Pókháló formájú rizsföldek, színváltós tavak, törzsi falvak, bulé effektus. Nagy voltál Flores, köszi!✌️️ A 4 napos "hátizsákos hajóút" után Laban Bajoban dobott le minket a hajó, mi pedig már rohantunk is az előre lefoglalt szállásunkra: Manta Manta Homestay. A szállás a gyengébbek között volt, Balihoz képest mindenképp, de floresi viszonylatban a jobbak közé tartozott. Bárhogy is, egy 5 csillagos szállodának tűnt, a zuhanyzás pedig olyan, de olyan jól esett így lassan 4 nap hajózás után, mintha a világ legnagyszerűbb dolgában lenne részem. Másnapra hagytuk a nagy feladatot: kitalálni, hogy mit akarunk kezdeni és milyen formában Floresszel. Megismerjük-e jobban, vagy inkább visszamegyünk egyenesen Balira? 3 opcióra szűkítettük le a lehetőségeket: A) Visszamegyünk egy 38 órás busz- és hajóúttal Balira, fejenként 580ezer IDR-ért (~12ezer forintért) B) Ugyanez, csak repülővel 2-szer ennyiért, de 2 óra alatt C) Fogadunk egy sofőrt, aki keresztülvisz minket a szigeten és az autóút végpontjából, Endéből repülünk vissza Balira. Utóbbit délután 3-kor elvetettünk, mert 3,2 Millió IDR (60e Ft) sok volt nekünk rá, a hajóúton pedig nem találtunk jelentkezőket, akikkel megosztva a költségeket együtt mehettünk volna. Végül úgy voltunk vele, hogy ha már nem megyünk tovább Floresen belül, akkor menjünk vissza Balira a lehető legolcsóbban, hiszen időnk, mint a tenger, a pénzünk pedig fogyóban. Este 18-kor el is indultunk, hogy megvegyük a jegyeket a 38 órás hajó és busz útra, vissza Balira. Ekkor váratlan fordulatot vett a napunk és vele az utunk. Az utazási irodába menet összefutottunk azzal a francia-német párossal (Malte és Clélia) akiket még a hajóúton ismertünk meg és akik pont minket kerestek az utcán, mert emlékeztek, hogy benne lennénk egy Flores körútban, autóval, megosztva a költségeket. Időközben ők is rájöttek, hogy ez a legjobb módja a sziget bejárásának. 30 perc múlva már meg is egyeztünk egy sofőrrel, másik 30 perc múlva már a repjegyünk is megvolt 4 nappal későbbre a túra végpontjából, Endéből vissza Balira. Másnap reggel indulás. Hát így adtunk esélyt végül Floresnek, hogy megismerjük és így lett két útitársunk 4 napra. Bevallom én nem a legnagyobb lelkesedéssel indultam. Magam sem tudom hova lesz ilyenkor a kíváncsiságom a világ iránt...talán a 4 nap hajókázás után vágytam egy kis pihire. Fáradt voltam. Sebaj, evés közben jön meg az étvágy. Gondoltam. Nem volt kérdés, hogy igent mondjunk-e Malte és Clélia invitálására. 1.nap: Labuan Bajo-Spiderweb Ricefield-Ruteng Puu-Ruteng Aznap 6 órát ültünk az autóban, átlag 40-nel döcögtünk a kanyargós utakon. Mindannyian kint lógtunk az ablakban. Tettük a dolgunk, ugyanis állandóan mosolyognunk és integetnünk kellett az út mellett elhaladó kisdiákoknak. Ezen a részén az országnak ritka a fehér ember, úgy tűnt, mintha valaki életében először látott volna ilyet. "Hello Mister!", "Hello Miss!" hallatszott be percenként az autóba, mellé széles mosoly és integetés. Az indonézek, de főleg a lányok és főleg ezen a szigeten iszonyatos módon szégyenlősek. Nem csak a fiatalok és a gyerekek, de még az idősebbek is néha úgy viselkednek, mint a gyerekek, ha szokatlan helyzettel találják szembe magukat, jelen helyzetben pedig itt volt 4 bulé. Van ugyanis neve is a jelenségnek, bulé effektus. Bulé annyit tesz fehér ember, bulé effektus annyit tesz fehér ember láttán kimerevedés, kuncogás, sugdolózás, vizsgálgatás éés annak fotózása. Nem egyszer kellett odaállnunk melléjük, hogy fotót csináljanak velünk. Vajon hány képen