Már vagy öt hónapja, hogy felváltva pálcikával vagy a kezünkkel eszünk. Április van, mi pedig október közepe óta Ázsiában csapatjuk. India után Vietnám következett. "Vajon mi újat tud még mutatni?" Egy kihangosított mondat azokból ami a fejemben járt odafelé menet. Bevallom az elején kevésbé voltam izgatott, dehát evés közben jön meg az étvágy, és így is lett. De még mennyire! Vietnámmal kapcsolatban valahogy úgy alakult, hogy ez az ország bizony nagyon meglepett minket. Soha nem gondoltuk, hogy ilyen típusú élményekben lesz részünk és ilyen jól fogunk mulatni! Csak a végén mertük egymásnak bevallani, de valahogy mindketten azt gondoltuk, egy lesz a délkelet-ázsiai országok sorában és Malajzia, Indonézia, Thaiföld után kevés újat és emlékezeteset tud majd mutatni. Hát nem így lett. Egyrészt mert csupa olyan élményünk volt, ami az út alatt még egy országban sem, másrészt az emberek valahogy különösen kedves lett nekünk, harmadrészt pedig olyan ételeket ettünk, amivel Vietnám hivatalosan is az egyik kedvenc nemzetközi konyhánk lesz. Nézzük szép lassan mikre is gondolok. Kezdjük két nagyvárossal, az út kezdő- és végpontjával: Ho Chi Minh-nel és Hanoival. Vígjáték, a szó legszebb értelmében❤️ Annyi kedves és megmosolygató élményünk van az emberekről. Olyan ez az ország és benne a lakói, mint valami vígjáték...és ezt most a legnagyobb jóindulattal és szeretettel mondom a legkisebb bántás nélkül. Soha ennyi megmosolyogtató, kedves dolgot még nem figyeltünk meg: a nők öltözete, ahogy közlekednek, ahogy élnek az utcán. Valahogy még a gyerekeket is sokkal aranyosabbnak láttuk, mint máshol. El is neveztük őket "kis-phoknak". Aprajafalva Kezdődött azzal, hogy az utcán mindenki gyerekszéken ül. Nem csak egy részén az országnak, nem csak bizonyos helyeken...konkrétan az egész ország gyerekbútorokat használ evéshez. Gyermekeknek való műanyag asztalka, hozzá gyerekszék. Ettől aztán az utcán evés nem csak ízletes, de tényleg na-gyon vic-ces! Grillezett kutya A másik -ugyan kevésbé vicces, de mindenképp emlékezetes -kép Vietnámról az volt, mikor a grillezett kutyát kismalacnak néztem az utcán. Zoli világosított fel pár méterrel odébb, hogy annak a valaminek bizony nem kurta volt a farka és nem kismalac volt, hanem grillezett kutya. A háború alatt a hús sokszor hiánycikk volt, a szükség törvényt bontott és ennek a kutyák és patkányok estek áldozatul. Ma már rendszeresen nem fogyasztják, drágább is mint a többi hús, kvázi ínyencségnek számít, ritkán az idősebb korosztály még mindig eszi. Múzeumban fogok sírni Hiányos vagy épp megkopott tudásunkra több helyen fény derült az út során. Csak úgy szívtuk magunkba az érdekes infokat az országok kapcsán. Vietnám különösen ilyen volt. Főleg az ország történelmét meghatározó vietnámi háborúra kattantunk rá. Valahogy ez olyan elegánsan kimaradt a történelem órákon anno. A háborús múzeum Ho Chi Minben a háború előzményeiről ugyan nem sok információt adott (előtte utána Youtube-on néztük a dolumentum filmeket, hogy összeálljon a kép), inkább a háború borzalmaira fókuszált, pl azokra az emberiség elleni bűntettekre amiket Amerika követett el a kommunizmus térnyerésétől való félelmében. Amerikai oldalon 200ezer, vietnámi oldalon pedig szó szerint 3 millió embert mészároltak le és nyomorítottak le ideggázokkal...és mégis ez a kis ország nyert. Élet a Vasút utcában Vasúti síntől 1 méterre is vígan lehet élni. Vagy akár ebédelni a síneken két vonat között. Hanoiban ez is bebizonyosodott. Van egy utca, hívjuk csak egyszerűen Vasút utcának, az utca lakói arról "híresek", hogy a mai napig is műkődő vasúti síntől fél méterre laknak, főznek, teregetnek, esznek. Olyan közel vannak a házak falai, ablakai, hogy a vonatablakon még a fejkidugás is tilos ezen a részen. Küzdősport: úton átkelés Bali volt eddig a szemünkben az a sziget, ami a robogók számát tekintve a rekordot tartotta. Egészen addig amíg Ho Si Minbe nem értünk és megláttuk az úton cirkuláló iszonyat mennyiségű kétkerekűt. De a legelképesztőbb nem is ez, hanem az átkelés az úton úgy, hogy bármelyik is megállna. Arra ugyanis várhattunk, hogy megálljanak és megszánjanak. Úgy kell elképzelni ezt is, mint egy mozgó halrajt. Közé úszik valami, de ettől a halraj nem áll meg, csak útirányt változtat és kikerüli azt a valamit ami beúszott a tömegbe. Zolinak egyáltalán nem, nekem azért adódtak nehézségeim azzal, hogy alkalmanként összeszedjem a bátorságom és bevessem magam közéjük. Nem egyszer volt, hogy Zolinak vissza kellett értem jönnie az út közepéig.:) Aztán a kezdeti bátortalan próbálkozásaim után rájöttem, akár csukott szemmel is át lehetne kelni a legforgalmasabb úton is, mert az emberek úgyis vigyáznak rám...