San Francisco után következett az út utolsó, tengerparti része. Los Angelesig, az úticélig 613 km és 5 nap volt hátra... Úgy kellett megnevelnünk a gps-t hogy amint lehet és végig a Pacific Coast Highwayen (1-es út) vigyen minket. Márpedig mi végig akartuk autózni az óceán partot egészen Los Angelesig, keresztül a Big Sur-ön, kis óceán parti kemping élménnyel gazdagodva.Töménytelen mennyiségű kempinget mutatott a térkép így nem paráztuk túl a szervezést. Ameddig elérünk aznap és lesz szabad kemping lesz, ha nem, alszunk autóban. Pacifica és Half Moon Bay State Beach. Előbbi főleg szörfparadicsom. Az óriási hullámok láttán és a hideg miatt azt kívántuk csak meg, hogy bemenjünk a helyi Taco Bellbe és 12 darab fahéjas golyó mellett bámuljuk őket plusz hallgassuk a hullámokat. Ez a gyorsétterem szuper olcsó és közvetlen a tengerparton van. Ideális pihenő. Tesztelve! 😎 Utóbbiban pedig egy szuper kemping van a tengerparton. Túl későn értünk sajnos oda, így nem volt már hely. De nem adtuk fel, hogy az óceán parton is felállítsuk a sátrat. A legtöbb state parkhoz és beach-hez tartozott egyébként egy kemping, de 14-re szinte az összes betelt. Minden nap nem engedhettük meg magunknak, hogy kettő után felfüggesszük az utazást. Egy lustálkodós napra futotta csak. Az a fajta vadabb, érintetlenebbnek tűnő tengerpart ami San Francisco és a Big Sur között van, nem nagyon tér vissza később. Más parti élmény a Big Sur előtt, alatt és után. Legalábbis mi így láttuk. Ha ezt előre tudjuk, picit több időt töltünk San Francisco és a Big Sur között bámészkodással és sétával. Sebaj! Big sur: Carmeltől kezdődik és San Siemonig kanyarog 150 km-en át a híres partszakasz. Érintetlen sziklás partok, mammutfenyő, pelikánok, fókák. Semmi nagyváros. Fürödni vagy lemenni a partra csak kevés helyen lehet. Garrapata State Park az elején például egy olyan megálló amit jól tettünk, hogy kihasználtunk. Itt le lehet menni a partra és ha az idő engedi még azt is megkívánod, hogy vizes legyél. Mi nem kívántuk, mert iszonyatosan fújt a szél, be volt borulva és 20 fok fölé nem nagyon ment a hőmérséklet napközben sem. Zoli emlegette sokat a mamutfenyőket. Ki gondolta volna, hogy pont errefelé találunk belőlük. A Pfeiffer Big Sur State Parkba be sem kell menni. Már a környékén fotózhattunk párral. Az elefántfókák San Siemon előtt tanyáztak. Nem lehetett nem eltéveszteni a sok parkoló autó miatt. Ahogy ott fekszenek mozdulatlanul, egymáson. A hang amit kiadnak, a mozgás ahogy mozognak.😃🤘 A tengerparti kempingezésre a State Beach és Camping választott minket, már a Big Sur után. Óceán parton volt. Hozta az elvárásokat. Nappal strandolás, vacsi és borozás a tengerparton. Éjszakai fürdésre sajnos hideg volt a víz. Ránk fért már a fürdés az óceánban. Harmadik napja, hogy a parton autókázunk de még nem fürödtünk benne egy egészségeset. Másnap megviccelt minket az élet. Szeretett kisautónknak volt egy vicces megmozdulása. Azonnal bezárt, amint nem ült benne senki. Nem törődve azzal, ha a kocsi kulcs is, és mindkettőnk telefonja bent volt az ülésen. Két mázlink volt. Ujjnyira le volt húzva az ablak és a csomatartó nyitva volt, benne egy ziherejsz tűvel és damillal. Hát így történt, hogy horgásztunk is, csak nem halat, hanem kulcsot az ülésről. Zoli nagyot alakított. Ha nem sikerül, úgy 500 dollárunkba került volna, hogy kijöjjön az autókölcsönzőtől valaki és "megmentsen" minket. A sztori margójára: a ziherejsz tű állítólag alapfelszerelés said by Zoli, a damilt pedig egy barátjától kapta útravalónak. Ez a részlet magam és azok kedvéért akik tudni akarják mit kerestek ezek a cuccok a csomagtartóban.😃 Ha Malibut is Los Angeles részének tekintjük akkor már augusztus 8-án hétfőn megérkeztünk az utolsó amerikai állomásra. Augusztus 11-én kellett leadnunk az autót délután. Picit tartottunk tőle, hogy elég lesz-e, de végül utólag nem volt hiányérzete egyikünknek sem. Naplemente és Taco Bell (cinabon fahéjas golyó még mindig, nem lehet megunni) piknik a Pacific Palisades strandon. Itt forgatták a Baywatch-ot.