Ho Si Minhben landoltunk, aztán 30 nappal később Hanoiból hagytuk el az országot. A két állomás között, történt egy s más. Egyfolytában mozgásban voltunk. Kezdjük mindjárt a 2 napos Mekong kirándulással! A második állomás Ho Si Minh után egy 2 napos szervezett kirándulás volt a Mekong folyó delta torkolatához. Egy random talált utazási irodában fizettünk be a kirándulásra, másnap már mentünk is. (Sokan innen ugranak át Kambodzsába megnézni az Elveszett várost. Ehhez viszont olyan vízumot kell igényelni amivel 2-szer is be lehet lépni az országba. Ez viszont pont kétszer is olyan drága. 50 dollár fejenként.) A Mekong folyó Ázsia második leghosszabb folyója. Talán az út során most először fizettünk be egy szervezett útra. Mivel járt ez? Túravezetővel, busszal...igazi turista életérzéssel. Két napon át minden percünk leszervezve, vigyáztak ránk mint az óvodásokra, időre pisiltünk, mikrofonba beszéltek a buszon. Nem szeretem továbbra sem az ilyet, de saját autó/motor hiányában maradt ez a kényszer megoldás. A delta torkolatnak köszönhetően tele van a környék a folyó apróbb ágaival melyek keresztül folynak a kókusz és pomelo földeken, a növények óriás levelei pedig néhol szinte teljesen befedik a folyót, kellemes árnyékot és igazán különleges atmoszférát adva a helynek. Az itt élők minden probléma nélkül a mai napig közlekednek rajta, többnyire magukat és az áruikat szállítják, de efféle jóból a turista sem maradhat ki, így nekünk is megszületett a saját képünk a témára. Túravezetőnk gondoskodott arról, hogy elég változatos legyen a két nap. Hajózás után egy kis kókuszfarmon kötöttünk ki, ahol mindenféle kókuszból készült cukorkát, jégkrémet és pálinkát kóstolhattunk. Nézhettük, ahogy ott helyben készítik és vehettünk ha akartunk. Igazából úton útfélen ment az eladás nekünk. Az egész kirándulás úgy volt összerakva, hogy a csoport pénztárcája túl sokat ne unatkozzon a táskában. Bicikliztünk egy közeli kis szigeten ahol a tekerés útán a helyi farmon grillezett patkányt kóstoltam. (Zoli kimaradt a jóból.:)) Ez is egy olyan valami, amiről ha valaki azt mondja az út előtt, hogy megtörténik, erős öklendezésbe kezdtem volna. Tekintve hogy csótány, patkány és egér gondolatától is borsódzik a hátam. Itt kezdett el a csoport 4 fője masszívan italozni, nap végére annyira berúgtak, hogy az egyik német majdnem kidobta a taccsot a buszon. Az utolsó pillanatban sikerült őt leszállítani. Egy újabb gyöngyszem a csoportos, szervezett utazások kapcsán. A 2 napos Mekong kirándulás egyetlen éjszakáját egy Can Tho nevű városban töltöttük. Innen mentünk másnap Ázsia egyik legnagyobb úszó piacára, a Cai Rong piacra. Anno Thaiföldön kihagytuk a témát, mert iszonyú drága lett volna oda eljutni. Ez a piac ráadásul a mai napig aktív és nem csak turisták tartják fent. A piaci forgatag mindig izgalmas Ázsiában, de ha ráadásul a vízen van, még különösebb hangulatot nyújt. A folyón rengeteg, gyümölccsel és zöldséggel csurig megrakott hajók között siklottak a vásárlók és turisták csónakjai. Voltak közöttük kisebb és nagyobb hajók is. Ázsiában korán kezdődik az élet, sok a pacsirta, kevés a bagoly. Vietnám sem kivétel ez alól. Reggel 6:30-ra értünk ide, de úgy éreztük már akkor is túl késő van. A helyiek többsége elintézte a bevásárlást addigra, de nyüzsgés azért így is volt. Az ideális talán az lett volna, ha napkeltére érünk ide, mivel a délelőtti órákra a piac elveszti a lendületét, már csak néhány hajó lézeng. Az árusok, megkönnyítendő az eligazodást, hosszú póznákon függesztik ki azt a terményt a hajó orrára, amit árulnak, a hajók elejére pedig néhányan szemeket festenek a rossz szellemek ellen. Vevő is kiköthet egy-egy hajó mellé ha vásárolni akar tőle, de igazából a leleményesebb árusok maguk vadásszák a vevőket és kötnek ki a hajójuk mellé. Onnantól, hogy megtörtént a vevő és az eladó hajójának "összekapcsolódása", bárki vásárolhatott bármit. Kávét, ananászt meghámozva, kókuszdiót. A piac után következett a kirándulásnak az a pontja, mikor újra beeveztünk a csatornákba, majd kiszálltunk, hogy megnézhessünk egy rizs tésztagyárat. A gyárban dolgozók nem is nagyon hederítettek ránk, el voltak foglalva a forró rizsmassza szétteregetésével és feldolgozásával. Mosolyogni nem szerettek emlékszem. Bár nem is csodálom. Annyira monoton munkát végeztek, mi pedig turisták valószínűleg inkább idegesítjük őket a jelenlétünkkel, semmint spannoljuk. Vietnám a világ legnagyobb rizstermelője. Itt nem is annyira a rizst, hanem a belőle készült rizstésztát eszik. Víz, rizs és tápióka. Utóbbitól lesz könnyen formázható, nyúlós. Semmi más nem kell hozzá. Folytatása következik. Irány Mui Née a következő állomás.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|