Bali, Gili Air...már 3 hét eltelt azóta, hogy megérkeztünk Indonéziába. Összesen 113 napja vagyunk úton, most pedig irány Lombok 7 teljes napra. Már foglaltunk szállást is, Lombok déli részén, Kutától 7km-re, Are Gouling beachen, álomszép kilátással az öbölre. Balin is van egy pont ugyanilyen nevű város...a város ahonnan menekültünk, pedig a backpackeres utazók mekkájának mondják. Dehát nem vagyunk mi backpackeresek, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ez a Kuta itt Lombokon mit fog nyújtani. Gili Airhez a Lombokhoz legközelebb eső sziget, így szerencsére túl sokat nem kellett utazni abban a ladikban amivel átvittek minket a szigetre, onnan pedig Kutába egy kis busszal. Fejenként 200ezer IDR-ért/4ezer Ft-ért. Az egyeszség elvileg a szállásig szólt, aztán hamar rájöttünk az csak ígéret volt, ugyanis szépen kiraktak minket a Kuta közepén. Szerezhettünk egy taxit ami elvisz minket a szállásig. 13:30-kor indultunk Gili Airről, épphogy odaértünk sötétedésre. A kilátást pár percig még élvezhettük. Volt mit! A szállás tulaja egy ausztrál pasi volt, aki 7 éve telepedett le itt és alapított családot. Már a megérkezésnél feltűnt, hogy két szörfös is lakik a helyen. Szokásos szörfös sztori: arra az évre kidolgozták magukat (ebben az esetben hawaii-on), munka otthagy és irány egy olcsó ország nagy hullámokkal, ahol hónapokig elvannak a pár hónapnyi félretett pénzükből. Ha az elfogy, irány haza és kezdik előlről. Ez is egy életforma.:) Csak az arcuk ne lenne ekkora.✌️️ Nekem szokás szerint kellett 1 nap, hogy fejben megérkezzek. Mindig olyan nehezen adom fel a már megszokott, kényelmes lakunkat. Ilyenkor percekig szoktam ülni az ágyon és nézek magam elé. 😅Nem gondolok semmi komolyra vagy rosszra, semmi olyanra, hogy mit keresünk itt, egyszerűen csak szemlélem a terepet. Ha a kunyhónk minden oldala és padlója bambuszból van és 5 centis rés van az ajtó felett, meg úgy általában elég sok részén a szobánknak, mégiscsak meg kell figyelnem kb. mi várható éjszaka. Egyik éjszaka meg is rágta valami az Oreo keksz zacskóját... tuti voltak vendégeink időről időre. De tegyük most félre az én paranoiám és komfortzónám kitárgyalását, Lombok maga ennél sokkal érdekesebb!Pár kép a szállásunkról (Are Gouling Bungalow): saját étteremmel, mosoda szolgálattal és bérelhető robogóval. Nem is kell több! Gili Airnél már említettem, hogy mennyire más, mint Bali. Hát most Lombok is idekíván egy hasonló mondatot. Bár nem egy cikket olvastunk, amiben az új Baliként emlegetik, én egy lapon sem említeném Balival és ettől nem lesz rosszabb, vagy jobb. Nagyon más. Az emberek arca, öltözködése, a tengerpartok, az épületek...mind más képet mutat. A lakosság 10%-a csak a hindu balinéz, a maradék 90% sasak és muszlim vallású. Ebben egyébként hasonlított Gili Air-re. Ahogy abban is, hogy a sziget egy jelentős része építés alatt van. Lombokra sokan a Rinjani vulkánt jönnek megmászni és vagy szörfözni. Pénzügyi okokból Rinjani barátunkat nem látogattuk meg, a szörfözéssel kapcsolatban pedig úgy döntöttünk, hogy vizisportnak most elég a sznorkel és a búvárkodás, ha pedig feltétlenül valami új kell, akkor legyen valami olyan, amit a Balatonon is lehet űzni. Zoli kiteszörfözni szeretne például megtanulni. Nah persze ez nem azt jelenti, hogy ne találtunk volna egymásra Lombok és mi. Nekünk az utazás legszebb tengerpartjait és naplementéit jelentette a sziget. Akadtunk olyanokra, amik annyira felfedezetlenek voltak még a turisták számára, hogy rajtunk kívül pár helyi halász volt és senki más. Tényleg elképesztő volt! Lombok kétség kívül mentes attól a nagy turista áradattól, ami Balin vagy akár a Gili szigeteken tapasztalható. Robogóval is nyugodtabb a közlekedés a kisebb forgalom és a rendőrök szinte teljes hiánya miatt. A déli