Az Arches Nemzeti Park gyakorlatilag a Canyonland Nemzeti Park mellett van. Ez következett. Az ötödik a sorban. A nemzeti park tetején (kb 2300 méteren) van a park hivatalos kempingje, úgy hívták Devil's Garden. Talán azért mert hatalmas vörös kövek között volt az egész, amik az esti naplementében szinte izzottak. Az egyik legjobb kempingezés volt mindközött. Nah nem azért, mert szuper felszerelt volt, (fürdési lehetőség és ivóvíz sem volt) hanem mert ez adta talán eddig az egyik legkülönlegesebb kemping élményt. A kilátás díjnyertes (ha úgy tetszik zsírpáva) volt a site-ról ahol sátrat vertünk. Előttünk a messze távolban a kanyonok, amiket a lemenő nap percenként máshogy világított meg, a hátunk mögött ment le a nap, ami a tömérdek vörös sziklát mintha izzó kőtengerré varázsolta volna, balra messze, több száz kilométerre pedig óriási esőfelhők és villámok büntették a vidéket. A fejünk felett töménytelen mennyiségű csillagtól dagadt az égbolt. Olyan érzésünk volt, mintha mi lennénk Frédi és Vilma a Flinstone családból. Sok jó dolog van a kempingezésben, ez is egy ilyen: lentebb adsz picit a napi komfortból, de cserébe a világ legpazarabb kilátására dughatod ki az orrod reggel a 'hálószobából', főzhetsz a 'konyhában', ehetsz/sörözhetsz az 'ebédlőben' vagy épp tornázhatsz az edzőteremben. Tuti, hogy a fürdést csak azért nem oldották még meg, hogy minél rövidebb időre maradjanak itt emberek, pörögjön a kemping és minél többen részesüljenek az élményben. A mosdóban ugyanis angol wc, rendes folyóvíz és külön mosogató helyiség is volt. Sőt, szabadtéri amfiteátrum is volt kivetítővel, ahol a ranger naponta más előadást tartott estenként. Aznap épp a csillagokról. Beszereztünk végre egy hűtőtáskát. Hűtőtáska=hűtött sör a kézben+frissen készített hamburger vacsira, fincsi darált húsból. Vilma főzött és életében először felállított egy sátrat, Frédi tüzet rakott, megtanította Vilmát a sátorépítésre, reggel kávét főzött és pakolt, pakolt és pakolt. Imád pakolni és közben rendszerezni. Ezt a hobbiját az autó csomagtartójában lévő csomagokon naponta kétszer gyakorolja. Kávé után, reggel kivitte Vilmát a közeli kőre, ahol lefeküdtek rá és percekig élvezték a felülről érkező napsütést és a meleget amit alulról toltak a kövek. Mint egy melegítő párna. Frédi tudja, hogy Vilma mindig lehűl a sivataggal együtt éjszakánként. Tökéletes este és reggel volt! Vilma semmit nem változtatna rajta. Maximum azt, hogy előre szólnának az ördögnek, hogy jönnek. Ez a kemping ugyanis csakis interneten keresztüli foglalással érhető el és fizethető és mivel az ördögnek elég jó a marketingje, minden napja be van táblázva nyárra. Nekünk le kellett autózni a hegyről, a legközelebbi városba, ott internetet vadászni. Mázlink volt. Egyetlen kemping hely csak elérhető, pár nappal későbbre, egyetlen napra. Le is csaptunk rá. Addig megcsináltuk a közeli Canyonlandot, egy napot autóban aludtunk a Balanced Rocknál, egy napot pedig a Colorado folyó partján lévő kempingben sátoroztunk. Nah az embertelen volt. A meleg. Este 9-kor is még 39 fok, semmi árnyék és nagyon sok por. Sátoron kívül és belül. Visszatérve az Arches Nemzeti Parkra. Víz, jég, óriási hőmérséklet ingadozás, a kőréteg alatt fekvő sóréteg felelős ezért a kőszínházért, benne a sok kő boltozatért, amiről a park is kapta a nevét. A sónak és a különböző kőrétegek eltérő ellenállóképességének és 100 millió év koptató munkájának eredménye ez a vidék. Több mint 2000 ilyen boltozatot tartanak nyilván. Ami nekünk sivatagnak és ettől szinte élhetetlennek tűnik, az indiánoknak nyújtott vadászterületet évszázadokon át. Később már amerikai farmerek jöttek erre és leltek fantáziát a vidék kevéske zöldjében. A 2000 nyilvántartott boltívből 4-et sikerült néztünk meg. (Elég gyenge, tudom.:)) A kevésbé látogatottakat. Nade azokat jó alaposan. Egészen közel mentünk hozzá, ha kellett felmásztunk hozzájuk. Megjegyzem Zoli úgy szökken a sziklákon mint egy szöcske. Mindenhova felmászik, felugrik. Hozzá képest én úgy mozgok az ilyen nehezített terepen, mint egy beteg tehén. Habár, állítólag