Elhagytuk Kuala Lumpurt és busszal északra mentünk. Malajzia híres Penangja volt az cél, egy kis sziget, a fővárostól 300km-re. Gondoltuk nem árt picit lelassulnunk az ünnepekre. Közlekedés, szobakiadás, nyitvatartások...ilyenkor semmi nem ugyanaz. Egy kínai-indiai házaspárnál béreltünk szobát 1 teljes hónapra, napi 1800 Ft-ért. Aztán pár nap múlva azon kaptuk magunkat, hogy közösen bejglit sütünk, kutyát sétáltatunk, karácsonyfát díszítünk és megyünk velük a piacra gyömbérsört és gyümölcstortát árulni. Busszal közlekedtünk, egészen egyszerűen mert ez volt a legolcsóbb. 2500 Ft-ért vittek el minket Penangba Kuala Lumpurból. Malajzia közlekedésében van egy pár színes (értsd: érthetetlen) elem. Kezdve Kuala Lumpur igényes, de átláthatatlan metrohálózatával; folytatva azzal, hogy a gyalogos járdák, mint olyanok, érdeklődés hiányában valahogyan elfelejtődtek; majd zárnám a sort a nagyszerű busz közlekedéssel. Annyi a busz társaság, mint égen a csillag, utas viszont alig, emiatt rengeteg járatot az utolsó pillanatban összevonnak. Késések garantáltak. 3-szor ültünk távolsági buszra, mindannyiszor 1 órás késéssel indultunk és egyszer sem azzal a társasággal akinek a jegyét megvettük. Vágás...5 óra múlva megérkeztünk hát Penangba, azon belül is Georgetownba. Név alapján olyan, mintha Anglia egyik városát vettük volna célba. Régen az is volt. Olyannyira, hogy ők alapították. Pontosabban egy Francais Light nevű fickó, 1783-ban, aki akkor angolként a Brit Kelet Indiai társaság nevében kérte el a szigetet Kedah szultántól, cserébe védelmet ígért neki a régióra nagy fenyegetést jelentő thai-okkal szemben. Pinang néven már a 15.századtól emlegették az itt élő kínaiak és a Sumatra szigetéről idetelepültek. Lakatlan tehát nem volt, de kétségtelenül ekkor indult virágzásnak. Light megalapította tehát Georgetownt, amit a brit IV.György királyról nevezett el. Vámmentes kikötővé tette, úgyhogy özönlöttek az arab, kínai és indiai kereskedők, akik később le is telepedtek itt. Némelyik magától, némelyik az angolokat kísérve, mások pedig a saját országuk zavargásaitól menekült ide. Penang népessége kínaiak által még jobban dominált: 42%-a a sziget lakosságának kínai. Durván kétszer annyi mint Malajzia többi részén. Gyakorlatilag minden 2.ember az utcán tehát kínai. Ennek még nagy jelentôsége lesz a későbbiekben. Malajzia legalább annyi ideig volt európai ország gyarmata, mint Indonézia, itt valahogy mégis más az emlékezés erre az időre. Itt olyan, mintha az emberek büszkék lennének a brit gyarmati időkre. Indonéziában egyetlen nyomát sem láttuk a hollandoknak, itt pedig vannak is és nagyon jó állapotban brit koloniál épületek. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csupán meglepő. A másik a népek sokfélesége. Most már értem azt hiszem...Malajziát pont a sokféle népnek az együttélése teszi ennyire izgalmassá. Napról napra egyre különlegesebbé válik a szemünkben. Kevés olyan hely van a világon ahol három kultúra együttéléséből egy ilyen izgalmas negyedik született. De, hogy mi nem láttunk még hasonlót az biztos. Kuala Lumpur után Georgetownba érkezve ezek a vélemények erősödtek fel bennünk. Olyan ez a város, mint az ország kirakata. Minden ami Malajziát azza teszi ami, az itt még élesebben, látványosabban van jelen. Szállásválasztásnál folytattuk a "hagyományt": külvárosban, jó környéken kerestünk egy olcsó (napi 3-4000 Ft kettőnknek) kiadó szobát, lehetőleg olyan megoldást, hogy a tulajdonossal lakjunk egy házban. Továbbra is messziről kerüljük a backpacker hosteleket. Így akadtunk az AirBnB-n a Georgetown központjától 45 percnyi buszútra lévő Tanjung Bunga nevű kis kertvárosra. Itt lakik Rudy, Amellia és a három kutyájuk, köztük Tomi a tacskó. Mióta elhagytuk Kubát, minden Airbnb szállásunk után azt éreztem ennél jobbat nem is tudtunk volna kifogni. Aztán jött Penang és rácáfol. Számtalan dolog miatt marad emlékezetes a Rudyék szállása:
Utoljára Costa Ricán volt nálunk nyomtatott turista könyv, azóta csakis internetről, blogokról és helyi turista irodákból szerezzük be a szükséges információkat. Georgetownban egész jó kis turistákat segítő információk voltak elérhetőek, ami nem mellesleg még jó móka is volt. Találtunk egy kis füzetet, amibe pecséteket lehetett gyűjteni, pecséteket amik a főbb turista látványosságoknál voltak elhelyezve és amelyek összegyűjtéséért bezsebeltünk egy-egy penangos bögrét. Vagy a másik, amiben egyenként ki volt gyűjtve az összes híres kaja, amik megkóstolása nélkül el lehet hagyni az országot, de nem érdemes. Annyira jól össze van rakva, hogy ezeket és a Rudytól kapott információkat használom most fel a georgetown-os emlékeink összeírásához is: HARMONY STREET, VALLÁSI GYORSTALPALÓ Van egy utca Georgetownban, mai nevén Jalan Masjid Kapitan Kelingamin, sexi nevén Harmony street. 200 éve él itt egymás mellett békében és harmóniában (innen az utca neve is) több, nagyon de nagyon különféle kultúrájú nép. Szándékosan hívom együttélésnek, és nem keveredésnek, merthogy keveredni nem keveredtek. Jól megfér itt egymás szomszédságában az indiai, kínai, maláj és európai, de másik oldalról nézve ugyanilyen békében elvan együtt muszlim, hindu, buddhista és keresztény. Az ő történetük nem a háborúktól zajos, hanem a békéről híres. Ezt a békés egymásmellettiségét szimbolizálja a „Harmónia utcája”. Pont ezért Georgetownban olyan érzésünk volt, mintha egyszerre 4 országban járnánk. Nem gyakoroljuk a vallásunkat. Ez tény. Amióta Ázsiában vagyunk talán már nem csak ténynek, hanem szégyennek is érezzük. Ezen a kontinensen járva egyszerűen nem tudja hidegen hagyni az embert az a számtalan gyönyörű templom, a valláshoz kapcsolódó öltözetek és rítusok. Itt mindenki személyes azonosítójának része a vallása. Nem csak ahhoz jött meg a kedvünk, hogy mélyebbre ássunk a különféle világvallásokban, hanem ahhoz is, hogy a sajátunkat leporoljuk. Indonéziában megismertük a hindu vallást, ezt még Indiában folytatjuk. Amit Malajzia adott, mint újdonság az a kínaiak taoista vallása és az iszlám vallás. A Harmony streeten 4 különféle vallás 4 különféle temploma van egymás szomszédságában. Olyan, mint valami gyorstalpaló világvallásokból. Kapitan Keling mecset és a muszlim vallás: Egy önkéntes vitt végig a templomon és mutatta be, kezdve az ima előtti megtisztulással a wudukkal, ami egy elengedhetetlen felkészülés a muszlim hívőknél. A mecset oldalában található medencéből vizet mernek és mindenüket amit nem takar a ruha megmossák vele: fülüket, arcukat, lábukat, hajukat, de ahogy láttam még a szájukat is kiöblítik vele. Csak ezt a testi megtisztulást követheti a lelki megtisztulás, vagyis a