Hello Costa Rica! Már vártalak! Megszenvedtük, hogy találkozhassunk Veled végre. Amerika úgy megszeretett minket, hogy nem akart elengedni. 12 óra a Los Angeles-i reptéren és két járattörlés. 0:45 helyett először reggel 8 órás indulás, majd egy 10:30-as lett beígérve. Először kiderült, hogy a személyzet akivel utaztunk volna, túl régóta van szolgálatban és túllépték a repülési időkeretet, másodjára pedig rossz volt a gép, amire felszálltunk. Meglepően jól viseltük, nem voltunk sem mérgesek, sem dühösek. Ennél nagyobb bajunk ne legyen! Jól szórakoztunk a körülöttünk alvó zombikon és az időeltolódásnak és a wifinek hála tudtunk beszélni és chatelni az otthoniakkal. Valahol az autókölcsönzőben fagyott le a mosoly a szánkról, már San Joséban. Ki gondolta volna, hogy miután Amerikát végignyomtuk minden baj nélkül úgy, hogy nem volt hitelkártyánk, épp Costa Rica lesz az, ahol büntetnek emiatt. A várt 1000 dollár/21 napos autókölcsönzési költség helyett 1600 dollárt kellett otthagynunk. Mivel nem volt hitelkártyánk, ezért a legnagyobb biztosítást kellett megvenni a kocsi mellé. Finoman, de hangot adtunk a megdöbbenésünknek, így végül egy magasabb kategóriás autót kaptunk (Suzuki Jimmy helyett Dajhaccsu), nem került semmibe hozzáadni a második sofőrt az iratokhoz és elég lesz üresen visszahozni a tankot. Szuper kedves és türelmes volt velünk az ügynök egyébként. Nem is haragudtunk rá, nem ő hozza az ilyen szabályokat. Lenyeltük a békát, megköszöntük a kedvességét, majd elindultunk. 19 óra volt, de már korom sötét. Amerikában 21-ig világos volt. Át kell állnunk az egyenlítői életre! Egy órát ültünk a dugóban. Hiába az autópálya, ha egyetlen sávja van. Nem sokkal 21 után értünk a szállásra. Hotel Mango Valley❤️. A központi hegyvidéken fekszik, jobbra is meg balra is kávéföldek. Costa Ricának ezen a vidékén van a legtöbb kávéföld. Az ország éléskamrája. Egy nagyon helyes házaspár üzemelteti a hotelt. Mosoly, alázat és töménytelen nyugalom áradt belőlük. Mivel a repülős mizéria miatt elvesztettünk egy napot, ezért úgy döntöttünk maradunk még egy napot. Feltöltődni, tervezgetni, kicsit nem csinálni semmit. Az évnek ebben a szakában (május-október között) tél van, délutánonként/éjszaka egy-egy zivatar, de szinte ugyanolyan meleg, mint nyáron. Cserébe az egész ország ilyenkor a legzöldebb, a turista pedig a legkevesebb, az árak pedig a legalacsonyabbak. Délelőtt van azért elég sok napsütés, aztán délután kettő körül jön egy fél órás/órás eső. Rengeteg itt a felfedezni való. Nem volt előre összeállított részletes útitervünk, csak egy nagyvonalú. Nekiültünk hát ebben a három napban és összeraktuk. Mondhatom mostanra már kialakult egy rendszer a kapcsán, hogyan áll össze egy-egy útiterv. Külön-külön szépen mindenki utánanéz annak aminek utána akar, elolvassa a kötelező ajánlásokat és blogokat a témában, aztán szépen kitesszük egymás elé ki mit akar látni. Itt megkezdődik az egyezkedés. Így jött össze a következő lista, ami a látni-és megélnivalókat meghatározza majd ebben a 22 napban: Szeretnénk látni sok olyan növényt és állatot amit eddig eredeti környezetében még soha. Tatut, arapapagájt, tukánt, majmot, teknőst. Noé bárkája itt köthetett ki, mert növényből és állatból van sok, az biztos: 850 madár-, 34 ezer rovar-, 230 emlős-, 180 kétéltű- és hüllőfaj gazdagít. Nem beszélve a 12 ezer növényfajról. Szóval esélyünk van rá.😎
