Még fél órája sem voltunk Lombokon, mikor hagytuk magunkat rábeszélni egy hajóútra amivel végül eljutottunk Floresig. Az utolsó szigetig, amit terveztünk meglátogatni Indonéziában. Minden kényelmet nélkülözve, 3 napig a fedélzeten aludtunk zugó hajómotorral a fejünk alatt, cserébe felkerült pár felejthetetlen élmény a felejthetetlen 2016 listájára. Első nap:Indulás reggel 7 órakor a szállásról. 2 óráig tartott az út Kutától Banksáig, innen indult a hajó. Az utaslistát két hajóra bontották, 20-20 ember volt mindkét hajón, plusz a személyzet. A mi hajónkon németek, franciák, argentinok, egy finn, és három 60-70év közötti amerikai utazott. A Lombok Cafe-ban vártuk a 11 órás indulást, amiből 13 óra lett végül, persze nem mintha egy percet is idegeskedtünk volna ezen. Volt mire készülni fejben: 4 nap tengeren, 3 éjszaka alvás a fedélzeten, fürdés felejtős. Vissza fogom még sírni a hangyás palacsintát Baliról. Végül elindultunk, nem volt visszaút.:) Aznapra nem volt sok program. Naplemente előtt megálltunk fürödni, még mindig Lombok partjainál. Kezdődhetett a hajóról vízbe ugrálás, miközben pár helyi gyerek a partról kiáltozott nekünk, hogy ússzunk ki. Közelebb úsztunk páran és láttuk, hogy a gyerekek oldalára valamilyen nagy kiszáradt kókuszdió van erősítve, hogy fenntartsa őket a vízen. A 60+ éves utastársak cseppet sem lógtak ki a csapatból. Sőt...a nő olyan fejeseket ugrott a hajó legtetejéről, hogy mindenki csak pislogott. Lányok közül egyedül ő mert olyan magasról beleugrani fejjel. Messze rosszabbak voltak a körülmények a hajón, mint egy kempingezésnél, de ők ahogy mondták kevéssel is tökéletesen beérik. Egy rossz szó, egy panaszkodás nem hagyta el soha a szájukat, mindenkivel igyekeztek összeismerkedni és mindenki szeretett is velük beszélgetni. Még akkor is nevettek amikor naponta ötödjére verte be a pasi a fejét vagy épp esett el a csúszós padlón majdnem nyakát törve. Volt, hogy zene nélkül csak úgy elkezdtek táncolni a hajó közepén...mégsem éreztük "túl soknak" őket. Sőt, a tekintetekből úgy tűnt, mintha csendben mindenki ígéretet tett volna magának, hogy ennyi idősen ő is ilyen aktív lesz, nyitott az emberekre és érdeklődő a világra. A nap lement, mi nekiindultunk a nyílt víznek. Reggelig meg sem álltunk. Második nap:Egész éjjel hajóztunk. Nem voltak nagy hullámok, viszont a hajó motorja pont a fejünk alatt volt, így túl mélyen nem aludtam. Még szerencse, hogy már 19-kor lefeküdtünk, így sikerült 5-6 óra alvást összekukáznom. Pirkadt, mire elértük Moyo-szigetet. Lakatlannak tűnt, pedig kiderült 1000-en lakják. A hajó motorjának leállításával mindenki felemelte fejét a párnájáról, kiderült mindenki ébren van, majd mintha mindenki egyszerre úgy döntött volna, hogy alszik még egy órácskát. Én nem tudtam. Többször kidugtam a fejem a hajó oldalán. Ahogy kelt fel a nap, egyre jobban leláttam a víz aljára. Izgatta a fantáziámat a víz alatti korallzátony. Kimentem az alvórészről a hajó elejére, kiderült vannak még fent rajtam kívül hárman. Mindenki próbálja lefotózni a napfelkeltét, vagy csak csendben élvezni a csendet és a pillanatot. Pár perccel később úgy döntöttem bemegyek a búvárszemüvegemmel és körülnézek mi van a víz alatt. Már volt annyira világos, hogy egész jól leláttam a víz aljára. Csodálatos volt! Sértetlen korallok, halak, aztán megjelent körülöttem pár foszforeszkáló plankton szerűség. A Part c. film jutott eszembe, abban úszott ilyenben drága Leo. 