😎 Malibu picit nehezebben adta magát. Elsőre pont azt adta, mint amit olvastam egy blogon róla. Csalódás. Kerítések, pár étterem és pár nagy méretű szabadstrand. Aztán felfedeztük, hogy a luxusvillák között pár helyen ki van téve a "Costal access" felirat. Fogtuk a maradék grill csirkénket és lesétáltunk reggelizni (igen, grillcsirkét ettünk Malibuban a strandon reggel 9-kor a luxusvillák terasza előtt🤘). Utólag megtudtam, hogy hiába van tele a part villával, maga a tengerpart nem az övék, csak szeretik eldugni a lejáratokat vagy épp leszerelni a táblákat amivel odatalálnak az emberek. Így sajátítják ki azokat trükkösen. Turistáktól elvonulni, szép, vagy épp ízlésficamos gazdagok házait bámulni, strandolni egyet. Néha ilyen is kell! Venice beach. Nehéz róla mesélni. Mai napig dolgozom fel azokat az embereket akiket ott láttam. Maga a part ugyanolyan, mint Santa Monica-n. Onnan sétáltunk át gyalog. Fél óra táv volt, végig a prton. A parti sétány. Na az más! Hogy rögtön kezdjem egy kis színessel, megnéztük azt a part menti szabadtéri edzőtermet, ahol Arnold Schwarzenegger edzett mikor testépítő volt. Ahogy a fejemben él a többi része a helynek: magukat festő és szobrászművészeknek előléptetett hajléktalanok a járda egyik oldalán végestelen végig. Páran koldultak, de a legtöbbje árulta a saját alkotásait. Nagyon elborult portékájuk volt. Nagy részüket tuti beállva készítették. Az utcán terjengett a fűszag. Jobb oldali orrlyukunba a hajléktalanoktól, bal oldaliba meg a turistáktól érkezett, akik a fűdoktoroknál beszerzett friss szerzeményt próbálgatták (Kaliforniában legálisan lehet füvet feliratni az orvossal, elvileg szigorúan orvosi célra). Járókelők között megjelent néha egy-egy félőrült ember félőrült öltözetben vagy épp félőrülten ordítozva. A sétány melletti részen az óceán felé pedig gördeszkások és graffitiző fiatalok próbálgatták magukat. Felüdülés volt őket nézni. Valami egészen kemény! Santa Monica ehhez képest unalmas nyugger város a 66-os út végállomásával, vidámparkkal, nagy sétálóutcával. A legizgalmasabb, vagyis a merőben új élményt a végére hagytam. Még az utazás előtt olvastunk egy urbex nevű jelenségről, ami külföldön hódít, itthon pedig kóstolgatják. Teljes nevén urban exploration. Városok elhagyatott épületeinek/részeinek a bejárását jelenti. Még New Yorkban néztünk ki pár helyet, de ott nem volt idő megcsinálni. Los Angelesben viszont Zoli ráakadt egy érdekesre: egy régi farmra az erdő közepén, ami amerikai náci szimpatizánsoknak volt a búvóhelye a II.világháború alatt. Több, mint 4km-t kellett befelé gyalogolnunk az erdőbe. Az út egy részén volt betonút, telefújva graffitivel minden métere. A kvázi bejárattól 567 lépcső vezetett le. Utána keringtünk vagy egy órát mire megtaláltuk az épületeket az erdő mélyén. Istálló szerűség, fegyverraktár, kis ház, víztartály. Misztikus, izgalmas és valami más, valami új élmény volt. Bár a ranch vagy három órás program volt, a Rodeo Drive és a Hollywood sétány után megnéztünk még egy elhagyatott építményt, ami ma már az enyészeté. Old L.A. Zoo. A régi állatkert. Egy gyorsétterem (IHop) és pár kiszemelt újhullámos kávezó hiányzott a listáról. Egy utolsó hambi és ingyenes parkolás a Hollywood sétánytól pár percre. Le kellett tudnunk a kötelezőket: Hollywood Drive rajta a hírességek csillagai, Hollywood felirat és Rodeo Drive.
Utolsó napunkat, az autóleadás előtti pár órát az Art Districtnek szenteltük. Egy könyv vagy blog sem írja. Fejlődő negyede a városnak. Kicsit olyan, mint a 9.kerület és a 7.kerület keveréke. Újhullámos kávézókkal, különleges éttermekkel, raktárépületekből kialakított üzletekkel és filmforgatásokkal. Soha rosszabb levezetést egy útra.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|