Yellowstone után vettünk egy balost és elindultunk Napa Valley, San Francisco és a nyugati part felé, hogy aztán augusztus 11-én visszaérjünk a kiindulási pontra, az Alamo autókölcsönzőbe, Los Angelesbe. Yellowstone-Napa Valley elég messze van egymástól, majdnem ezer mérföldet (1600km-t) mutatott a gps. Mikor ràfordultunk a 80-as útra (ezen szeltük át nyílegyenesen Nevadát), volt hogy az volt látható a gps kijelzőjén, hogy '560 mérföld (900km) után forduljon balra'. Szép kis út volt! De itt Amerikában olyan kényelmesek és tágasak az utak. Hajnali 1-ig hajtotta Zoli a lovat, aztán egy autós pihenőben aludtunk. Az autóban. Eléggé nyúzottan és fáradtan érkeztünk Napa Valleybe. Napa Valley az én kívánságomra került rá az útitérképre. A bor miatt. Amerika Napa Valleyvel és Sonomával versenyez a világ leghíresebb borvidékei címért. Az óceán közelsége és a vulkanikus talaj tökéletes klímát ad itt a tőkéknek. Különlegesség a sokféle fajta ami mind megterem ezen a borvidéken. Zinfandel az egyik, ami a vidék jellegzetes szőlőfajtája. Vörösbor készül belőle. Íze a bogyós gyümölcsökére és az édes fűszerekre emlékeztetett. Ízlett! 3-4 kisváros éri egymást a völgyben. Picit mindegyik más és más. Yountville, St Helena, Calistoga lett a kedvenc hármasom. Sok a hangulatos, kicsit európai hely a völgyben. Néha talán túl sok is. Sok borászaton érezni az olasz másolatot, néha egy kis francia. Kerestem az egyedi amerikai tereket, márkákat, címkéket. Picit többet vártam belőlük, bevallom. A legtöbb borudvar egyébként a főutakról nyílik. Egy részükbe előre kell foglalni, de vannak kvázi nyitott pincék, 9-17 között nyitva. Ezek igazából azt nyújtják, hogy egy kóstoló teremben 3-4 tételt végigkóstolhatsz kb. 15-25 dollárért, plusz vásárolhatsz ha megízlett valamelyik tétel. Az átlag ára a boroknak 30-50 dollár között mozog. Nagyon ritka az olcsóbb, gyakori a drágább. Találtunk egy koncepciójában érdekes helyet. Kisméretű piacnak volt berendezve, tele minden finomsággal, amit egy bor mellé jó fogyasztani, plusz sok finom bor. Középen az élületben volt egy nagy kostoló asztal. 6 féle bort kóstoltunk 15 dollárért. Amit pedig megvettél, legyen az kaja vagy bor, kint a kertben, a piknik asztaloknál elfogyaszthattad. Valóban iszonyú finom borokat kóstoltunk. Cabernet, Syraht, Sauvignont, Zinfandelt. Kempingben aludtunk (Bothe-Napa Valley State Park Camping). Hát egyike volt a leggyengébb kempingeknek. Maga a kemping lelakott volt, piszkos, zuhanyfejek elromolva...Mindemellett az eddigi legdrágább: 35 dollár/éjszaka. A sátrunk totál bent volt az erdőben. Fél éjszakán át azt hallgattam, hogy valami mászkál a sátor körül, így nem sokat aludtam. (Jó, mondjuk ezt nem rovom fel nekik, nade akkor is.:)) Bevallom, vártam, hogy elhagyjuk magát a kempinget. Mielőtt elmentünk, még rendbehoztuk magunkat. Hajmosás, fürdés. 4 perc alatt, 2 liter vízből, 2 dollárból. Ki tudja, hogy lesz-e szabad kemping San Franciscoban? A Kirby Cove Campgroundot néztük még otthon, de már nem tudtunk foglalni. Betelt. Olyan helyen fekszik a tengerparton, ahonnan lehet látni a Golden Gate hidat. Ezen kívül van még elvileg három másik kemping valahol a közelben. Meglátjuk! Bár ezek nagyon drágák. 125 dollár is van egy éjszaka. El lehet képzelni mennyi lehet egy szállás egy normális környéken. 