😁 Közben Zoli is és a nap is felébredt. Reggeli után (banános palacsinta) kiúsztunk a partra és egy édesvizi vízeséshez mentünk. 15 percre volt a parttól gyalog, bent az erdőben. Felmásztunk a vízesés tetejére, ott volt egy picike tó, ahol ugrálni lehetett a vízbe. Pontosabban a fiúk ugráltak, a lányoknak ez már magas volt, nekik maradt a tarzan ugrás a kötélről. Satonda sziget volt a következő megálló, kb 1 órányi hajóútra. Itt következett a hivatalos snorkeling program és egy sós vízű tóban fürdés, a parttól nem messze. Mindenki kellően kimerülve és éhesen gyülekezett a hajón az "asztal" körül. Naponta háromszor eszünk: ebédre és vacsorára meleg kaja van, szinte mindig rizs vmiféle káposztás, tofus, néha zöldbabos fogással mellé, plusz pár harapás gyümölcs. Azért remélem egyik este lesz hal.😋 Figyelni kell melyik helyre ülünk amikor kajaosztás van, mert különben nem tudunk közel térdelni az asztalhoz és kimaradunk egy fogásból. Ha kaja van mindenkiből előjön az állatösztön. Ami a tisztálkodást illeti, egész jól bírjuk egyelőre a nem fürdést, pedig nem kis mennyiségű só és naptej rakódik ránk naponta. Esténként a nedves törlőkendő, meg egy ásványvizes arc-és fogmosás mondjuk sokat segít. Indulnunk kell, 16 órás hajózás következik megállás nélkül. Sumbawe partjai előtt haladunk, lassan ránkesteledik. Este felfedeztük magunknak a hajó orrát. Kifeküdtünk és hosszú percekig néztük a csillagokat. Egészen pontosan mi is a hullócsillag, miben különbözik a meteortól és üstököstől, a mi napunk fényét verik vissza a csillagok vagy másét...? Jöttek a kérdések, a válaszok nem mindegyikre, ezeknek fogadás lett a vége. Aki veszít, az 1 hétig nem ehet jégkrémet, míg a másik 1 hétig minden nap megehet egy Magnumot.💪 Csendben és sötétben szeljük a hullámokat. Nincsen nagy partizás vagy hangoskodás...szerencsére. Harmadik nap: Egész éjszaka hajóztunk, napfelkeltében kúszunk be a kikötőbe a Lawa Darat kilátóponthoz. Reggeli nélkül, már 6 előtt úton is voltunk a csúcs felé, ahonnan pazar a kilátás a Komodo Nemzeti Parkra. 1 órás túra, nem több, bár akkor már két napja, hogy a fejem alatt egy óriási hajómotorral kell egész éjszaka aludnom a hajó fedélzetén. Emiatt talán, vagy másért, de volt már, hogy jobban esett egy reggel 6 órás túra. Tetézte a helyzetemet, hogy mi és páran, akik a hosszabb úton mentek vissza a hajóhoz, mire visszaértünk, szinte reggeli nélkül maradtunk. A többiek felfalták szinte az összes kaját. Mondom én, hogy résen kell lenni a kajával és a vízzel is, bár nem mintha annyira bántam volna. Toast kenyér és színezett cukros lekvár a mai reggeli. Még jó, hogy vettünk 10 db Snickerst és 3 Oreot. Ezután kezdődött az igazi vizi kaland. A Manta-öbölbe mentünk sznorkelezni, ahol 6-8 méter mély biztosan lehetett a víz, de legalábbis elég tiszta ahhoz, hogy lelássunk az aljára. Cápa (szőnyegcápa talán), teknős, moréna...hogy csak a hármat említsek azok közül, amiket láttunk, na és persze a manta rája. Nem igazán néztünk utána, hogy pontosan milyen állatok a manta ráják, úgyhogy nem kis meglepetés ért minket amikor ledugtuk a fejünket a víz alá és megpillantottuk a tenger alján suhanó, kétembernyi méretű szelíd óriásokat. Elég sokan voltak, mi pedig elég szerencsések, hogy ennyit láttunk. Az egyikhez Zoli egészen közel került. 