Már Indonéziában vagyunk, de még egy rövid leírás kikívánkozik belőlem Kubáról. Kevés ország érdemli ki, hogy olyan alapvető információkat rögzítsek, mint internet, pénzhasználat, közlekedés; Kuba mindenesetre ilyen... Kellett egy kis idő, mire megszoktuk az országot és az életet ott. Az első pár napban az foglalta le minden percünket, hogy rájöjjünk hogyan lehet internethez jutni, hol és hogyan lehet pénzt felvenni, milyen feltételekkel és tudunk-e egyáltalán autót bérelni. Itt ugyanis semmi nem úgy volt, amihez szokva voltunk, tényleg minden nagyon más. Annak idején azért választottuk be az országot az útitervbe, mert látni akartuk a szocialista Kubát addig amíg Fidel él és Raul kormányoz, plusz azelőtt, hogy az amerika újra megjelenik. Az autentikus Kubára voltunk kíváncsiak, hát megkaptuk!😃🤘 Pontba szedtem azokat a dolgokat amihez elő kellett vennünk a humorérzékünket, vagy ha az épp nem volt nálunk, akkor a türelmünket. Internet: Az internethez jutás turistaként is és kubaiként is egyaránt küzdő sport. Jogellenes otthon internetet tartani, emiatt ingyenes Wifi egy szálláson és étteremben sincs, csak fizetős, az is csak a négy-ötcsillagos hotelek aulájában és a város kijelölt közterületein. Az egyetlen piaci szereplő, az állami tulajdonú ETECS boltjaiban vagy hotelekben (itt drágább) lehet kapni hozzá internet kártyát. Az üzletek előtt ahol a kártyát lehet kapni rendszerint óriási a sor, erre jósoltak nekünk a tourinfoban 2-3 órát. Időalapon és nem MB alapon működik: 5 órányi internetezés, átszámolva 1300 Ft. Van 1 órás kártya is, de azért a pár száz forintért nem érte meg kockáztatni azt, hogy újra ki kell állnunk egy sort. A használatához lehet a 35 fokban az utcán is csövezni a földön ülve vagy fal mellett állva, bár szerintem a legjobb megoldás a hotelek légkondis halljában böngészni. Mi nem ott laktunk, de egy határozott bevonulás az ötcsillagos Iberostar aulájába még a legjobb biztonsági őrt is megtéveszti. 😎👌Megjegyzem, ha volt is internetkártyánk és helyünk ahol volt wifi spot, korántsem jelentette azt, hogy fel is tudtunk kapcsolódni. Sokszor volt, hogy túlterhelt volt a hálózat és nem engedett felkapcsolódni, vagy egyszer csak úgy döntött és ledobott. Egyes honlapok pedig le voltak tiltva, mint pl. Ebay, illetve a blogomat és a Citibank honlapját sem tudtam elérni. Ami a wifi spotok elérhetőségét illeti, mi sem tudtuk előre hol van, de könnyű volt felismerni, mert az internet korlátozás miatt hiányoznak az utcákról a telefonjukat szugeráló emberek, emiatt egyből feltűnik ahogy 50-100 ember a telefonját bámulva áll vagy épp ül. Havannában a Playa de Armas közelében és a Central Parkban volt wifi, erre emlékszem. A kubaiak közül vannak akik a laptopjukkal űzik, de a többségnek van okostelefonja. Csak tudnám miből. Az Iphone az igazán, de igazán ritkaság számba megy, talán eddig egy helyinél láttunk, viszont annál több Apple matrica és pici amerikai zászlók vannak autók üvegjén és a fejkendőiken. Feltuningolt ladák, sötétített üveggel, Apple logóval ellátva. Utánozhatatlan képek. Lakott egy új-zélandi srác a szomszédos szobában, volt egy fehér pólója, rajta egy picike amerikai zászló és mesélte, hogy naponta többen meg akarták tőle venni. Gina, az egyik vendéglátónk Morónban mesélte, hogy sokan (főleg a fiatalabbak) a lehetőséget és a reményt látják Amerika és Kuba viszonyának rendeződésébeni. Rengetegen készülnek elhagyni az országot hogy amerikában kezdjék újra. Fizetés és pénzváltás: Két fajta pénz van forgalomban. Van egy a turistáknak, úgy nevezik CUC, és van egy a helyieknek, úgy hívják CUP. Nem mindenhol egyértelmű, hogy az árak épp miben vannak feltüntetve. Ahol turisták megfordulnak, ott CUC-ban vannak megadva az árak, de ahol CUP-ban is van feltüntetve, ott is sokszor elfogadnak turista pénzt, de nem mindenhol, mi például nem tudtunk venni mosószappant emiatt. 