lehetünk fent az indonéz facebookon? Szégyenlősek főleg a lányok voltak, a fiúk valami bulé effektuson is túlmutató jelenségbe vezettek be minket Rutengben. Elindultunk a városba, hogy szétnézzünk, amikor már az első méteren egy fiú szólított le minket. Az aláírásunkat akarta, amiről kiderült az angol órájára kellett, bizonyítékként, hogy gyakorolta velünk a nyelvet. Van Rutengben egy nagy turizmus iskola, sokan akarnak ugyanis tour guide-ok lenni és Balira, vagy Lombokra menni sok pénzt keresni vele. Volt aki azt a kérdésünket sem értette, hogy "How old are you?", volt nagyon jól és folyékonyan nyomta. Merthogy nem adtuk ingyen az aláírást, azok is kaptak pár kérdést, akik az angol gyakorlást el akarták sunnyogni és csak aláírásért jöttek. Aznap este úgy sétáltunk Rutengben, mint a sztárok. Messziről bámultak minket, összesúgtak a hátunk mögött, a bátrabbak integettek és odaszúrtak egy "Hello Mister"-t. Megmosolyogtató érzés volt. Indonézia azon országok közé tartozik a világon ahol a több ezer szigetcsoporton, több száz törzs él még ma is olyan körülmények között, mint ahogy évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt éltek. Szám szerint 27 különböző törzset tartanak nyilván, pár ezek közül turisták által is látogatható, úgy mint:
Utóbbi kettő került fel a mi listánkra. Még mindig első nap délután volt, Rutang Pu'u-ra futott be a járgányunk, a Mangaraii törzshöz. A jegypénztárnál egy 15 éves forma kisfiú jött oda hozzánk és szegődött mellénk idegenvezetőnek. Később elmesélte, hogy a helyi turizmus iskolában tanul, a nagy álma, hogy idegenvezető legyen Balin és amiatt jár ki ide önkénteskedni, hogy gyakoroljon. Kívülről nem tűnt olyan izgalmasnak a falu, mint amennyire bent volt. Két vagy három házból állt mindössze, egy házban ugyanis 4 család élt, belül nagyobb közösségi tér, két oldalán leválasztva a "hálószobák". Bent elég sötét volt és óriási csend. Ott ült a földön két asszony, mi pedig leültünk melléjük. Törökülésben ülve és széles mosollyal az arcunkon hallgattuk a kis idegenvezetőnket a törzs szokásairól és mindennapjairól, aztán pár perc múlva megjelent a törzsfőnök. Úgy tűnt, mintha a délutáni sziesztájával végzett volna éppen. Odaköszönt nekünk, majd leült tőlünk két méterre, arra a helyre ahol a törzsfőnök helye a ház központi részében ki van jelölve. A szeme sarkából mindenki őt figyelte. Elkezdtett valamit kotyvasztani. Megkérdeztük mi az...kiderült...betel nutot készít. Areca nut (a bétel pálmának valamilyen termésszerűsége lehet), betel pálma levele, kagylóörlemény összekeverve. Akkor találkoztunk először a jelenséggel, azóta utánaolvastam, kiderült Ázsiában sok helyen rágják "fogmosás helyett", csak Indonéziában már vagy 4000 éve. A kissrác úgy magyarázta, hogy kvázi fogkrém helyett használják, igazából nem fogkrém, hanem élénkítőszer, vallási ritusoknál használják, de pl. taxisok is eszik ébrenlét céljából vagy nők, miközben szőnek. A fekete mosoly garantált, rohadó fogakkal együtt pedig különösen rémisztő és gusztustalan. Floresen, ahogy egyébként Indonézia szinte egész keleti felén, még mindig az ősi hiedelemrendszer van érvényben. Ez pedig az ellentétekre épül: nő/férfi, ég/föld, fiatal/idős, hegy/tenger. Úgy tartják, hogy egészen addig amíg az ember nem felejt el áldozatokat bemutatni és ajánlásokat tenni, ezek a párok, pontosabban ellentétek mozgatják az élet kerekét előre. Hitük ugyancsak stabil részét adja az abban való hit, hogy halottaik szelleme tovább él és kommunikál az élőkkel. Minden falunak van egy