kötelező napi ötszöri imátkozás, és a Koránhoz is csak így, tisztán érhetnek hozzá. "God is the light of the heavens and the earth". - Az Isten a mennynek és földnek fénye." A fény átvitt értelemben értendő: Isten megértéssel és bölcsességgel világítja be a világot. Az iszlám építészetben ezért van olyan fontos jelentősége a természetes fényből jövő világításnak. Az árkádok, csipkés, mintás ablakok a falon mind-mind ezt a szellemi megvilágosodást hivatott szimbolizálni. Amikor a természetes fény bevilágít rajtuk, azok fény játékkal árasztják el az imatermet. Ezzel is erősítve a hívőknen az istenük jelenlétét. Szinte ki sem léptünk a mecset ajtaján, máris füstölők illata tömítette el az orrunkat. Innen pár méterre ugyanis már egy kínai templom hívja taoista híveit imára: Kuan Yin Teng templom. Eddig abban a tévhitben éltem, hogy a buddhizmus és a taozimus nagyjából ugyanaz. Hát nagyon nem. Mindegyik kína meghatározó vallása, de nem ugyanaz. A taoizmus egy ősi kínai vallás, amelytől pl. a Jin-Jang-elmélet származik, a buddhizmus pedig Buddha, mint személy tanításán alapul, melynek forrása a hinduizmus. A taoizmus alappillére az un. "tao", mely egy misztikus dolog, és melyen keresztül az életünket végigvonszoljuk. A buddhizmus alappillére az, hogy az élet szenvedés, tehát az élet az állandó változás, ahol nem lehet megnyugodni. A korai kínai építészet a templomoknál is előszeretettel alkalmazta a fengshuit. A penangi kínai templomok ezért úgy lettek megépítve, hogy az imádkozó terem a tengerre néz, míg a templom háta a hegy felé. Több kínai házba bekukkantva láttunk külön oltárt. Hitük nagyon fontos eleme az, hogyan bánnak a halottaikkal. Ez ugyanis szerintük kihat az előkre. Ami elsőre szembeötlött, az a töménytelen mennyiségű füstölő és lámpa a templom előtti téren és bent a templomban. Mindenféle színben és méretben. A taoista hit szerint a lámpák, gyertyák és füstölők égetése egyben egy felajánlás is az isteneiknek, ami szerencsét és pénzt hoz a személynek aki égeti. A templomokon belül sokszor találkozni ananász formájú gyertyával, ennek egyetlen oka van csupán, az ananász szó kiejtése Hokkien nyelven nagyon hasonlít a "szerencse" szóéra. Kút, tele vízzel ezekben a templomokban is van, de a víznek itt nem tisztító ereje van, mint az iszlámban, hanem hitük szerint gyógyító ereje. Az út szemközti oldalán, picit bentebb található a Sri Maha-mariamman hindu templom, Penang legrégebbi hindu temploma és a köré épült indiai negyed. St.George templom a lista végén, ami a protestánsoké. Az egyetlen templom, ami előtt karácsonyfa állt, bár nem az egyetlen épület. Soha nem gondoltuk volna, hogy a karácsonynak az ázsiai országokban, ahol a keresztények száma elenyésző, ekkora divatja van. Mintha otthon lettünk volna. A plázákban karácsonyi zene szólt, az utcák karácsonyi világítást kaptak. Nagyon fura, de semmiképp nem jó értelemben fura. STREET ART, MALAJZIA VÁLASZA BENKSYRE Georgetown egy nagyon szórakoztató hely. Életünkben ennyit még nem pózerkedtünk nyilvános helyen. Tele van a város utcai falfestményekkel. Egyszerűen nem lehet kihagyni, csináltunk egyet, csináltunk kettőt, végül azon kaptuk magunkat, hogy egész térképet szereztünk be arról, melyik hol található, majd listát írtunk arról, melyikről nincs még képünk. Feküdtünk a földön, Zoli