Időközben elhagytuk a keleti partot és ezzel New Yorkot. Los Angelesbe repültünk, felvettünk egy fekete lovat és nekivágtunk a sivatagnak. Las Vegasig meg sem álltunk. Éjfélre értünk oda. Péntek volt, a motelek fullon voltak, energiánk sem volt már tovább keresni, egy kényelmes parkoló ugyanakkor az utunkba akadt a Downtownban. Így aznap éjjel az autóban aludtunk. Életemben először. :) Nem volt semmivel kényelmetlenebb mint repülőn aludni. Fél 6-kor reggel már kidobott minket az autóülés, nekiláttunk hát Las Vegasnak. Fél napot adtunk neki. Mivel kora reggel volt, tele volt az utca részegen hotelüket keresőkkel és műszakjukból hazaterő lányokkal. Mindkettőnknek fura érzésünk volt sétálni a városban. Minden ott volt karnyújtásnyira: szerencsejáték, drog, örömlányok, részegek. Minden ami bűn és mégis élvezet. Nah meg az a mérhetetlen giccs és a sok hajléktalan minden 10 méteren. Két casinoba mi is beszédültünk, hogy meghúzzuk a félkarút. Az egyik a Mirage volt (Ocean's 11 c. film helyszíne többek között) a másik a Ceasar's Palais, az egyik legrégebbi. Az előbbiben csináltunk 2 dollárból 48-at, aztán 0-át.:). Minden második gépnél egyébként idős emberek ültek, sokszor tolókocsiban. Érdekes egy város, annyi biztos, talán egy szerencsésebb napszak kell hozzá mint a mi reggel 6-11 közötti városnézésünk. 6 órával, egy Denny's reggelivel, 1 liter kávéval és egy bevásárlással később a gps-be beállítottuk a Grand Canyon Village-et. Byebye Las Vegas! Odafelé letértünk a gps által ajánlott útról, azért hogy csak pár kilométerre is, de autózhassunk a 66-os úton. Régi, elhagyatott benzinkútra és autóroncsokra vágytunk. Egy Hackberry nevű útszéli helyen volt is minden. Mint egy apró méretű skanzen: régi benzinkút, autószerelő műhely, store és autòroncsok. 100km-t mutatott magából a Route66, aztán a 40-es út és a lovunk szépen elvitt minket a nemzeti parkba. Odafelé kaptunk egy rendőri figyelmeztést, amiért nem lassítottunk le kellően és tértünk át a másik sávba egy útszélre lehúzódott autót elhagyva. :/ Épphogy sötétedés előtt fel tudtunk verni a sátrat és egy kicsit megismerkedni a kempinggel. Hello camplife!:) Pár hozzávaló (mindenekelőtt jó pár órányi kutatómunka done by Zoli :*):
Van több kemping lehetőség, mi a Mather Campgroundban aludtunk. Kultúrált, tiszta, van tusoló, mosoda és elég sok programlehetőség minden korosztálynak. Reggelig szépen minden kipróbálásra és beüzemelésre is került. Kellően kipihentük magunkat, lelassultunk és átkapcsoltunk a komfortnak egy másik, nem feltétlenül rosszabb szintjére. Mit is lehet a Grand Canyon nemzeti parkban csinálni? Hát például feszegetni a határaidat és 44 fokban leereszkedni 1500 szintet a Grand Canyon tetejéről a Colorado folyóhoz, ottaludni a szabad ég alatt egy kempingben a folyóparton és másnap hajnali 2-kor (azért, hogy elkerüld a tikkasztó meleget), még sötétben visszaindulni a tetejére. Hát pontosan ezt csináltuk. Neve is van a túrának: Bright Angel Trail. A lent alvást a canyon alján a Colorado folyó partján lévő Bright Angel Campgroundban csak naponta 30 embernek engedélyezik, emiatt nyáron, főszezonban ezt is előre le kell foglalni. Biztos voltam benne, hogy lefelé menni fog a túra és felfelé lesznek problémaim, hát nem így lett. A lefelé ereszkedést 5 óra 30 perc alatt sikerült megtennünk. Ez elég ovis tempónak számít, valljuk be! Zoli persze tök jól bírta, én túl kevés vizet ittam és túl nagy tempót diktáltam, amivel túlhajtottam magam. Ez, és a sóveszteség szépen kikészitett a 18 km végére. Az utolsó 2km-en vagy 5-ször meg kellett állnunk, a végén már Zoli vitte a hátizsákom. Úgy kellett beimádkoznia a célba. Lent a kempingben aztán jól feltankoltunk friss vízzel, mindenféle elektrolitos porral és energiaszelettel, átbeszeltük hogy is lesz a felfelé, aztán 9 körül lefeküdtünk aludni. Mindent be akartam vetni a siker érdekében (nem akartam a közé a 250 ember közé tartozni akit évente kimentenek a Grand Canyonból), ezért még az agykontrollos tudásomat is bevetettem és meditációval felkészítettem magam a másnapra. Mivel éjszaka sem csökkent a hőmérséklet 30 fok alá, így sátrat nem vittünk, a szabad ég alatt aludtunk. Nem mertem a földön aludni mert túl sok volt a portyázó szarvas a kempingben és nem akartam arra kelni, hogy valaki szaglássza a fülem. Meg hát a többi 29 embernek is kellemetlen lett volna nem a sikítozásomra kelnie. Ezért a kemping asztalt valásztottam, oda terítettem le a hálózsákot, Zoli a padon aludt.:/ Hajnali 2-kor ébresztő, hajunkat és pólónkat bevizeztük a kútnál, megittuk a csodaszert sóveszteség ellen és GO! Végül egész meglepő dolog történt: nevetve és mosolyogva, szintidőn belül értünk fel a tetejére. 6.5 óra alatt megtettük a 18km-t és az 1500 m szintet felfelé. Aki ismer tudja, hogy felfelé menet általában szólni sem lehet hozzám, ehhez képest végig beszélgettük az utat és még a mókusokkal meg a kaktuszokkal is volt időnk pózolni. Egészen komoly témákat is feszegettünk: karikára vagy kockára vágjuk a lecsóhoz majd az ebédet. :) Végül karika lett, amit 6 órás délutani alvás követett. A másnapot takarékra vettük. Kerestünk wifit és megterveztük az út további részét. Van egy körülbelüli tervezett útvonalunk de ehhez nem ragaszkodunk. Néha elveszünk vagy épp hozzáadunk, attól függően hogy itt helyben miket hallunk és olvasunk, vagy épp mihez van kedvünk. Egy fix van, hogy július 22-re a Yellowstone-ba kell érnünk, ott van egy kempingben 4 napos foglalásunk. Most úgy döntöttünk, hogy a hopi indiánok után eredünk és északkelet felé lovaglunk a 64-es, 89-es és a 264-es úton.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|