1 hét után szigetet váltottunk. Koh Phangra érve felpattantunk 1-1 robogós taxis mögé. Nem találtuk meg egykönnyen a szállást, először el is haladtunk a kiírás mellett. Pici táblára kézzel volt ráfestve: Lucky Luck Bungalow. Oda bizony beton út már nem vezetett. Besétáltunk pár métert. Egy kisfiú fogadott minket, a szülei nem voltak otthon. Hellyel kínált a nappalijában, ami gyakorlatilag a szabadban volt, közvetlen a tengerpart mellett. A helyen minden egyes négyzetméter kézzel volt készítve. Kacsák mászkáltak a lábunk alatt, kutya ült mellettünk a "kanapén" és egy fekete, sárga színű beszélő madár ette a dinnyét az asztalon, közvetlen a macska mellett. A nappali oldalát pedig a tenger verdeste. A kisfiú épp a youtube-on nézett valamilyen focis videot, azt akarta, hogy mi is nézzük vele. 'Fínó'-nak hívták őt. Nyakában egy medál lógott egy férfi arcképével. Ujammal rámutattam a medálra és megkérdeztem kit ábrázol. Nah ezt nem kellett volna. Finó rögtön elmagyarázta mekkora illetlenséget követtem el. Thaiföldön udvariatlanság bármire, de főleg olyan dolgokra mutatni amin a király arcképe van. Így kezdődött az első pár óra Koh Phanganon. Nincs a történetben semmi különös, mégis valamiért annyira megmaradt bennem az a kisfiú, meg az az egész helyzet. A szállásunk volt az egyik legemlékezetesebb része az itt töltött egy hetünknek. Újra miénk volt egy bambusz lak és minden ami vele járt: moszkítóháló alatt alvás, reggelente tenger-/állat hangjára ébredés, függőágyban fekvés, éjszakai virrasztás vihar miatt, és lefekvés előtt csótányvadászat. Jah és az elmaradhatatlan hideg vízben fürdés. A csótányok kivételével, nagy kaland! Őket egyszerűen nem tudom, bár talán nem is akarom megszokni. 5600 Ft volt egyébként éjszakánként, ennél olcsóbbat két főre, ahol még kedvünk is volt lakni nem találtunk. Bár tény, hogy megint utolsó pillanatra hagytuk az egész szálláskeresést, szóval lehet, hogy csak elfogyott. Egy órába sem telt, máris nálunk volt egy robogó indítókulcsa és két bukósisak. Imádunk robogózni. Igazából bármit imádunk aminek két kereke van és mi vagyunk a sofőrjei. Mi döntjük el hova, mennyit megyünk, mikor indulunk, hol állunk meg, hol térünk le balra...szabadságérzés!😎 A SZIGET 2, SZÁMUNKRA LEGSZEBB RÉSZE: Robogónkkal a legtöbbet Thong Salat, a kikötőváros és Salad beach között krúzoltunk. Az egyik kedvenc éttermünk is ezen a részen volt. A neve Restaurant Sunshine. Egész thai 1 hónapunk legfinomabb ízeivel: Tom Kaa, green curry, red curry...nyamiii, kivéve a Tom Yam. Az nem ízlett. Koh Phanganon egyszer sem sikerült belefutnom valahogy finom Tom Yamba. (A hely a Nice See Resorttal van szemben, a Hin Kong úton.) A többiről beszéljenek a képek! A kikötő környékén egyébként több piac is volt. Minden napszakra: Phanthip market - esti evészetekhez. Bogártól kezdve halon át a sushiig minden volt. Walking market - minden szombaton 5 órától a Chineese utcát elárasztják az árusok étellel, itallal és ruhákkal. Sok képem nincs róla, mivel mire kiértünk nem egyszerűen sötét volt, hanem konkrétan elment az összes áram az egész szigeten. Egy órán keresztül sétáltunk az árusok gyertyafényében