repült a levegőben, felmászott egy farakásra. Malajzia válasza Banksyre elég jól sikerült. Gratulálunk Ernest Zacharevic. CLAN JETTY - MÓLÓ OTTHONOK HAJÓKNAK ÉS EMBEREKNEK Georgetownnak egészen elképesztő kultúrális öröksége van. Sokkal több, mint Kuala Lumpurnak. Nagy részük a kínaiakhoz kapcsolódik, mégiscsak ők teszik ki Penang lakosságának majd felét. A Clan Jettyk vagy más néven kínai törzsek mólói, tulajdonképpen kínai családok víz melletti élőhelyét jelenti. Mólókat, azzal a különbséggel, hogy itt nem csak hajók hanem emberek is laknak. Penang legrégebb óta lakott házai ezek, melyekben ma is élnek azoknak a kínai kereskedőknek a leszármazottjai akik együtt hagyták el Kínát és Penangba érve együttmaradva vízparti mólókon alapították meg új otthonaikat. A legtöbb jetty látogatható. NYONYA - EGYEDI KÍNAI KULTÚRA, ANNYIRA EGYEDI, HOGY MÉG KÍNÁBAN SINCS A penangi kínai közösség neve: baba-nyonya közösség. A férfiak elnevezése „baba” a nőké a „nyonya”. Szegény kínaiak. Identitászavarban szenvedhetnek, de elég rendesen. Én is mindig kínait mondok, pedig kultúrájukat, öltözködésüket, vallásukat, konyhájukat és nyelvüket tekintve már a 16.században eltávolodtak az anyaföldtől, szóval inkább malájok, de valahogy mégsem. Sokan egyetlen fillér nélkül érkeztek ide, de a szorgalmuk és munkabírásuk hamarosan és a társadalom legrangosabb tagjaivá tette őket. A nőknek nem kellett dolgozniuk, otthon főztek. Konyhájuk aztán lassan külön kultúrává nőtte ki magát. Pénzük megvolt arra, hogy a legdrágább, legkülönlegesebb összetevőkből főzzenek, és hát idejük is. Egy-egy nyonya fogás nagyon bonyolult és sokáig tart elkészíteni. Akár 6 óra is lehet. Egy biztos, nyonya ételt csak Penangban lehet kóstolni. Sem Kínában, és semmiképp nem bármelyik kínai étteremben. Rudyék vittek el minket egy nyonya étterembe, saját bevallásuk szerint Georgetown legjobbjába. Drágább volt, mint az utcai kajáldák, sokkal. Fejenként 40 RM-et fizettünk.(~2600Ft). A neve: Perut Rumah, Jalan Bawasah 4., Georgetown SHOP HÁZAK Imádtuk Georgetown utcaképét. Egyediek a házak: Maximum kétszintesek, de hosszan elnyúlnak hátra, alaprajzuk "3M X 40M". Régen ugyanis az utcára néző falak méretei szerint adóztak, nyilván hülyék lettek volna nem trükközni. A gyarmati időkben, minden háztulajdonost arra köteleztek az angolok, hogy 5 láb széles fedett járdát építsen (five foot way) a hát ajtaja és az út közé. Elég karakteres lett ettől az amúgy sem csúnya épületek utcafrontja. Személy szerint áldottam a nevüket ezért. Eső, de méginkább a nap ellen nem egyszer ide menekültünk. Pár éve csak, hogy Georgetown belvárosát és így a legtöbb shop házat UNESCO világörökséggé nyilvánították. Ez volt állítólag az egyetlen módja annak, hogy megállítsák a háztulajdonosokat abban, hogy felújításnál eltűntessék ezeknek a házaknak a jellegét. Látni is egy-két elrontott házfrontot. Ami még különlegesebbé teszi ezeket az épületeket az az, hogy némelyikben a mai napig kihaltnak vélt mesterségek mesteremberei dolgoznak. Nyomdászok, kalligrafikusok, cipészek, songkok (muszlim férfiak sapkaviselete) készítők. INDIA NEGYED Itt szerettünk azt hiszem bele a gondolatba, hogy Indiába is elmegyünk az út alatt. Kuala Lumpur indiai negyede tanuló volt csak ehhez képest. Legalábbis hangulatban és éttermekben mindenképp. Nem is