Ha valami nem volt tervben az út elején, az az hogy Afrikában kötünk ki. Mivel orosz vízumot csak otthonról lehet igényelni, így buktuk az eredetileg tervezett Transszibéria Expresszen való hazatérést, Japánra, a másik álmunkra, pedig már nem volt pénzünk. Mi legyen, mi legyen? Irány Afrika, Marokkó, első állomásként pedig Marrakesh! :-) Az első megtett lépések egy új országban mindig érdekesek és megmaradnak. Még akkor is ha már 60 órája vagyunk úton és két napja repülőtéren alszunk. Pont, mint jelen esetben.:) Sötét volt már, az út mellett tett ki minket a taxi. A Marrakesh-t körülvevő régi városfalnál álltunk meg, oda be autó nem megy már. Értünk jött egy hölgy a szállásról. Mögötte vonszoltuk magunkat és követtük őt a szállásig a sikátorokon át. A fáradtságtól alig vitt már a lábam. Csak az ágyra és a zuhanyzóra tudtam gondolni. Emlékszem, a levegő száraz volt és poros. Ázsiához képest nagy váltás, ahol párás és folytó. Az árusok a nap végéhez készülődtek. Macskanyivákolás balról, halmokba rakott eper és narancs jobbról. Jéé, kenyér...rég láttunk már kenyeret úgy egyáltalán. A hentesek pultján leplezetlenül ott lógnak a levágott és nyúzatlan állatfejek. Fűszer. Olyan köménymag illatú. A tömegben pedig szamarak törnek utat a gazdájukkal. Jó teherhordók. Ezeken kívül minden házfal vörös színben pompázik a vert agyagtól. Ezek voltak az első képek az utcáról. Hamarosan meg is érkeztünk a szállásra. Kis sikátorban volt, pár 10 méterrel a városfaltól, mégis egy igazi oázis. Egy csoda. Rögtön három új szóval bővül a szótárunk: riad: tradicionális marokkói ház, vagy inkább mini palota :), aminek legtöbbször egy kert, de legalábbis egy gyönyörű udvar van a közepén. souk: a piac negyedet hívják így gyakorlatilag. medina: kőfallal körülvett régi városrész. Marrakeshben a dolgok talán egyszerűnek és szegényesnek látszanak, de ha kinyitunk egy régi ajtót, kiderülhet, hogy belül egy palota rejtőzik. A szállásunk is ilyen volt, egy tipikus riad. Kétszintes, a szobákon nem volt nagy ablak, de az a kevés is egy belső udvarra nyílt. Homok színű, szőnyegszerű berakású mészkő burkolat a földön, helyenként sötétzöld mázas kerámiával díszítve. A lépcsőházban a falon világos színű terméskő (mészkő) burkolat. A szobában a falon, még a fürdőben a zuhanytálca is tradícionális marokkói fényes vakolat (tadelakt). Csempe sehol sincs. Gazdagon díszített kézi készítésű bádog, sárgaréz lámpák a falon, ugyanebből a fémből van a mosdótál és a szappantartó is. Még a wc papír tartót is kézzel belevésett virágok díszítik. Az egyèbként visszafogott színskálát imádják megtörni harsány díszpárnával és ágytakaróval. A plafonon és fa berendezési bútorokon faragott virágmotívumok és geometrikus formák. Soknak tűnik, mégis ízléses és egyáltalán nem túl sok. 12 órát aludtunk egyhuzamban. Érkezésünk másnapján egy kávézóba sétáltunk, amit Zoli már előre kinézett. Elfogyott a kávénk ugyanis és ez a szállás meg annak tetőterasza különösen alkalmasnak tűnt reggeli, pöszmötölős kávézásokra. Gyorsan be kellett hát egyet szereznünk. Emlékszem, szinte alig néztünk szét mikor átkéltünk először az úton. Ránk is dudáltak egyből. Gyorsan rájöttünk, ez már nem Vietnám, ahol nincsenek szabályok és csukott szemmel is át lehet kelni a legforgalmasabb úton, mert az emberek úgyis vigyáznak ránk. A zebra és a KRESZ újra értelmet nyert. Több ezer éves városok fallal körülvéve Marrakesh és Fez is messze kinőtte már a 9. és 12.században épült városfalaikat, mely fölé ciprusok, datolyapálmák és fenyőfák magasodnak. A modernizáció nem kerülte el a várost sem, mégis a városfalon belül sétálva olyan volt mint egy időutazás. Nem is, egy antik labirintus. Mai napig élnek, imádkoznak, laknak és kereskednek itt emberek. Kietlen, szűk sikátorok, amik egyszer csak nagyobb utcába torkollanak, az egész pedig egy óriási labirintus amiben bárki könnyen eltévedhet akit