Amerika után nagy váltás az biztos. Minden zöld, úton útfélen állathang, a távolságok, az emberek, a kultúra, a zene a rádióban, az időjárás, a nyelv amiből semmit nem értünk, turista szinte alig. Annak ellenére, hogy az ország elsődleges bevételi forrása a turizmus. Pontosan háromszor annyit hoz, mint a banán és tízszer annyit mint a kávé. Hiába, úgy érzem néha, mintha mi lennénk az egyetlen turisták. Ami szupeeer! 3 hét, 500 ezer forint (amit az autókölcsönzős mizéria miatt sajnos már most buktunk, de levelezésben vagyok épp a Delta Airlines-zal a pénzvisszaterítés ügyében) és a fenti lista. Követjük az útikönyv felosztását. 6 különböző régiót javasol, 3-4 napot szánunk mindegyikre. Induljon a mandula! Központi hegyvidékkel kezdünk és azzal zárunk. A Poa Vulkan Nemzeti Park itt található. Egyike az aktív vulkánoknak. A Yellowstone-ban sok mindent láttunk ami a témába vág, de kráterbe felülről még nem néztünk bele. Pláne, ha egy tó van benne! 😎 26 nemzeti parkja van Costa Rica-nak. Mindegyikbe nagyjából 15 dollár/fő a belépési díj. A legtöbb helyen dollárt is elfogadnak egyébként, de a nemzeti pénzük a colon. A bankkártyás fizetés sok helyen elérhető, a helyek felénél viszont megfizettetik a tranzakció díját velünk (+2%-ot). A központi hegyvidéken átrobogtunk néhány városon, de a városok nem hagytak mély nyomot bennünk. San Jose-t is a végére hagyjuk, ha nem lesz rá időnk az sem baj. A központi hegyvidékre pedig még visszatérünk egy kis kávés élményre az út végén. Guanacaste lesz a második régió. A népviselet, népzene és tánc ide kötődik, itt állítólag mindennél jobban ápolják a kulturális hagyományokat. Több olyan városon hajtottunk át és álltunk meg, ahol még a kuka is ki volt pingálva mintákkal. Ezek a városok talán pont ettől, de szebbek voltak mint a központi hegyvidéken. Itt már a villamos vezetéken is papagájok tanyáztak és nyomták az aláfestést. Guanacaste-ban az Arenal Vulkánt választottuk célpontnak. Szándékosan nem a nemzeti park nevét írom, mivel a helyiektől azt a tippet kaptuk, hogy a Cerro Chato-ra (ez az Arenal vulkán kistestvére) vezető túra az egyik legizgalmasabb, be sem kell menni hozzá a parkba. Ráadásul a szállásunkról tökéletes kilátás volt a vulkánra, így elég hamar össze is állt a 2 napos program. Egyik nap Cerro Chato megmászása, fürdés a kráter tóban, másnap átsétálni a közeli biofarmra. Több működő vulkán is van Costa Rica-ban. Az Arenal vulkán is egy ilyen. 1968 óta morajlik és szinte alig van olyan nap, hogy valamilyen kitörést ne produkálna. Állítólag tiszta, nyári éjszakákon lehet látni, ahogy az izzó láva ömlik le az oldalán. Az év nagy részében a csúcsa ködbe burkolózik. Lávát nem, de percre láttuk a csúcsát naplemente előtt pipálni. Közvetlen a vulkán közelében ráadásul van egy tó és mellette pedig a szunnyadó kisöcsi: Chato vulkán. Szuper kis szállásra bukkantunk arra a két éjszakára, amíg itt voltunk. Essence Arenal. Egy éjszakát egy sátorkunyhóban aludtunk, a másikat egy standard szobában, mert arra az éjszakára foglalt volt az összes sátor. Pontosabban aludtunk volna. Az egész szállás az erdőben volt, vagyis annak a szélén, de pont elég közel ahhoz, hogy a kb. 400 madár reggel 5-kor fülsüketítő koncertet adjon nekünk. Rikító hangjuk volt. Fele tuti papagáj volt. Láttam is másnap egy nagy arapapagájt a fán trónolni. Pipa!;) Életünkben először túráztunk esőerdőben. Őrült magas páratartalom, amitől már az 5.perc után mindenünk vizes lett. Különleges növények, indák, fent 1000 méter felett pedig köd és egy tó. Kb 1200 méterre kellett felmászni. Őrült csúszós volt a föld. Az utolsó egy kilométert négykézláb mentem. Azt hittem meleg lesz fent a víz, de még így is jól esett persze. Nem sokan voltak rajtunk kívül. Egy család két gyerekkel, egy kanadai pár és három spanyol fiú akik fürdés után tekertek maguknak egyet. Csak tudnám, hogy tudtak így lemászni a hegyről. Merthogy lefelé még nehezebb volt ezen a csúszós vizes földön. De megcsináltuk! 3 óra megállás nélkül felfelé és 2,5 óra lefelé. Jutalmunk egy hideg sör és jakuzzi a szálláson. Szinte egyszerre konstatáltuk: ez egy tökéletes nap. Az volt!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|