Életünk első, hajóra épített házaival Amszterdamban találkoztunk. Ültünk a kanális szélén és beszéltük milyen vicces lehet hajón lakni. Ott azonban, ahol 100€ egy éjszaka minden ellátás nélkül, egy ablak nélküli lyukban, eszünkbe sem jutott még csak megkérdezni sem mennyi lehet ilyen hajón aludni és netán még hajózni is vele. Álmomban nem gondoltam volna, hogy Indiában a rizsföldek között elevenedik majd meg az álom, és lesz belőle valóság. Ráadásul még személyzetünk is lesz, aki főz ránk napi háromszor. Két napig úgy éltünk, mint egy királyi pár. Már már zavarbaejtően jó dolgunk volt. Hamar letelt az 5 nap Goán. Irány még délebbre Kerala tartomány. Délután 3-ra mentünk ki az állomásra, hogy a 16-kor induló vonaton elfoglaljuk helyünket. 20 óra lett, lassan már eggyé váltunk a paddal, de a vonat még sehol. Sokat késett, de megbocsájtottuk neki. Egyrészt mert előző nap reggel indult Delhiből, másrészt mert reggelre behozta a késését. Az utolsó ottalvós vonat buli volt. Kerala egy tökéletes célpont arra, ha az ember egy kis csendre, zöldre, teaültetvényekre, rizsföldekre és netán még egy kis tengerpartra is vágyik. Az indiai vidéki idillre. Azt hiszem ami ebben az országban nem terem meg, az nem is létezik. Indiának mindene megvan, még szőlő is terem errefelé délen, ha pedig van szőlő bor is van. Goán még helyi bort is kóstoltunk. A táj tehát zöldebb, a hinduizmus pedig sokkal kevésbé van jelen. A Goán megtapasztalt portugál behatás itt is jelen van az építészetben, de főleg a vallásban és így a templomokban. Szokatlanul sok a katolikus templom. A politikai élet is más, megjelenik pár Fidel Castrot és Cheguevarát éltető plakát is, kiderül errefelé kommunista irányítás van hatalmon. Kerala fővárosában, Alleppeyben szálltunk meg egy éjszakára. Ugyanazért voltunk itt, amiért a legtöbb turista idejön: hogy behajózzuk a környék lagúnáit egy autentikus lakóhajón. Az egész város alaprajzát az azt behálózó csatornák és csatornák határozzák meg. Régen ez biztosította a kapcsolatot kikötő és a belső területek, pl. rizsföldek között. Ma már ez a funkció úgy tűnik másodlagos, első helyen a turizmus fedezte fel magának. Alleppeyben kevésbé, de a rizsföldeket behálózó lagúnákban, ahonnan a hajónk is indult másnap, olyan csend volt amit utoljára a sivatagban éreztünk. Nem kevés kutatómunka, 200 elolvasott értékelés, és levélváltások után a két legszimpatikusabb utazási irodával, úgy döntöttünk a Lakes & Lagoons irodával megyünk. Válaszaik alapján profinak tűntek, árazásikban nem láttunk semmilyen trükköt, teljes ellátást kínáltak, ráadásul már az alapcsomagban is elérhető volt pár órányi légkondi. Utóbbi nem volt választási kritérium, de utólag áldottuk a sorsot érte, merthogy brutálisan meleg és párás volt a levegő. Elaludni a nélkül, hogy előtte ne hűtöttük volna le picit a szobát, lehetetlennek tűnt. Kis csónakkal vittek minket a hajóhoz a csomagjainkkal együtt, ahol már várt ránk a hajó és a három fős személyzet: a kapitány, a chéf és a mindenes. Teljes lelazulás és hátradőlés következett 24 teljes órán át. 2 napos, 1 éjszakás útra fizettünk be. Ebből az időből arra futotta, hogy pár tíz kilóméternyi csatornát behajóztunk abból a 205km-nyi vízhálózatból aminek fele természetes, másik része pedig ember által épített évekkel ezelőtt kereskedelni célokra. Kikötöttünk egy-egy helyen hogy megnézzünk egy helyi kisfalut vagy épp templomot, de időnk nagy részét a hajón töltöttük...és ezzel nem is volt semmi baj!:) A napunk nem állt másból, minthogy hol kávéztunk, hol teáztunk, helyi újságot olvastunk és a kedvenc időtöltésünknek hódoltunk: néztük az embereket és megfigyeltük az életüket. Feküdtünk a kapitány mögött a hajó orrában direkt erre a célra kialakított matracon és csak figyeltünk és figyeltünk.
A hajó maga igazán szuper volt. Egyszintes volt, de három részre tagolódott. A hátsó részében volt a konyha és egy szoba a személyzetnek, középen a mi szobánk, külön fürdőszobával és igazán igényes belső térrel, elől az orrban pedig a pihenő, relaxáló részleg, benne egy étkező asztallal és két székkel, plusz két fotellel és a óriási matraccal, amin fekve figyelhettük és élvezhettük a környezetet amiben hajóztunk. Minden kivételesen igényes burkolatokkal és rendkívüli tisztaságban. Naponta háromszor étkeztünk, frissen főzőtt ételeket, közte pedig gyümölcsöt eszegettünk és teát szürcsöltünk. Soha nem gondoltuk hogy tud hajó így kinézni és tud ennyire kényelmes lenni ottlakásra. Egy teljes 24 óráig komplett luxusban éltünk 30ezer forintért két főre. Cochinban ért véget az indiai 1 hónapunk, innen repültünk Kuala Lumpuron át Vietnámba. A város maga nagy nyomokat már nem hagyott bennünk, inkább csak levezette az azt megelőző 26 napot, ami kétség kívül az útunk egyik legmeghatározóbb élménye volt. Legalább annyira nem fér kétség ehhez, mint ahhoz, hogy egyszer még visszatérünk!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|