úgynevezett gyógyítója vagy más néven kuruzslója (dukun) aki hagyományos gyógynövényekkel és rituálékkal gyógyítja az embereket. A dukunok legalább annyire értenek a gyógyításhoz, mint a fekete mágiához is, amivel az emberek az irigységüket 'kezelik' errefelé. Talán a legfurább ebben az egészben mégis az, hogy hiába része a vallásuk gyakorlásának mai napig a szellemekkel társalgás, állati áldozatok bemutatása, hivatalosan ők is, ahogy a sziget 90%-a, római katolikus vallású. Ez még a portugálok hatása, mielőtt jöttek a hollandok és hazaküldték őket. Balin hindu templomok, Lombokon mecsetek, itt pedig csúcsíves katolikus templomok tarkították a látképet. Nagyon fura látvány volt. A fentieken kívül aznap sofőrünk családi kávézója esett útba, a nap második felére pedig 2 csemege jutott még: Spiderweb (pókháló😃) ricefield: Egy egészen egyedi, Floresre jellemző földművelési forma. Pókhálóra emlékeztető parcelláit a közösség családtagjai között osztják fel és a mai napig rizst termelnek rajta. A közepén áldozatot mutatnak be, ezzel imádkoznak a szellemekhez a jó termésért. A másik csemege aznapra...nos...az a szállásunk volt (Hotel Ranaka). Lélekben felkészültem valami nagyon hasonlóra. Penészes falak, dohos illat, állati kényelmetlen matracok és undorító fürdőszoba, amiben egy víztartály és egy műanyag bili állt rendelkezésre zuhany helyett. Ráadásul az első éjszaka a hotelben nem kaptunk két külön szobát, csak egy 4 ágyas szoba volt szabadon. Bátran kijelenthetem, eddigi életem legundorítóbb szállása volt az aznapi. Peruban volt még pár hasonló...Limában például, ahol a fürdő plafonján akkora lyuk volt, hogy felláttam a felső lakóhoz, vagy amikor indián családnál aludtunk. De! Zoli a tanúja, hogy nagyon jól tűrtem, zeró hiszti! Sőt, kifejezetten jót mosolyogtam. 2.nap: Bena falu - melegvízű forrásban fürdés - Bajawa városa A reggeli másnap egy kávé és egy zsemle volt. Zsemle, minden nélkül üresen és egy zaccos kávé, ami olyan édes volt, hogy kettő kortynál többet nem tudtam és nem is akartam magamon leerőltetni. Röhögve ültem felette pár percig, mégis én voltam az egyetlen, aki nem ette meg az egészet. Sofőrünk a megbeszélt időpontban ott volt értünk és a Bena nevű faluhoz vettük az irányt. Egy újabb törzs életébe, egy újabb betekintés. Ez volt a Ngada törzs, Bena faluban. Itt nem tudtunk bemenni a házakba, kívülről vettük szemügyre a faluban élő klánok életét: ahogy a teraszon kukoricát morzsolnak, ebédelnek vagy épp a tetveket szedik ki egymás hajából. Az "udvaron" kókuszt és szegfűszeget szárítottak, készülve a másnapi piacra. Az ajtó környéket primitív figurák díszítették, többnyire ló, sárkány vagy kakas és mindnek az a funkciója, hogy a gonosz szellemek és balszerencse ellen védje a ház lakóit. A házak széleire állati trófeákat helyeznek el. Ezek az állatok a különféle szertartások során feláldozott állatok földi maradványai. Megmutatásuknak azért van nagy jelentősége, mert ezeknek a trófeáknak a mennyisége vagy a mérete mutatja, hogy mennyire szoros a kapcsolat a rokonok között. A különféle szertartásokon bemutatott bölény, disznó és csirke áldozatokat ugyanis a családtagok, rokonok szolgáltatják. Benától kb. 20 perci autóútra volt egy melegvizű forrás. Vulkán, vulkán hátán van errefelé, szóval van mi melegítse a vízeket. Malanage hotspring - sofőrünk ide kanyargott el velünk Bena után. A víz bizonyos helyeken volt 40-50 fokos is, néha azt éreztem megsülök. Floresi gyerekek fürödtek benne, némelyik ruhában, ruha nélkül, mások a kövekkel a