Már sorban a 3. nemzeti parkba checkoltunk be. Ágyat, hajszárítót, kispárnát már egy hete nem láttunk. Mivel lefoglalt helyünk legközelebbre csak a Yellowstone-ba van, ezért bármikor dönthetnénk egy útszéli motel mellett kempingezés helyett, de még nem lőttük el ezt a jolly jokert. Egyelőre.:) Meglepően jókat alszunk egyebként a sátorban. 8-nál előbb ritkán kelünk fel. Nem ritka a 10 órás bubesz sem. Akkor is már csak azért kelünk fel, mert elviselhetetlen a meleg bent a sátorban. Apropó, meleg! Kijelenthetem, hogy nem bírom a meleget. Bármennyire is állítottam büszkén eddig az ellenkezőjét. Egészen pontosan olyan érzésem van néha, mintha szaunában lennénk. Különösen ha lejövünk a canyonok tetejéről a völgybe. A sivatagi idő ráadasul szétszárította már mindkettőnk bőrét és száját. Hiába kenjük állandóan. De, legalább leégni nem égtünk le. 50 faktor alatt meg sem állunk.:) A Bryce-ba már sötétedéskor értünk oda. Még valamire rá kellett jöjjek, bármennyire is jó spontánnak lenni, 18 óra után, ha sötétedik és még mindig nem tudjuk hol alszunk, ledobom a láncot. Már megfigyeltem egyébként, talán túl sokszor is van, hogy ledobom a láncot olyankor, ha valami nem úgy alakul ahogy vártam. :) A szálláskeresés és a sátorállítás sötétben határozottan egy ilyen. A megoldókészségem alább hagy, kevésbé vagyok közlékeny. Jó társaság lehetek! :) Ez is csak egy azok közül amiben szeretnék változni: hogyan reagálok olyan helyzetekre amikor nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretném. Márpedig ha hazamegyünk és új életet kell kezdenünk, ott is rengeteg ilyen helyzet lesz. De még mennyi! 23 évesen mikor felvettek az első munkahelyemre egy pszichológus megállapította, hogy kiemelkedő a megoldókészségem, a stressz helyzetekben összekapom magam és jól reagálok rájuk. Ha fejben eldöntöm és ott vagyok a helyzetben, talán még ma is így van, de a hiszti, a kényelem, az akaratosságom és a mérhetetlen türelmetlenségem picit úrra lett bennem az utóbbi 2-3 évben. Ez volt az az idő amikor először kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy egy nagyobb változásra van szükségem mert nem abba az irányba tart az életem ahová akarom hogy tartson. Nem az az ember vagyok aki lenni akarok. Elég sokszor és sokat figyelem magam az út alatt. Kérek visszajelzést és próbálok a dolgok mögé nézni, levonni konklúziókat. Anélkül, hogy túlmagyaráznék dolgokat. Mert van, hogy csak simán nyűgös és fáradt vagyok. Végül a Sunset Campgroundban sikerült találnunk egy szabad helyet, szinte az utolsót. Aztán jött az újabb tanulság: soha ne hagyd a hajmosást egy olyan napra, ami ennyire bizonytalan. Ha találsz is szabad kempinget a főszezonban, nem minden kemping tusolója van nyitva éjjel-nappal. A Bryce Canyon kempingjének a tusolója például egy ilyen hely. :) 10-kor bezárt. Cicamosdás on! köszi :@ Másnap reggel 7-kor már nyitásra szinte ott voltunk. Izzítottuk a két arany dollárt amivel 8 kerek percre miénk volt egy kis melegvíz. Már nem 42 fok volt, csupán 35. De az is csak árnyékban. Mindenesetre viselhetőbb is volt így a dolog. A természet itt is nagyot alkotott. Jó kedvében volt. Hihetetlen, hogy Észak-Amerika 2/3-át és így ezt a részt is egyszer tenger borította. Receptje a Bryce Kanyon szikláihoz: végy egy tengert, érd el hogy belőle millió évek alatt nagy mennyisegű mészkő és homokkő rakódjon le mielőtt eltűnik az állóvíz. Aztán hagyd, hogy a repedésekbe befolyó víz jéggé fagyjon és lassanként feldarabolja a köveket, majd a folyóvíz elhordja azokat. A legvégén adj hozzá egy kis savas esőt! Aztan hagyd, hogy csipkeszerű formákat véssen mindenhova. Várj pár 10 millió évet, aztán élvezd a látványt. Gyönyörű! A túra alatt minden oldalról, lentről, fentről beleégettük a retinánkba és az iPhone-unkba. A trailek egy részét, amit bejártunk, sokan lóval teszik meg. Pontosabban öszvérekkel. Minden nemzeti parkban más állatok szórakoztatnak minket. A Grand Canyonban a hollók jelentek meg rendre az asztalunknál és lyukasztották ki a vadiúj sátrunkat. Több lyuk van mára a sátoron, mint ahány napja úton vagyunk vele.:) Volt olyan is, hogy óriási szarvasok mászkáltak a sátrak között vagy a vízlelőhely közelében fényes nappal. A Bryce Canyonban őrült mókusinvázió volt. Szíve szerint a vállára venné őket az ember és minden második falatot nekik adna. A park ranger azonban minden létező helyen tiltja ezt. Ugyanis, ha hozzászoknak az emberi kajához utána maguknak már nem tudják megszerezni azt és éhen halnak. Állati nehéz dolog volt megállni, hogy ne adjak nekik. Jöttek, pózoltak, felágaskodtak, és szétterültek napozni a faágon. Pofátlan örömmókusok!:)
2 éjszakát voltunk itt. Az indulás napján autóval bejártuk a hegygerinc összes kilátópontját. Aztán irány a következő állomás: Canyonlands és Arches.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|