😃🤘 1 CUC=25 CUP, a CUC pedig az amerikai dollár árfolyamát követi, tehát olyan 280Ft. Mi az egyszerűség kedvéért mindent szorzunk háromszázzal. Nem egyértelmű mi a célja a két pénznek, talán az, hogy bizonyos dolgokat így a turistáknak drágábban tudnak eladni. Emiatt állítólag érdemes kétféle pénzt a pénztárcában tartani (mondjuk 50 euronyi CUP-ot), bár szerintem felesleges. Arra viszont figyelnünk kellett, hogy nehogy CUP-ban adjanak vissza, az ugyanis sokkal értéktelenebb. Egyszer megpróbáltak átvágni minket, de résen voltunk. Iratok: A pénzváltással is megküzdöttünk az elején. Attól például elszoktunk, hogy az iratokat és az útlevelet vigyük magunkkal akkor, ha elhagyjuk a szállást. Néha már attól is, hogy az útlevél fénymásolatát, itt viszont a napi fogyasztási cikkek vásárlásán kívül nagyon sok helyen elkérik az útlevelet. Internetes kártya vásárlásánál, benzinnél és a pénzváltásnál is kell útlevél. A pénzváltónál jól bebuktuk emiatt, egy órát álltunk sorba, majd amikor sorra kerültünk közölték velünk, hogy "no passport, no money". Közben a sor viszont akkorára duzzadt, hogy újabb két óránkba telt mire sorra kerültünk. Árak, evés, ivás: Az élet közepesen drága. A szállásért 20-25 CUC-ot (5500-6000 Ft) fizetünk egy éjszakára, két főre, reggeli nélkül. Mázlink van, ugyanis az érkezésünk előtti hetekben kezdett beindulni pár nagyobb kubai városban az Airbnb. Ezek a szállások ahol mi lakunk, magánházak, úgynevezett casa particularok, vagyis a szomszéd szobában ott a tulajdonos és az ő ebédlőjét és közlekedőjét használjuk. Fürdő általában van privát a szobákhoz, a melegvíz az ritka, bár olyan meleg van egész évben, hogy felesleges is. Összehasonlításként: egy három csillagos szállodában egy dupla ágyas szoba teljes ellátással 80 CUC (22ezer Ft). A négy csillagosok 120 CUC-nál kezdődnek. (33ezer Ft). Mi jobban jövünk így ki anyagilag, nem mellesleg utánozhatatlan élmény helyiek házában aludni, főleg itt. A legtöbb házban adnak reggelit és főznek vacsorát is nekünk ha kérjük, és kimossák a szennyest ha arra van igényünk. A reggeli 4-5 CUC/fő (~1400 Ft), itt szinte kivétel nélkül friss gyümölcs juice-t (mango, papaya, gouyaba, banán), gyümölcstálat, kávét és tükörtojást kapunk. Vacsit eddig egy háznál kértünk, 10 CUC/főért (~2800 Ft) egyik nap csicseriborsó levest, rákot rizzsel és salátával és egy szelet süteményt kaptunk, másik nap pedig zöldséglevest, paellat homárral és rákkal plusz salátával és fagyit. Ital nincs benne, de sör és víz mindig van a hűtőjükben eladó.👌Elég nagy adagok, plusz van egy feelingje, hogy egy helyi főztjét ráadasul a házában ettük. Éttermekben sem lehetetlen jót, olcsón enni. A legolcsóbban Camagüyben ettünk. A tulaj ajánlott egy helyi olcsó, de jó éttermet: El Patio. Levessel, főétellel, desszerttel és 2 sörrel plusz 2 daiquirivel együtt fizettünk 4000 Ft-nak megfelelő kubai pénzt. Tipikus példája volt azoknak a helyeknek ahol kubai pénzben voltak az árak feltüntetve, de lehetett turista pénzzel is fizetni. Havannaban 1 étteremben sikerült jót ennünk (Havana61), jó áron, a többi napon sokszor volt hogy pizzáztunk 500 Ft-ért, hogy beleférjünk a napi költési limitbe. Barabara házában nem volt vacsira lehetőség sajnos. A szivar és a rum persze hazai viszonylatokhoz képest mindenhol jó áron van: 10db cigi méretű szivarkáért (Cohiba, Montecristo, Romeo y Julietta) otthon 4000 Ft-ot kell fizetni, ugyanaz itt 1400 Ft. A rumos koktélok ára pedig 1,5-2,5 CUC között mozog (300-600Ft). A helyi sör 1,5 CUC (Cerveza, Presidente)/0.33dl. Ugyanannyi, mint fél liter víz. Jah igen, ugyanis ivóvíz nincs a csapban, ráadásul kétszer olyan drága, mint otthon. Az ittlét tehát elég drága, pláne