bőrüket radírozták. Mondhatnám azt is, hogy elmentünk a helyi SPA-ba. A bulé effektus itt is előjött, bámultak, kuncogtak, összesúgtak és még a vízben is nekiálltak fotózkodni velünk. Bár a lányok általában elég bátortalanok, itt mégis odajött egy hozzám és Cléliához. Elmondta mennyire irigyli az orrunkat meg a bőrünk színét és megkérdezte házasok vagyunk-e és van-e gyerekünk. Nem akartuk teljesen megzavarni a kis világát, úgyhogy kegyes füllentéssel házasnak mondtuk magunkat. Itt nagyon nehezen veszi be az emberek gyomra a nem házas párkapcsolatokat, ettől viszont meg azt nem értette, hogy gyerekünk miért nincs még. Kénytelenek voltunk gyorsan terelni a témát. Bajawa város volt az aznapi vendéglátónk egy éjszakára és egy finom vacsorára. 3.nap: Blue stone beach - Endeben ebéd - Moniban fürdés egy vízesésnél Ez volt a legkevésbé aktív nap. Szinte egész nap autóztunk. Picit elegem volt már a kanyargós utakból, csoda, hogy nem lettem még tengeri beteg. Moni volt az aznapi célpont, egy hegyi falu, ahonnan az út felvitt másnap hajnalban minket a Kintamani tavakhoz. Az útunkba egy kék köves tengerpart (nem volt nagy szám) és Ende városa esett, ahol ettünk egy finomat. Egyre keményebb helyekre merészelünk beülni egyébként. Flores, de Floresnek is erre a részére nem sok turista jár, úgyhogy európai számára komfortos helyről nem igazán álmodtunk. Olyan helyekre ültünk be, hogy ahhoz képest a resti otthon egy puccos étterem. Eddig még nem lőttünk mellé, pontosabban egy gyomorrontásunk sem volt. Már-már magamon is meglepődtem, hogy kifejezetten élveztem ezt a részét az utazásnak, sőt néha még bátrabbnak érzem magam Zolinál is, ha arról van szó, hogy igazán autentikus helyre üljünk be. Nem sokkal sötétedés előtt értünk Moniba. Pont volt még egy órácskánk, hogy bejárjuk a falut. Sokszor, sok helyen lett volna lehetőségünk az út során vízesésnél fürödni, de eddig valamiért mindig kimaradt. Moniban végre összehoztuk. A Rainbow coffee-nál jobbra kanyarodtunk, elhaladtunk pár ruháikat a folyóban mosó asszony mellett és rá is találtunk a vízesésre. Véégre! Este sikerült pár pohár sör mellett egy kicsit tartalmasabban beszélgetni az utazótársainkkal egy egészen kultúrált helyen. Azt hiszem Moni eddig az egyik legturistásabb hely Floresen Labuan Bajo után. 4.nap: Kelimutu tavak - Ende Másnap reggel hajnali 4-kor, még sötétben indultunk el a szállásról, hogy elcsípjük a naplementét a híres Kelimutu tavaknál. Többes szám, mivel három van belőlük. A helyet szent helyként tisztelik az itt élők és azt tartják, hogy amikor valaki meghal, a lelke elhagyja falut ahol addig élt, idelátogat, és a szelleme örökre a három tó egyikében él tovább. Az, hogy melyik tóba költözik, az függ az életkorától és attól, hogy milyen ember volt amíg élt. Kelimutu nem csak spirituális szempontból számít különleges helynek, hanem rejtélyes természeti jelenségként is tartják nyilván. A vulkán kráterében található tavak ugyanis folyamatosan változtatják a színüket, de, hogy egészen pontosan mi az oka azt állítólag csak találgatják a tudósok a mai napig. Állítólag a bennük lévő ásványi anyagok összetételének és az időjárásnak köszönhetően történik mindez. Alexandertől búcsút vettünk, aztán felkutattunk egy szállást magunknak, aznap ugyanis Endeben aludtunk. Másnap a világ talán legkisebb repülőteréről indultunk vissza Balira.
Flores ezzel a kis túrájával és azzal, hogy pár napra még útitársaink is akadtak, egy igazán egyedi pontja lett az útnak.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|