A kedvenc időtöltésünkké az vált, hogy "odaülős néniket" vadásztunk az utcán és gyerekszéken ülve néztük, ahogy főz nekünk. Említettem már, hogy Vietnamban az utcán evés a világ legtermészetesebb dolga. Nők úgy szereznek maguknak egy kis kiegészítő keresetet, hogy kiteszik a serpenyőt bárhova ahol van hely. Ház elé, fa oldalába. Köréjük kis székeket raknak, hogy aki helyben és nem elvitelre akarja élvezni az ízeket, az is megtehesse. Mui Ne volt az első hely, ahol egy kapu aljban elcsíptünk egy nőcit. Épp rizspalacsintát sütött. Volt még egy nagyon különös és egyedülálló része Mui Nenek. Volt egy nagy öböl a halászfalu közelében, ahol soha nem látott formájú kerek halászhajók tanyáztak nappal, hajnalban pedig munkába álltak. Mai napig ilyen kerek lavórokban halásznak a helyiek. Az öböl pedig különleges képet festett ettől a több száz parkoló kerek hajócskától. Íme:
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|