kellett nézni a térképen, hogy ott vagyunk-e már. A füstölők, a zene, a nők csodálatos ruhái azonnal elárulták. HIN BUS MARKET, A MALÁJ WAMP Erre a piacra a szállásadóinkon keresztül akadtunk rá. Vasárnaponként, egy felújított régi raktár helyén, maláj kortárs fiatal tervezők árulják a kézműves dolgaikat. Olyasmi mint otthon a WAMP, csak piciben. Rudy és Amelleia is itt árulták minden vasárnap a házi készítésű gyömbérsörüket és gyümölcstortájukat. Egyik vasárnap velük mentünk ki a piacra, picit még segítettünk is az árubehordásban. CAFÉHOPPING Még azt sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák Georgetownt, de Zolival már készen állt a listánk a meglátogatandó újhullámos kávézókról. Fogyóban volt a Kuala Lumpurban vásárolt kávé, fel kellett tölteni a raktárakat. Ma már azt is tudjuk neve is van a jelenségnek: coffeehopping. A kávé az egy dolog, de egyik másik kávézó belső kialakításában szuper egyedi volt. Mondhatjuk úgy is, hogy kortársba menekülünk, ha már túl sok a műemlékből. 1) Awesome Canteen - 80 évvel ezelőtt üzlet és lakótér, ma minimális átalakítással és bravúros tervezői munkával egy kávézó/étterem.Leesett az állunk! A tonikos eszpresszó pedig isteni!☺️ 2)Constant Gardener - egy igazi őrült a tulajdonosa. 18 után ő is a pult mögé áll és kóstolgat, kísérletezik, vendégekkel beszélget. Különleges kávé mellett, különleges teák és forró csokik is elérhetőek. 3)Macallum - Egy régi gyárépületből felújított hely, saját pörkölő üzemmel, ahova Zolit és Évit is behívták körülnézni. Innen való kávét darált utána 10 napig a utazó kézi kávéörlőnk. 4)Alley - kívülről nem tűnik annak, pedig egy szuper kis újhullámos kávézó rejtőzik belül. DZSUNGEL TÚRA A PENANG HEGYEN Egyik nap felkerekedtünk és bevetettük magunkat a dzsungelbe. Úgy volt, hogy Rudy a tulaj és a felesége is jön velünk, de nekik közbejött valami. Volt vagy 15 különböző trail a térképünkön (maps.me), nekivágtunk. Nekem nagyon nehézre sikerült. A felénél már úgy éreztem kétszer megmásztuk a Kékest. Állattal szerencsére nem találkoztunk. ÍZLELŐBIMBÓK KIKÉPZÉSEN: PENANGI ÉTELEK Egyre több Uber taxisofőr kezdte mondogatni Kuala Lumpurban, hogy miket kell feltétlen megkóstolnunk, ha Penangban járunk. Gyanítottuk, hogy a sziget a gasztronómiában többet és mást fog nyújtani. Így is lett. Kiderült, hogy Penangot évek óta dobogós helyen említik "a világ legizgalmasabb gasztronómiai úticéljai" között. A maláj, indiai és kínai népek együttélése nem csak kultúrális összefonódást eredményezett, hanem a konyhaművészetükben valami egészen egyedit alkotott. Mi gyakorlatilag végigettük egész Georgetownt. Soha, de soha nem lett semmi bajunk, pedig sokmindent bevállaltunk. Minden egyes nap, alig vártuk, hogy este legyen és az utcák dugig megteljenek az utcai kaja árusokkal, a kajaudvarok kinyissanak és az ízlelőbimbóink táncot járjanak. Zoli azóta is azt mondja, neki Malajziáról elsőként az ételek és a street food jut eszébe, minden más csak ezután. Íme a mi általunk végigkóstolt lista és a kedvenc lelőhelyeink: Ais Kacang - ezzel kezdem, de nem azért mert ez volt a legjobb, sőt. Egészen borzasztóan bizzar volt. Ez egy édesség jégből, babból, édes kukoricából, gumicukorból és fagylaltból. Mint amikor a Jóbarátokban Rachel főz és összeragad a szakácskönyv két lapja és a trüffelbe marhahús kerül.