nem Nádasy Zoltánnak hívnak. Én legalábbis ha egyedül lettem volna, már az első nap zokogva sírtam volna, hogy valaki segítsen kitalálni a medinából, ez egészen biztos. A városokban akadnak látnivalók, bár nem mondanám, hogy bővelkednek bennük. De talán nem is ez a lényege. Lófrálni, elveszni a medinában és lejárni a lábunkat, kiesni a szemünkön a bámészkodásban amit ez a nagyon más világ ad. Szatelitek és minaretek Marrakeshben is és Fezben is szexi háztető lapul minden riad tetején. Innen fentről egy merő épület az egész régi városrész. Szinte alig lehet egyetlen utcácskát is felfedezni, olyan szűken állnak egymás mellett. Már-már egy óriási káosznak tűnik az egész. Satelitek és a minaretek emelkednek csak magasba, meg egy-egy hang az utcáról és az imaének napi ötször, a háztetőkön pedig macskák portyáznak. A város falon kívüli városrész építészetét is arra kötelezték, hogy a medina házainál nem építkezhetnem magasabbra. Kígyóbűvölők, varázslók, akrobaták, utcai zenészek Marrakesben a Dzsema el-Fna piactéren, Fezben pedig a Talaa Kebiran aztán a város igazán életre kelt. Szerencsétlen helyiek próbálnak meg útat törni maguknak a nagy tömegben. Ők a dolgukra sietnek. Megint mások djellabába bújva (földig érő hosszú, kapucnis helyi viselet), fejüket lehajtva lassan lépdelnek. A kereskedők közül minden második a portékáját kínálja és karlendítéssel invitál a boltjába. "Look, look!" Hús és hal, nem is akárhogy tálalva Az ezer évnél is idősebb óváros (medina) évszázadok óta különböző soukokba van rendezve. Minden souk egy valamire specializálódott, némelyik halra és húsra, míg mások szőnyegre és textilekre, megint mások pedig bőrárúra. Fezben a Talaa Kebirában, de Marrakesh piacán is élő csirkék várják a vevőket egyáltalán nem állatbarát ketrecekben, kampórs kifüggesztett marha vagy tevefej lóg a hentes kampóján, megint másoknál pedig halak sorakoznak, főleg szardínia, az ugyanis Marokkó fő exportterméke. Időről időre feltűnnek azok az eladók is, akik a húst szállítják a hentesnek. Ők talán a legrémisztőbb képei az utcának. Biciklijükön kétoldalt nyúzatlan állatlábak tornyosulnak, elől pedig birkafej lóg a kormányon. Old school teherautó "Balak, balak", ordítják a szamarak vezetői, hogy utat csináljanak az állatoknak, akik a mai napig hordják az árut a medinából ki be. Sem Marrakeshbe, sem Fezbe nem mehetnek be az autók, Fezbe még a robogók sem. A mecsetektől hasraestünk. Azok a részletek... Marokkóban a legtöbb mecsetbe tilos bemenni nem muszlim hívőknek, így sokszor más alternatívát kellett keresni, ha az építészetet akartuk alaposabban megnézni. Egészen addig bántuk, amíg be nem mentünk Marrakeshben a La Madrasa Ben Youssef Egyetemre. A 14.században alapították, sokáig Észak-Afrika legnagyobb egyeteme volt. Bőrből bőrt
Sokat olvastunk a cserzőműhelyekről, mint helyi látványosságokról, meg arról, hogyan húzzák le az embert az elején még nyájas, kedves helyiek. Ingyen betekintést ígérnek, aztán óriási összegeket követelnek magukból kikelve. Rémsztorik ide vagy oda, meg szerettük volna nézni. Addig-addig környékeztük meg a helyet, ahol elhelyezkedik, amíg olyan invitációt nem kaptunk, aki kerek perec kimondta, hogy pénzért és azon belül is mennyiért mutatja meg. Gondoltuk így a tiszta és az egyenes és talán a problémamentes. Tulajdonképpen így is lett. Mindkét városban van elvileg ilyen "műhely", de állítólag Fezben a legszebb és legnagyobb, naná, hogy azt néztük meg. A dolog különlegessége (és a benne dolgozók számára veszélye), hogy a szabadtéri bőrcserzőműhely kádjaiban mai napig emberi kezek és lábak készítik ki, színezik és tartósítják a bőrt. Ha a mecsetlátogatás a legvarázslatosabb program, ez a legérdekesebb és a legbüdösebb. Olyannyira, hogy gázmaszkként mentacsokrot adnak az orrfacsaró büdös ellen! Nem egy vonzó munka, az biztos!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|