ha azt nézem, hogy napi 10ezer forintra akarjuk levinni a költésünket, de 37ezer napi átlagköltésnél lentebb nem ment. Igaz, a kocsibérlés luxus volt, de e nélkül tizedannyit sem láttunk volna az országból, viszont az evés ivás kapcsán kifejezetten visszafogtuk magunkat. Bevallom olcsóbbra számítottunk. Kubaiként sem egyszerű az élet. Sokkoló volt megtudni, hogy a kubai havi átlagkereset 15 CUC (4200Ft). Nahát mi ennyit fizettünk abban a bizonyos szuper olcsó étteremben Camaguyben egy vacsoráért. Ennyit keres például egy egyetemet végzett pedagógus is. Ezt Gina az egyik szállásadónk mesélte, aki maga is pedagógusként végzett, aztán 14 év után elment dolgozni egy hotelbe, ott havi 20 CUC-ot is keresett, végül pár éve elkezdte kiadni a házát. Hozzátette, hogy ne gondoljuk ám, hogy ezen ő nagyon sokat keres. Havi 150 CUC-ot fixen lepenget az államnak, függetlenül attól, hogy van-e turista vagy sem, plusz elviszik a nyereség 20%-át. Evés, ivás: Nos igen, a kaja téma. Nem vártam bevásárló központokat, de bevallom mertem azt gondolni, hogy ha bemegyek egy boltba, tudok magunknak venni egy kis gyümölcsöt, pékárut és innivalót, bármit amit vásárlás után azonnal, főzés nélkül meg tudunk venni. Hacsak a bemenetellel lenne baj...kezdjük ott, hogy alig találunk boltot. A boltok belseje pedig kong az ürességtől. Jó, persze most picit túlzok, de választék az nincs. Tartósított száraz áru és kevés igényre egyfajta megoldás, az van. Egyféle halkonzerv, egyféle tartós és sűrített tej, egyféle tusfürdő. Bezzeg a mosószappanból van vagy három fajta. Vízen és üdítőn kívül még mást nem tudtunk venni a boltban. Ha szemfülesek vagyunk, 10-ből 1-ben találunk Snickerst és Milky Wayt. Ha van, akkor a kassza mögött van, a pénztárostól kell kérnünk. Szóval az apartmanban könnyen összedobható ételeknek és a szendvicseknek és csokiknak búcsút intettünk. Maradnak az utcai kajáldák. Sok helyi működtet pici apró kajáldákat, ahol egy ablakon át lehet venni ilyen pizzaszerűséget, csakhát nem könnyű őket észrevenni. Olyan, hogy cégértábla, felejtsd el. A nagyon turistás helyeken, mint Vinalesben vagy Trinidadban más a helyzet, de Havannában és a kisebb falvakban/városokban ezt tapasztaltuk. Zoli olvasott egy blogot, ahol a srác leírja, hogy három hónap alatt végigbiciklizte Kubát és úgy étkezett ha éhes volt, hogy egyszerűen bekopogott egy házba, közölte, hogy éhes és ha kellett, fizetett. Lehet ezt kéne nekünk is csinálni.😀 Lassanként persze rájöttünk, hogy az a legjobb megoldás, ha a magánszálláson eszünk. Ha pedig nincs vacsora lehetőség megkérjük a tulajdonost, hogy ajánljon olcsó éttermet. Vegyesen étkezünk, reggelire mindig sok gyümölcsöt és frissen készített gyümölcslevet kapunk, mellé rántottát vagy tükörtojást és kávét. Vacsorára sokszor volt már, hogy találtunk olcsóbb, de mégis igényesebb helyeket, itt pizzát vagy csirkét ettünk, így fele és harmad annyiból kijöttünk mintha a szálláson vagy étteremben ettünk volna. A legjobbat és a legtöbbet Gina néninél ettük, Moronban. A város olyan lepukkant volt, hogy jobbnak láttuk, ha nem egy helyi étteremben eszünk, hanem kipróbáljuk milyen az ha nem csak reggelit, hanem vacsit is kérünk a magánszálláson. Egyik este csicseriborsó leves volt, utána hal, rizs és saláta és az előző napról megmaradt szülinapi torta. Másnap zöldségleves és paella homárral és rákkal, a végén fagyi. Isteni volt! Kivéve a desszerteket, azok valami bűn rosszak. A cukron és margarinon kívül semmi más ízük nincs, kívülről pedig tele vannak fújva ételfestékkel. Emlékszem, ahogy belevágtam a villámmal, a vajas trutyi már a tésztából is szivárgott. Dehát annyira kedves volt, hogy a jólneveltségünk nem hagyta, hogy ne együnk meg mindent a sütiből is, közben majd megfulladtam a röhögéstől. Nem