Canyonland. Primitív és gyönyörű egy kis vadnyugat érzéssel keverve. 1964-ig csak cowboyok, őslakosok vagy a Colorado és Green folyón érkezők felfedezők mertek erre a zord vidékre lépni. Ekkor alapították meg a nemzeti parkot és lassanként jöttek turisták is. A kempingekben nincs tusoló, és ivóvíz is csak 1 helyen elérhető, a Visitor Centerben. Plusz a kempinghelyek sem foglalhatóak előre, szabadrablás van. 11-12 után elfogynak az üres helyek. Mintha mindez a vidék primitívségére erősítene rá. Az biztos, hogy komoly tervezést igényeltek így a dolgok. :) Kezdődött ott, hogy mire este 7-re ideértünk a park legfőbb kempingjében nem volt több hely. Így alakult, hogy a park mindkét kempingjében aludtunk egy-egy napot: 1) Horsethief (park bejárata előtt), 2) Willow Flat (fő kemping). Utóbbiban először találkoztunk az utunk során árnyékot adó szalétri szerűséggel. Emlékszem úgy örültünk neki, mint majom a farkának. Micsoda érzés volt alatta hagymát szeletelni és kávét inni!:) Ekkor vezettük be a rendszeres reggeli edzéseket! 100 hasprés, 5X10 fekvőtámasz, 5X20 guggolás. A gyengébbeknek.:) Két napunk volt, mindkét napra szerveztünk túrákat magunknak. Minden kempingben van Visitor Center, a Visitor Centerben pedig rengeteg túraleírás, a túraleírások mellé pedig van rövid személyes konzultációra lehetőség. Általában mindig igénybe vesszük. Next spring. Ez egy 10km-es túra volt. A 19.század végétől egészen a 1960-as évekig cowboyok terelték erre a szarvasmarhákat. Télre le a folyópartra, nyárra fel a hegy tetejére, ahonnan a túra is indult. A útvonalán régi, elszáradt itatókat láttunk. Aznapra hagytunk még két minitúrát. Upheaval Dome. Újabb "na neee, hogy ilyen is van"! 200 millió évvel ezelőtt egy óriási meteor csapódott be ide, egy több mint 3 km-es krátert lyukasztva a földbe. A becsapódás helyén a korábban tengerből visszamaradt sóréteg a felszínre tört és hozta létre a ma is látható fehér hegyeket a kráter közepén. Mesa Arch. Az archok természetes hidak, boltívek. Errefelé van egy külön nemzeti park is, ami tele van ilyenekkel. Oda megyünk ezután. HMásnapra maradt a fincsi falat. Gooseneck overlook a maga 15km-ével és 500 méter szintjével. Ezekben a túrákban ezen a vidéken talán az a legszebb, hogy mire leérsz az aljára 250 millió évet utazol vissza az időben. Azzal együtt ugyanis, hogy a folyó kivéste ezeket a kanyonokat szépen láthatóvá tette a különböző kőrétegeket, amik 250 millió év alatt egymásra rakódott. Mindegyik réteg nemcsak színében más, hanem formájukban is, mivel mindegyik máshogy reagált az éppen akkori időjárásra.
Visszatérve a túrára. A Grand Canyonban tett 18km-és 1500m szint után gondoltam: 'mi ez nekem?' Jó, mondjuk tényleg semmi nem volt a Bright Angel trailhez képest. Két dolog volt talán ugyanaz. 1. Az őrült meleg. 42 fok árnyékban. 2. Jobban bírtam a felfelé iramot, mint az ereszkedést a völgybe vagy a síkon menetelt. Megfigyeltem magam. Az elején a túrának jön a "nah jó, csináljuk meg, végülis ezért jöttünk". Aztán még lefelé menet az első 1/3-nál kezd urralenni rajtam a: "****** +, mennyi van még?", "nincs is kedvem ehhez", "maradtunk volna a kempingben, az árnyékban" érzés. A túra felénél aztán enyhe javulás. Ilyenkor van általában ugyanis egy nagyobb kajálás (banán, szárított hús, energia szelet és alma). Indulás vissza. Beüt az óriás csönd. Küzdök az elemekkel. Senki ne szóljon hozzám! Puszi sem kell, nem kellenek a bátorító szavak. Tudom én is hogyan kéne gondolkozni, de egyszerűen nem megy. Nem azért mert ne tudnám, hanem mert nem akarom. Mit keresek itt? Sirni akarok. Holnap ki sem mozdulok a kempingrol." Hát ezek a csodás mondatok fordulnak meg ilyenkor bennem. Az elmúlt két alkalommal az a recept vált be egyébként, hogy hagyom széthullani magam. A totális szétesés után pedig jöhet az újjáépítés. Hogy mégis miért csinálom? Mert az az érzés, amikor megcsinálod, messze felülmúlja és azonnal felülírja a legmélyebb pontokat. Amikor érzem, hogy minden porcikám él, a büszkeséget, hogy megcsináltam, az érzést, hogy ezzel is több lettem. A házi készítésű hamburger pedig jobban esik, mint bármikor máskor a tűz mellett, egy ilyen nap után.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|