és próbáltuk megfejteni mit együnk és megtalálni a szánkat. Ha pedig világosban jött ránk a street food evészet, akkor a Big C Marketre mentünk, a kikötőtől szintén nem is olyan messze. A másik titkos szerelmünk az északkeleti partszakasz, a Thong Nai Pan és a Thong Nai Pan Yai strandok. Thong Nai Pan egy kellemes kis falu, idilli miliővel, sok pici étteremmel. Igaz, hogy megküzdöttünk érte, robogóval majdnem 1 órát mentünk mire odaértünk. Útközben láttunk elefántot (szegény😢) és a sok esőzés is errefelé tett kárt a szigetben. Több helyen óriási méretű sziklák csúsztak az útra. ÁTSÉTÁLTUNK EGY SZIGETRE A sziget egy igencsak építés alatt lévő részén, gyalog sétáltunk át a szemben lévő szigetre, neve Ko Ma. Egy homokpad kapcsolja a szárazföldhöz. Állítólag a legjobb snorkeling helyek is itt vannak a szigeten, ki is vonultunk a szemüvegünkkel, de mikor megkérdeztünk pár embert akik a vízből jöttek ki, mondták, hogy nem láttak semmi különöset. Apálykor át lehet sétálni, dagálykor derékig ér a víz. Szuper csendes minden, turista alig. Ezerrel építik viszont nekik a resortokat, kiadó házakat, ettől elég rendezetlen. Egy sörre a plédünkön és egy levesre jó kis megálló volt. NEM JÓGÁZTUNK ÉS NEM BÚVÁRKODTUNK Azt terveztük, hogy Thaiföldön még búvárkodunk egyet az út alatt, sőt azt is terveztük, hogy a szigeteken majd jógázunk. Pont, mint Indonéziában, Gili Airen. Egy héten keresztül, minden nap. Hát ez nem jött össze. Mindkettő ugyanis túl drága volt. A búvárkodás 20ezer, a jóga alkalmanként és fejenként 3000 Ft-nál kezdődött. Indonéziában pont harmadáron űztük ezeket. Pedig a szállásunk közvetlen szomszédságában volt egy jóga stúdió (Orion). Sebaj, azért nem volt hiányérzetünk. A szigetelős napok margójára jegyezném fel azokat a dolgokat ami mellett egyszerűen nem lehetett egy mosoly nélkül elmenni Van egy pár cuki szokás itt Ázsiában, ami alól úgy néz ki, Thaiföld sem kivétel: Nem ritka este, sötétedés után pizsamás thai nőket látni az utcán. Nem értem még pontosan a jelenséget...Kiugrott valamiért (pl.a gyógyszertárba) de felöltözni már nem volt kedve hozzá? Vagy minden mosásban van? Arcmaszkban mászkálnak a nők fényes nappal az utcán. Myanmarból terjedt el a szokás állítólag, ott nagyon sok nő kezeli az arcát a thanaka fa részeiből porrá őrölt és vízzel hígított arcmaszkkal. Igazi csodafegyver lehet, mert jó napégés ellen, a pattanásokra és még talán ránctalanít is. Koh Samuion volt tv-nk. Egy csatorna sem volt benne angolul, cserébe rengetegen ment zene. Ekkor figyeltem fel arra, hogy a thai emberek végtelenül romantikusak lehetnek, mert nem egy csatorna ontotta magából a thai fiú zenekarok klippjeit, akik egytől egyig csak és kizárólag lassú, szerelmes számokat énekeltek. Igazi érfelvágósakat...Komoly iparág lehet errefelé fiúzenekart futtatni. Összességében is, részeiben is, imádtuk Koh Phangant. Ennek a szigetnek van varázsa, az már egyszer biztos. Egyesek szerint olyan, mint Koh Samui 20 éve volt, mások csak úgy érvelnek: aki egyszer elmegy Koh Phanganra, az többet nem akar majd Koh Samuira menni...Igazolva!🤛🏻
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|