13 óra körül értünk a városba. Napa Valleyből kevesebb, mint másfél óra autóval San Francisco. A tengerparti részre hajtottunk, a gpsbe azt írtam be Golden Gate National Recreation Area. Mint kiderült, nem pont ugyanazt amire a Zoli gondolt. Az öbölnek rossz oldalára érkeztünk, nem oda, ahol a kempingek vannak. Na, ebből volt is egy kis feszültség. Dehát soha sincs semmi sem véletlenül. Minden, jó úgy ahogy van. A kempingről így lemaradtunk, emberi áron csak rossz környéken lett volna szállás, kimenni a város környékére pedig nem volt kedvünk. Aznap megnéztük a városi egyik kikötőt (San Francisco Maritime National Park) és koptattuk az aszfaltot a Lombard street felé. A meredek utcák és a rajtuk közlekedő "cable carok" a város egyik védjegyei. A Lombard street egy 40 fokos emelkedőt tesz autóval és gyalog járhatóvá. Az USA, de lehet, hogy a világ legmeredekebb utcája. Bár közlekednek rajta autók, szerintem az is mind turista és nem helyi. Az autók ablakján selfiért kinyúló karok árulkodtak. Aznap lett egy törzshelyünk. Egy kis szendvicsező. Kicsit európai, de a szendvics ettől még kihagyhatatlan. Teletömve minden jóval, és a legjobb, hogy mellé koviubi járt és egy kis csípőspaprika. Mindez 2500 Ft-ért. :S Reggel ettünk egyet és este 6-ig nem volt gond a gyomrunkkal. Ráadásul több maradt a pénztárcánkban. Pláne, hogy ezen a részen mindhárom nap ingyen parkoltuk le az autót. Napi 15 dolláros spórolas legalább. A gyaloglás meg ránk fért. Mindenhova lábbusszal mentünk. No autó, no tömegközlekedés. Az alvás az autóban volt végül mindhárom San Francisco-ban töltött napon. Eddigre az út megtanított minket hogyan kell autóban tisztálkodni, 1 liter vízből lefürödni, autó mellett fogat és arcot mosni. Nincs baj!:) Legalább olyan kilátásra volt a szobánk ami tuti egyetlen szállodának sem volt. Kilyukadtunk ugyanis a Golden Gate híd másik oldalán, egy parkolóhoz, pazar kilátással a hídra és a városra. Közel a Battery Spencer ponthoz. Leparkoltunk az autóval este 7-kor, nem is mozdultunk aznap már sehova. Volt nálunk az autóban egy üveg bor. Még Napa Valleyből maradt. Nahát az estét nem élte túl. Azt hiszem mindkettőnkben a híd és ez a kilátás hagyta egyébként a legnagyobb benyomást. Még úgy is, hogy elég szégyenlős egy híd. Imád ködbe burkolózni. Percek alatt képes eltűnni. Kisebb szerencse kell hozzá, hogy le tudd fotózni. Lenyűgöző volt! Este is, nappal is, ködben is. Mindkét oldalról, bárhonnan: az alvóhelyünkről, a Battery Spencertől egészen közelről, a kerítésen átmászva vagy a Baker Beachről a homokból. Eredetileg egyébként sárgára és feketére tervezték. Mennyivel szebb így! Annyira jól sikerült az első este, hogy másnap megismételtük. Beszélgettünk, néztük a turistákat akik jöttek mentek, fotózkodtak a híddal. Velük osztoztak a parkolóhelyeken a helyi fiatalok, akik füvezni jártak fel, és egy mosómedve. A reflektorfényre többször megjelent. Néha ott osont az emberek lábánál akik észre sem vették, néha meg a mi autónk ajtajánál. Egyszer majdnem beugrott mellém amíg Zoli a csomatartóban matatott valamiért. Hogy az milyen nagy volt! 😱 Hát így hoztuk ki San Franciscot zéró szállásköltségből. Volt már szó a Maritime National Historic Parkról, Lombard streetről, Golden Gate hídról, cable carról. Van ám itt még más is:
Egy dolgot sajnálunk csak. Nem sikerült bejutnunk az Alcatraz börtönbe. Augusztus végéig tele voltak a helyek. Sok érdekes sztorit mesélt róla Zoli. Soha senkinek nem sikerült innen megszöknie, ha ki is jutottak, a hideg vizen át senki nem ért partot.
Tényleg baromi hideg volt a Csendes óceán. Elvesztettem egy fogadást, így volt lehetőségem kipróbálni. Azóta az eszembe véstem hogy a tengerészek hogyan becézték San Francisco-t. Frisco és nem Sisco!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|