30cm-re úszott el tőle. (Mivel nincs GoPronk, kerestem a neten olyan képeket amik hasonló perspektívában mutatják amit mi láttunk.) Még 10 óra sem volt, de már ennyi élményen túl voltunk. Mi jöhet még? Hát még több sznorkelezés, ezúttal a Pink beachen. Lombokon is van egy hasonló tengerpart, oda nem mentünk el, gondoltuk majd itt. Sejtettem, hogy nem fogja kiverni a homok rózsaszín színe a szemem. A hajóról nem is láttuk igazán rózsaszínnek. Ki kellett úsznunk a partra, hogy lássuk. Egy 50 cm-es csíkban, ahol a hullámok nyaldosták a partot, valóban ilyen színe volt a partnak a fehér és vörös koralltöredékektől. Talán nem is a part, hanem a víz alatti élet volt egészen elképesztő. Ezt a részét Indonéziának, a legjobb snorkelingelős helyek között tartják számon. Jól megérdemelten. Ennyi különböző féle, színű és formájú korallt még nem láttunk. Kezdjük nagyon sajnálni, hogy nincs Gopro-nk. Délután 3-kor aztán kikötöttünk egy öbölben, közel a Komodo Nemzeti Parkhoz, a másnapi célponthoz. Mára nincs más dolgunk, mint egy kis bulika. Perceken belül random kikötővé alakult az öböl, megjelent jó pár hajó körülöttünk. Mindenki pihenőbe helyezte magát. Megjelentek a kezekben a sörös üvegek, a német srác bekapcsolt egy kis pszichedelikus trance-t, a lemenő napban még pár delfin is feltűnt a vízen. Ott és akkor elég jól állt mindannyiunknak az élet. Jómagam horgásztam Cléliával a francia lánnyal, talán először életemben. Halat ugyan nem, csak egy vízben úszó korallt fogtunk.😃 Negyedik nap: Végre motorzaj nélkül aludtunk, valamennyivel mégiscsak jobb volt így. Reggelire palacsinta volt, magában.:) Ma komodora "vadászunk". 7 óra körül kötöttünk ki a Komodo Nemzeti Parkban. Bevallom kicsit már érzem az elmúlt két napot a szervezetemben, nem vagyok ma túl energikus. Nem sok, 3-4km-es túrát teszünk a parkban, 4 parkőrrel és a botjaikkal. Ők vigyáznak ránk egy esetleges támadás esetén. A legendák arról szólnak ugyanis, hogy a komodo eszik embert: a szigeten lévők évekkel ezelőtt megettek már egy svájcit és egy helyit, kétévente pedig megharapnak valakit, utoljára 2014-ben. Ezek a hüllők, csak itt találhatóak a világon egyedül Indonéziában, az őseik a dinoszauruszokkal is találkoztak. A program utolsó pontja a Rinca sziget volt, ahol ugyanez volt a program: komodora vadászás. Kicsit furának tűnt egymás után a két hasonló rész, dehát ennél nagyobb bajunk ne legyen!😃🤘Nagyon komolyan vették a túravezetők a feladatukat, még a komodo székletéről is tartottak összefoglalót. Nem emlékszem mikor vizslattam állati ürüléket ilyen szakértelemmel.😀 Opció volt, hogy aznap este is még a hajón alszunk, hiába kötünk ki Floresen, így csak másnap foglaljuk el a szállást. Nem is értem hogy gondoltuk. 😃
Komodok viszlát, Flores hello! De legfőképpen fürdőszoba és egy kényelmes ágy...Te hiányoztál! De nem annyira, hogy máskor ne vágnék bele valami hasonlóba, vagy csinálnám meg újra ugyanezt.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|