emlékszem mikor ettem magam annyira tele, mint azon a pár estén Morónban. Utóirat: lehet találni a boltokban Mexikóból importált Coca Cola termékeket. Közlekedés: Hol is kezdjem?! Mondjuk az elején?:) Próbáltunk volna előre foglalni interneten keresztül, de nem jött össze. Nekünk úgy tűnt nem lehetséges, gondoltuk majd helyben. Szezonon kívül megyünk úgyis, nem lehet gond. Hát tévedtünk!Havannában voltunk már két napja amikor nekiláttunk a kutatásnak. Azt az infot kaptuk, hogy az ötcsillagos hotelekben a Capitolium környékén vannak Cubacar autóirodák. Hármat is végigjártunk. Az egyikben szimplán és elég bunkón az arcunkba tolták, hogy az összes autó foglalt, felejtsük el, a másikban sem volt, de legalább mondták, hogy jöjjünk vissza másnap délután, hátha hoznak vissza vagy lemondják. Kezdtük sejteni, hogy az adminisztráció kézzel és félig zajlik csak elektronikusan, így a különböző iroda nem látja egymás rendszerét valós időben. A harmadikban sem jártunk sikerrel, de legalább tárgyalóképesnek tűnt a nő. Az első 'nem' után legalább azt elértük, hogy nézze meg a papírjai között, hogy másnap hoznak-e vissza bármit. Csak kiderült, hogy felszabadul egy. Az már nem volt lehetséges, hogy előre lefoglaljuk, így hát másnap visszajöttünk 15 felé, de nem volt autó. Hosszas tárgyalás után 19-kor feladtuk. Már az utcán sétáltunk, amikor utánunk fütyültek. Éppen visszahozták az autót. Mire a papírokat megírták és kitakarították, este 20 is volt már, de végre volt autónk, így a tervezett időpontban másnap elhagyhattuk Havannát. Hát így vett el az autókölcsönzés majdnem egy teljes napot az összes várakozással, mindennel együtt.
3 kategória volt: economy, middle és high-end. Minél többre béreltük, annál olcsóbb, így került a mi kis kínai autónk 65 CUC-ba/nap, plusz 15 CUC a biztosítás, összesen 22 ezer forint/nap. Kubában nem elérhető kocsibérléshez a gps, vagy nincs is egyáltalán, nem tudom. Maradt a térképes megoldás az otthon vett részletes Kuba térképpel és egy telefonos applikációval, ami internet nélkül is mutatta hol vagyunk éppen és városok szintjén is kellően részletes volt. Neve: Ulmon Pro CityMaps2go. A benzinnek 300 forint felett volt a literenkénti ára, kis kutakon mem tankoltunk mert elég átverős szaga volt a sztorinak, csak nagyobb kutakon...ha volt egyáltalán. Nem engedtük felénél jobban kiürülni a tankot, mert volt, hogy 2-300 kilométeren belül sem volt benzinkút. Még autópálya mellett sem. Jaaa, majdnem elfelejtettem: sötétben vezetni kész öngyilkosság! Közvilágítás nincs, rengeteg, de tényleg rengeteg a lyuk az aszfalton, aztán van, hogy az útnak egyszer csak vége van, minden különösebb figyelmeztetés nélkül. Sok volt a stoppos az út mellett és rendőr. Egyik országban sem állítottak meg ennyiszer minket mint itt. Náluk végre jól jött, hogy nem beszélünk spanyolul, ők pedig egy mukkot sem angolul, így hamar elengedtek mind a 4 esetben. Amit nem lehetett megunni vagy inkább megszokni, hogy emberek miken és hogyan képesek utazni. Volt aki traktor utánfutón utazott állva, mások teherautó hátuljára pattannak fel. Otthon talán az állatokat különb körülmények viszik hozzák, mint ahogyan párszor embereket láttunk utazni. Az utakon szinte csak Ladák, régi amerikai autók és orosz teherautók vannak. Úgy tűnik, némelyiket a lélek tartja csak egyben, de mégis pöfögnek, döcögnek és valami igazán egyedi mintát adnak a mindennapok utcaképének. Az utcaképnek ahol egyébként nincsenek reklámok, óriásplakátok, csak Fidel és Che képei és mindenféle propaganda szövegei. Megunhatatlan fotó téma ez is és az autók is. Utánozhatatlan...amilyen igazából az egész ország. Nagyon más, de ettől nagyon egyedi és hiszem, hogy aki hotelből figyeli, nem is látta igazán.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|