ég mindig Nicoyan. Fürdés az óceánban, majd reggeli Montezumaban. Egy kis gallo pinto (bab, rizs, tojás, sült banán). Már kezdem unni.😃 Nem úgy a jeges kávét és a natural juice-t. Irány Puntarenas kikötő! Viszlát Nicoya, hello csendes-óceáni partvidék! Playa Naranjonál keltünk át komppal Puntarenasba. 9000Ft volt az autónak plusz kettőnknek. Ehhez képest túl nagy lett volna a kerülő időben. De még pénzben is lehet jobban jöttünk így ki. A benzin egyébként picivel olcsóbb, mint otthon. 13 ezer megy el egy teletanknál. Volt még egy komp Paqueranál, de az sokkal ritkábban járt, így tovább álltunk. Egy apróság miatt mégis emlékezetes maradt a hely. Itt kóstoltuk meg először a mangót lime-mal. Egy zacskóban árulta az út szélén egy néni, előre megpucolva és felvágva. Annyira ízlett mindkettőnknek, hogy azóta is nyakon öntjük mangót is és a banánt is vele. Isteni! A csendes-óceáni partvidék nekünk Puntarenastól a Playa Ballenaig és 4 napig tartott. Magán Puntarenason csak átrobogtunk. Egy-egy érdekes ház, gyümölcs árusok és egy pici kis útmenti büfé állta csak útunkat. Összességében ezen részen másabb, mint Nicoyan. Kevésbé vad. Sokkal kiépítettebb. Nem csak turista volt több, hanem helyi is. A főváros másfél órányi autóútra van csak, így sokan járnak le fürödni egyet. A biztonság érzetünk is rosszabb volt. Gondolok itt nem csak az emberi részére, hanem a krokodilokra. Itt ugyanis a folyókban krokodilok tanyáztak. A Rio Tarcoles fölötti hídról rengeteget láttunk. Eszembe jutott a floridai út, ahol egy napot motorcsónakoztunk és autóztunk Zsuzsával és Ginával, hogy lássunk egyet, hát akkor nem sikerült, csak két szempárt látnunk. Úgyhogy ezt a képet most nekik küldöm.😃🤘 Jaco az egyik legnépszerűbb tengerparti város. Volt itt egy kemping szerűség. Azért mondom, hogy csak 'szerűség', mert főleg a nagy sár miatt kedvet egyáltalán nem kaptunk ahhoz, hogy felverjük ott a sátrat, egy rendes fürdés viszont jól jött. Rájöttem a tűréshatárom nőtt, már meg sem döbbenek egy-egy ilyen zuhanyzó láttán. Kifejezetten örültem neki, bár minek is, azt nem tudom!😅 Hideg víz volt csak, a körülmények pedig, hát, hogy is mondjam...?! 500 Ft-ot talán pont megért. Bár az újonnan kifejlesztettünk házi Camelbak zuhany nagyon jól szuperál.😎 Első nap leautóztunk a Playa Hermosaig. Ez egy hosszan elterülő partszakasz. Óriási és gyönyörű hullámokkal. Állítólag évente nem egy szörf versenyt rendeznek errefelé. Tele is volt a víz szörfössel. Szinte csak azzal, mert úszni a nagy hullámoktól és az áramlatoktól nem lehet. Én legalábbis nem mertem, de a látványa egyébként mindenért kárpótolt. Emlékszem, ahogy leültünk a parton egy fadarabra és percekig csöndben néztük a hullámokat és az óceánt. Sokkal másabb volt, mint Amerikában. Lenyűgözött. Az ereje, a nagysága, a színe, a hangja. Most is tisztán előttem van. Csak egy teknős hiányzott a boldogságomhoz. Még mindig egyet sem láttam, pedig erről a partszakaszról is írták, hogy sok teki rakja le errefelé a tojását. Bezzeg a moszkítók. Azok voltak dögivel. Csak a lábunkat fújtuk be és mivel korábban sem volt gond velük éjszaka az autóban, nem is vártuk, hogy 80 darab csípéssel fogunk felkelni. Zolin ennyit számoltunk. Rajtam kevesebb volt, mert be voltam takarózva. Reggel kinyitottam a hátsó csomagtartó ajtót és vagy 20 repült fel a csomagoktól. Oda bújtak vissza emészteni minket. Azt hiszem innentől vettük komolyabban a védekezést ellenük, meg picit az autóban alvástól is elment a kedvünk. 