és ez megnyugtatott. Robogó=autó=babakocsi=bolt Vietnámban nem csak a robogók számából lehet arra következtetni, hogy itt bizony ez a fő közlekedési eszköz, hanem abból is, hogy egy-egy robogó miként funkcionál. Pár nappal a megérkezésünk után lettünk figyelmesek arra, hogy babakocsi pl. mint olyan nincs, a robogók ezt a funkciót is ellátják. A legapróbb csecsemőkön át, az iskolásig, minden korosztály feltűbt a sofőrre csimpaszkodva. Az igazi látványosság mégis az volt, amikor komplett üzlethelyiséget láttunk robogóra erősítve, úgy mint pl a díszhalakat áruló kisállatkereskedő, vagy a téglahordó, máskor kókuszdió rakták roskadásig vagy épp élő állattal, malaccal. Komoly humorjelenetek adódnak ezekből a sztorikból. Nagyon szórakoztató látvány! Jut eszembe, a bringások sem hagytak minket unatkozni! Társas játék, társasjáték Van még orszàg, ahol ennyit játszanak együtt gyerekek és felnőttek: sakkoznak, kártyáznak, ugrálóköteleznek, kötelet húznak, lábtollasoznak...és ez csak pár azok közül, amit felismertünk. Hanoiban a Hoan Kiem tó környéke minden hétvégen autómentes, sétálóutcává alakul és akár turistákat is szívesen látnam egy kis kötélhúzásra. Az ízek mennyországa Nem kérdés: Vietnám világbajnok az ízekben. A legfinomabb leveseket, tengeri herkentyűket és szendvicseket ettük itt egész Ázsiában. Bár bevallom az első helyet illetően megoszlik a véleményünk, Zoli ugyanis Indonéziát szavazná a dobogó élére, nekem egyértelműen Vietnám a befutó. Nálam csont nélkül győzött. Annyira kiegyensúlyozott az ízvilága és annyira különleges, hogy számomra felejthetetlen élményt adott gasztronómiai téren. Imádom ahogy a savanyú, az édes és a csípős játszik a számban mikor vietnámi ételt eszek. Az ízlelőbimbóim imádják Vietnámot és táncot járnak az örömtől, ez nem kérdés. Nem beszélve arról, hogy szinte mindenben van koriander, ami a kedvenc fűszernövényem. Apropó, fűszernövény. Minden ételhez legalább két tonna gyógy-és fűszernövényt szolgálnak fel. Arról már nem is beszélve, hogy az utcai etetést olyan szinten magas szinten űzik, hogy annál fentebb állítom nincs. Nincs olyan négyzetmétere az utcának ami ne lenne alkalmas egy random reggeliztetésre vagy vacsoráztatásra. Tulajdonképpen az utcák legalább annyira használatosak evésre, mint közlekedésre. Íme pár kedvenc ételünk és helyünk a két vietnámi nagyvárosból. Bánh mi (bánmi) - a szendvicsek királya Nem leves, nem tészta. A bánh mi egy világbajnok vietnámi szendvics. Persze csakis akkor, ha az ember jó helyen eszi. Ho Si Minhben kezdődött a románcunk vele, aztán úgy alakult, hogy gyakorlatilag a 30 napból 30-at bánh mivel kezdtünk. Gyakorlatilag végigszendvicseztük az egész országot. Azóta is tartjuk, hogy a legfinomabb itt volt, Ho Si Minhben. Emlékszem, megadtuk a módját: előző nap este komoly internetes kutatást tartottunk, a legjobb szendvicsezőt kerestük. Uberrel mentünk, kissé ugyanis kiesett a központból, nem sajnáltuk rá azt a 300 Ft extrát (igen, ilyen olcsó az Uber Vietnámban). Az volt a tapasztalatunk, hogy elég eltérő a banh mi minősége. Természetesen a turistás helyeken volt a leggyengébb és legdrágább. Mindig. Plusz akár háromszor annyi az ára, mint máshol. Íme a képeken két világbajnok bánh miző hely Ho Si Minhben amire esküszünk: Ốp la (op la) - pont, mint a kolbászos rántotta z előbb azt hiszem nem mondtam igazat. Mégiscsak volt egy olyan reggel a 30-ból, hogy ne bánh mivel kezdtük volna a napot. Ez volt az a reggel, amikor "op lá"-t ettünk Ho Si Minhben. Direkt felkeltünk 