olyan részeken is le meg felmentem, ahol nem is gondolta volna. Nehéz eldönteni, hogy ilyenkor csak bókol és komolyan gondolja, vagy nagy kamu az egész és bátorságot akar belém önteni. :) Tény, hogy a paragép Évi kezd lazulni. A kempingben a vak sötétben például belebotlottam egy őzbe. Semmi felsikítás és ijedtség. Csak egy 'jaaaaj, de cukiiii' hagyta el a számat. Mi elsétáltunk mellette a törölközőnkkel, ő pedig folytatta tovább a vacsoráját. Még a Devil's Garden kempingben beszélgettünk egy fickóval, akinek megtetszett a lakókocsija nekünk. Scampi. A Scampi menő. Mesélt picit magáról (évente több hónapot utazgatnak a feleségével, voltak már világkörüli úton is). Ő említette, hogy mindenképp menjünk el a közeli ún. Deadhorse Pointhoz. Ő ugyanis kifejezetten ezért jött erre a vidékre a feleségével. Állítólag Tom Cruise is forgatott már ott (Mission Impossible 2.). Mondta. Tudtuk melyikről beszél, mivel Zoli tesójáék is nagyon ajánlották. Ezeket együtt már egy jelnek vettük, hogy mindenképp be kell iktatnunk az útitervbe. Így is tettük, jól is tettük. 1 éjszakára sátrat vertünk az Ördög Kertje után a Halott Lónál is. A vadlovaknak errefelé különös legendája van. 50 millió éve, még az ember előtt már itt voltak. Aztán 10 ezer évvel ezelőtt kihaltak a jégkorszakban, és csak jóval később 1500 körül spanyol felfedezők hozhatták be újra és hagyták hátra. Közben az ember is megtanulta és rájött milyen hasznos állat. A legenda úgy szól, hogy 300 évvel később cowboyok láttak több száz szabadon vágtázó mustangot errefelé. Befogásukra ez a rész tökéletes lehetőséget adott. Van egy olyan szűk nyaka itt ugyanis a fennsíknak, amin keresztül ha sikerült beterelniük a lovakat, tökéletesen el tudták zárni a visszaútjukat, előre pedig már csak a 2000 méter mély szakadék volt szegényeknek. A halott ló legendája szerint, a cowboyok, miután beterelték ebbe a tökéletes csapdába a mustangokat, kiválogatták a szép példányokat és a gyengébbeket hátrahagyták. Ők szomjan és éhen halni a kanyonnak ezen a pontján. Vadlovak ma már nem élnek Amerikának ezen a részén, de Coloradoban, Utahban és Nevadában még ma is lehet példányokat látni. Esküszöm én láttam egy párt amikor Utahban autóztunk. Egy kisebb sziklán ereszkedtek le. A közelben távolban nem volt lakóház vagy farm.Szóval miért ne?!:) Ahogy ott ültünk a szikla szélén, messze a távolban észrevettük ahogy egy vihar csap le a szemközti részére a kanyonnak. Tisztán kivehető volt, ahogy az eső elönti. Bámultuk ahogy az esőcseppek, mint valami harmat borítják be a távolt. A mi fejünk felett továbbra is sütött a nap. Percekig néztük, ahogy az esőfal közelít felénk. 5 perc múlva pedig már egy tető alól figyeltük ahogy szakad...és én végre újra fáztam. Már nem is emlékeztem milyen érzés!Isteni!:) Apró örömök az utazók életében. Ezen a kempingen a Dead Horse Point State Parkban ugyanis nemcsak árnyékot adó szalétri volt, hanem egy kis fa szekrény is. Emlékszem ránéztünk és szinte egyszerre mondtuk: "Naneee, úúúú...". Ha egy napra is, de végre nem kellett az autó csomagtartójából ki-be pakolászni naponta háromszor. A nagy pakolónak volt ez különösen nagy öröm.:) Egy újabb helyre pakolhatott. Daily animal: ma a rókák választottak ki célpontként. Sötétedés után vagy 5-ször odajött az asztalhoz egy róka. Pici termetű, szürkés fehér, nagy fülekkel. Hogy ugyanaz volt, vagy öt különböző, nem tudom, de én egész este kommandó üzemmódban jártam a kempingben a fejlámpámmal. Nem a rókától féltem, vagy attól, hogy bánt (ez most tudom, hülyén hangzik), hanem attól, hogy megijedek és felsikítok. Utálok megijedni. Annyira halkan jártak, hogy képtelenség volt bárhogy is felkészülni az érkezésükre. Az őzet legalább lehetett hallani ahogy matat a bokorban és nyammog. A fejlámpámmal minden percben körbepásztáztam az asztal körüli bokrokat. Mint valami biztonsági őr. Amikor a tekintetünk összeakadt, egész jóban lettünk. Egészen arra az 5 másodpercre, amikor is csalódottan elhúzták a biciklit. Kaját ugyanis nem kaptak. Nem, nem!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|