😅 Lelőhely: 19 Lebuh Pantai, Georgetown Cendol - nehéz elképzelni, hogy akad olyan európai aki a Cendolt szereti. Hasonlóan bizarr, mint az Ais Kacang, ezen pluszban van valamilyen rizslisztből készült zöld cukros tészta szerűség. Tömött hosszú sorokban állnak érte az emberek. Érthetetlen!😃 Lelőhely: Penang Road Famous Teochew Chendul Asam Laksa - mint Rudyéktól megtudtuk, Penangon kétféle ember él. Az egyik, aki szereti az Asam Laksát, és van a másik, aki nem. Az arány nagyjából 50-50. Nem is értem. Lime-os, gyömbéres, hagymás, halas leves az nem oké, bezzeg a kukoricás-babos fagyi az igen. Én imádtam. Lelőhely: New World Park Food Court, szerintünk a legjobb kaja udvar mind közül Char Koay Teow - a másik penangi híresség. Sült rizstészta, hasonló mint a PadThai, csak ízletesebb. Lelőhely:CF Food Court Popiah - egy másik édesség. Babos rák, papírvékony tésztába tekerve. Kinézetre olyan, mint a rétes. De csak kinézetre. Lelőhely: Kimberly street - A street food utca Hokkien Mee - imádom Ázsiában, hogy ennyi féle, fajta leves van. Chillis, rákos, malacos tésztás leves. Lelőhely: Red Garden Food Court Sült osztriga - Malajziában csak fried oysterként láttuk kiírva. Az az étel, amit amíg eszel isteni és imádod, miután befejezted és eltelik 10 perc már nem kívánod többé. Lelőhely: Red Garden Food Court Mee Goreng - a neve hasonlít az indonéz Mia Gorenghez. A malájok szerint (természetesen) innen terjedt el Indonéziában. Ízében nekünk más volt mint ott, sokkal paradicsomosabb. Lelőhely: Kimberly street - A street food utca Nasi Kandar - nem is tudom, hogy van-e Malajzián kívül még egy ország (Indián kívül), ahol ilyen mennyiségben "kapni" Indiából. Teljesen rákattantunk az indiai kajára. Szinte minden 2.-3.nap egy indiai kajáldában találjuk magunkat. Ha jól értettük meg, a nasi kandar egy gyűjtőnév, ami takar főtt rizst és az azzal tálalt curry alapú húsok sokaságát. A nasi malájul rizst jelent, a kandar pedig azoknak a Georgetownban régen volt bambusz kosaraknak a neve, amit vállukon egyensúlyozva cipeltek az árusok. Ma már éttermekben lehet nasi kandarozni. Lelőhely: Restoran Taihuddin Hussian, 45 Lebuh Queen Chee Cheong Fun - rizslisztből készült nudli, rák szósszal, chillivel és édes szósszal tálalva. Lelőhely:New World Park Food Court Pak tong kou és ham chim peng - rizslisztből, élesztőből, cukorból és vízből készült édességek egy cuki bódéból, szigorúan az út mellett árulva, hogy a motorosoknak még leszállnia se kelljen a járgányról, ha megéheznek egy kis édes gőzölt rizstortára vagy kínai palacsintára. A mi kedvencünk a kókusszal töltött golyó volt. 1950 óta minden nap 18.30 után nagypapa és unokáik árulják a kínai édességet. Lelőhely: D2 People's Court, Lebuh Cintra, Georgetown, 18.30 után minden nap. Egy köpésre a Kimberly streettől A végére hagytam a legfinomabbat. A bejglit. A szállásadóink nem csak adni szerettek a saját kultúrájukból, hanem megismerni az utazójét. Kértek egy kis magyart, így hát kaptak 4 rúd finom bejglit. 2 mákos, 2 diós. Nagy nehezen sikerült beszereznünk a hozzávalókat, úgyhogy nekivágtunk életünk első bejgli projektjének. Négy reggel is bejgli volt a reggeli kávénk mellé Malajziában. Hmmm...isteni reggelek voltak.☺️Nálunk ő nyert.
1 Comment
|
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|