4 vagy lehet már 5 napja is egyhuzamban abban aludtunk. Megjegyzem kényelmesebb is volt, mint a Mustang, Zoli még hason is aludt.😃 A mosquitok elvették a kedvünket attól, hogy a Playa Hermosan reggelizzünk, így a maradék avokádót (pici sóval és borssal) és a mamont Playa Esterilloson nyomtuk be. Találtunk egy kis pálmalevelekből összetákolt kunyhó szerűséget a parton, alatta egy kis paddal. Parque National Manuel Antonioig meg sem álltunk. De ott is minek? Hétfőn zárva volt. Sebaj, irány tovább, majd másnap visszajövünk. Errefelé betonozottak az utak, így gyorsabb volt a haladás. Volt a közelben (60km-re) még egy látnivaló. Parque National Marino Ballena. Bálna és delfin megfigyelő. Kétféleképpen is kapcsolódnak a parkhoz a bálnák. Augusztus és november között a párzási időszak nagyon sokat lehet erre megfigyelni. Van, hogy Kaliforniából úsznak le ide ezért. Plusz van egy apró földnyúlvány az óceánparton aminek olyan a formája mint egy bálnauszony. Fejenként 10ezer forintot nem fizettünk ki a bálnamegfigyelésért. Viszont pont apály volt, így elég jól körbe lehetett viszont sétálni a partot. Aznap végre már nem a kocsiban aludtunk. Costa Ricaban először felállítottuk a sátrat a parkon belül a Playa Ballenanál. Az erdőben, a fák alatt, az óceán parton, a hullámoktól pár méterre. Egy vékony köves rész választott csak el az óceántól minket. Estére megjött a dagály is, a felhők elmentek és a nap mutatott nekünk egy luxus naplementét. A messzi távolban bálnákat lehetett kifigyelni, ahogy vizet fújnak ki. Azok voltak vagy nem? Mindegy is. Mi annak láttuk. Emlékszem nagyon hangos volt az óceán éjszaka. Esett az eső is. Végre igazán jót aludtunk. Reggel pedig a sátor fölött a fán, egy bőgőmajom jelezte, hogy ez márpedig az ő területe, húzzunk innen. A legkedvencebb tusolómnak az itt lévőt választottam egyébként. Ezzel keresztelve magam Dzsungel Jane-re. Azt a döntést hoztuk, hogy nem megyünk tovább délre. Bár a Corcovado National Parque az egyik legvadabb és az egyetlen igazi esőerdő Costa Ricaban, de úgy éreztük van már elég kaland mögöttünk és előttünk. 250 dollárt fejenként egy 2 napos vezetett túráért pedig nem akartunk kifizetni. Corcovadoba pedig külön engedély kell ha be akarsz menni és ajánlott a vezetett túra a sok kígyó és az állat miatt. Úgy éreztük, hogy ha már most elhagynánk az országot sem lenne hiányérzetünk. Úgy döntöttünk hát, hogy inkább megnézzük ezt a bizonyos Manuel Antonio Parque-ot aztán irány újra a központi hegyvidék egy kis kávésélményre és Monteverde egy kis canopyzásra.
Üzenem Manuel Antonionak...bárki is voltál, sorry, de sok újat már nem tudtál nekünk mutatni. Értékeljük, hogy láthattunk lajhárt és odaküldtél pár titi- és csuklyásmajmot az útunkba. Jó volt fürödni nálad a kicsi, elzárt öblödben, de picit úgy éreztük nagyobb a füstöd, mint a lángod. Talán ha nem jártuk volna végig Nicoya csodás partjait és a majom lenne a kedvenc állatunk. De hát így?!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|