részen legalábbis ezt tapasztaltuk. Mawun beach: Ez tipikusan nem az "egyedülcsakamiénk" fajta part, de nem is voltak sokan rajtunk kívül. Annál több kisgyerek, akik szó szerint betámadtak minket a portékájukkal: ananász, karkötő, kókuszdió. Először csak odaülnek, kérdezősködnek a nevünkről és arról honnan jöttünk, aztán a végén alig lehet őket lerázni, ha nem akarunk venni semmit. Egész utunk alatt eddig kétszer vásároltunk kisgyerektől: egy karkötőt, aztán pedig egy kókuszdiót, de utólag már ezt is megbántam. Tuti, hogy a szüleik dolgoztatják őket, néha látszik is szegények arcán, hogy mennyire nincs kedvük hozzá. Jó esetben nem iskola helyett, hanem mellett csinálják...és azzal, ha vásárolunk Tőlük szerintem csak növeljük az esélyét, hogy még többet dolgoztatják őket. Sehogysem jó...:(! Seger beach: kétség kívül a kedvenc helyünk. Ottjártunkkor még parkolódíjat sem kellett fizetni a motorért és egyetlen árús és warung sem épült még. Az igazi felfedezetlen part, ahol rajtunk kívül szinte mindig csak halászok voltak...egyben a legszebb is volt. Apálykor elérhető közelségben csodaszép korallzátonyok snorkelingre, dagálykor viszont nagyon erős az áramlat. Mi is alig tudtunk kiúszni. Nem is csinálunk ilyet többször! Bukit Merese: Szerintem az egész utunk eddigi legszebb kilátópontja az óceánra, egyben a legjobb naplemente néző hely. Tengerbe benyúló félsziget, esősebb hónapokban teljesen zöld ráadásul, óriási sziklákkal, csodaszép tengerpartokkal, a távolban őrületes hullámokkal. Jézusom, de gyönyörű volt! Emlékszem a szülinapomon mentünk el először ide. Olyan tengeri csodákat gyűjtöttem össze az egyik elhagyatott parton amiket még soha nem láttam. Itt kaptam Zolitól a szülinapi ajándékomat is: bemászott két szikla közé és hozott nekem egy csodaszép kagylót. Olyat, amiben az igazgyöngyök nőnek. Ezalatt én két műanyag dobozt töltöttem meg a parton heverő ilyen és ehhez hasonló csodákkal. Remélem nem követtem el nagy bűnt a természet ellen. Rengeteg volt itt a majom. Megtartottuk a tisztes távolságot, nem tűntek ugyanis túl barátságosnak. Igazunk is volt. Egy sziklán üldögélve vártam Zolit (egy ponton túl nem mertem követni) amikor teljesen véletlenül hátrafordultam és láttam, hogy egy majom közelít hátulról és gonoszul a fogait mutogatja nekem. Zoli papucsa vagy a hátizsákunk kellett neki, nem tudom. Nem emlékszem mikor sikítottam ekkorát utoljára...kiderült elég jól megy.😃 Talán emiatt hátrálhatott meg szerencsétlen, mi pedig olyan gyorsan elhagytuk a terepet ahogy csak lehet. Tanjung beach: Nem kedvenc és nem is maradandó élmény, snorkelingre nem alkalmas, szörfözésre sem, de azt nem is tudunk...😃van viszont bérelhető bambusz napozóágy és warung. Innen lehet megközelíteni a mi listánkon is sokáig ott lévő óriási sziklát: Batu Payung. Sasak village: A sziget egyetlen faluja ahol mai napig úgy élnek az emberek, ahogy tették azt több száz évvel ezelőtt. Olyasmi, mint egy skanzen, legalább annyira turistás is, azzal a különbséggel, hogy laknak is benne. 700 lakója, összesen 150 családja van a falunak, akik fura mód egy teljesen zárt közösséget alkotnak, egymás között házasodnak csak és kizárólag, úgyhogy nem ritka, hogy két unokatestvér köt házasságot. Ennél csak még egy furább van: a házaik padlóját a mai napig tehéntrágyából készítik. Érdekes, semmi szaga nem volt.:) A képzeletbeli Indonéz óriás bőröndünket tuti innen tömtem volna meg textillel. Ikatok, sarongok, batikolt darabok. Csodaszépek! Ha lehet szebbek, mint Balin! Apropó el is felejtettem mondani, hogy Lombokra érkezésünk első órájában hagytuk magunkat rábeszélni egy 4 napos hajóútra, aminek végállomása Flores. 3 éjszaka fedélzeten alvás, zuhanyzás nélkül...folytatása következik...✌️
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|