7:30-kor (ez rekord volt, elsőre nem is sikerült:)), mert tudtuk, hogy a kinézett hely csak 9-ig szolgál fel reggelit. Sokat nem tudtunk a vietnámi konyháról, azt pedig pláne nem is gondoltuk volna, hogy világhírű szendvics és kolbászos rántotta hazájába érkezünk. Merthogy az op la nem volt más, mint egy kolbászos rántotta az én olvasatomban. Tükörtojás, pástétom, kacsazsír, csalamádé, sonka, virsli és az elmaradhatatlan ropogós baguett. Méltatlanul kevés szó esett eddig Hanoiról, pedig Vietnám legizgalmasabb és legautentikusabb helye volt számunkra. Ho Si Minh nagyvilágibb, Hanoi viszont sokkal hitelesebb, sokkal nagyobb kultúrsokk volt nekünk utazóknak. Telis tele pár érdekességgel. Az egyik mindjárt a házak formája. Régen a házak szélessége alapján vetették ki az adót, a királyi palotánál magasabbra pedig nem lehetett építkezni, ez pedig eredményezett pár érdekes épületet. Van pár igazán szűk épület. Olyan keskeny, hogy maximum két ember fel el kényelmesen egymás mellett. Hanoi másik bája az óváros. Olyan, mintha megállt volna az idő. A 13. században a negyed 36 utcáját szakmák szerint felosztották, és ez a rendszer többé-kevésbé máig is fennmaradt. Van például cipős, bambuszos, ezüst- és külön rézműves utca. Mindemellé persze itt is magas fokon űzik a "street food" nevű szakmát. Ami az ételeket illeti, van különbség észak és dél között. Nem volt szembeötlő, de amellett mégsem mehetünk el szó nélkül, hogy bármennyire kerestünk, finom "banh mi"-t nem tudtunk Hanoiban enni. Ettünk viszont két olyan ételt, amivel naponta a mennybe mentünk: A legtöbb vietnámi étel 4 komponensű: protein (hús), tészta, szósz, herbál növény és mellé egy jó adag chili. Nos a csirkés káposztás nom ga és a fura nevű "bun bo nam bo" névre keresztelt marhahúsos tésztasaláta talán a legeslegtökéletebb példája ennek a komponensesdinek. Hanoiban van még egy titkos hely. Az előző bun bo nam bo kajáldát és ezt is a hostel tulajdonosától kaptuk akiknél az első két napot laktunk Hanoiban. Egy teljes hetet voltunk a fővárosban összesen, a másik felét magánszálláson, airbnbvel szálltunk meg. Na szóval a 65 Lān Ông cím alatti hely (az ékezetekért vállalok felelősséget) egy igazi sikátoros, eldugott kis koszfészek. De tényleg! Annak viszont aki megtalálja és bevállalja egy világbajnok mién trôn a jutalma, de nôm gàval sem lehet itt sem rosszul járni. Alapvetően itt minden csirkehússal készül és fincsi káposztával. A 4 komponens és az ízek egyensúlya itt is garantált. Az ázsiai kávé készítési módszerek is érdekesek, létezik például Vietnámban egy phin nevű, különböző méretekben kapható kis rozsdamentes acélból készült, az alján lyukas edényke és a bele illő szűrő, amivel pár perc alatt finom kávét lehet készíteni. Másik furaság a menün a ca trung, a tojásos kávét jelentő ital, aminek az eredete állítólag arra az időre nyúlik vissza, amikor Vietnamban nem volt elég tej. Egy élelmes kávézótulajdonos akkor találta ki a felvert tojássárgájával készülő változatot. Ahány ország annyi szokás. Igaz ez a kávéra is és Vietnámra is. Meglepődtem amikor megtudtam, hogy az a pici ország a világ második legnagyobb kávétermelője. Igaz, robustát termesztenek (ezek olyan kávébabok, amelyek az olcsóbb kategóriát képviselik) ami kevésbé a szívünk csücske, de jó kávézókat minőségi arabicával sem lehetetlen találni. A finom kávék és az izgalmas kávézók felkutatása Vietnámban, főleg Ho Chi Minhben is egy fix program volt a napban...és igen, itt is voltak napok amikor aznap semmi más nem történt velünk, csak egy jó kávé. Az ázsiai kávé készítési módszerek is érdekesek, létezik például Vietnámban egy phin nevű, különböző méretekben kapható kis rozsdamentes acélból készült, az alján lyukas edényke és a bele illő szűrő, amivel pár perc alatt finom kávét lehet készíteni.
Másik furaság a menün a ca phe trung, a tojásos kávét jelentő ital, aminek az eredete állítólag arra az időre nyúlik vissza, amikor Vietnamban nem volt elég tej. Egy élelmes kávézótulajdonos akkor találta ki a felvert tojássárgájával készülő változatot.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|