Közel az útunk feléhez. Bár nem mintha bármilyen pontos tervünk lenne arra nézve, hogy meddig maradunk. Az eddigi és a várható költéseket, plusz a rendelkezésre álló büdzsét nézve, körülbelül a felénél járunk. Malajzia a következő állomás. Megérkeztünk Kuala Lumpurba, az útunk 145.napján.😎 Indonéziában kihagytuk a fővárost Jakartát, valahogy oda nem húzott egyáltalán a szívünk, Kuala Lumpur viszont izgalmasnak ígérkezett. Legalábbis már vártuk. Megérkeztünk az országba és egyből feltűnt pár különbség Indonéziához képest:
Sosem hallottam még arról, hogy Malajzia egy ilyen érdekes olvasztótégelye indiainak, kínainak és malájnak. Egy egészen fiatal ország. Jelen formájában 1963 óta létezik. Az azt megelőző évszázadait a kereskedelem és az azzal együtt betelepülő és hatalmat szerző arabok, indiaiak, kínaiak, portugálok, hollandok, majd később az angolok alakították. A Maláj-félsziget pont félúton volt az indiai-kínai kereskedelmi útvonalnak, ez hívta életre az első kikötőket és vonzotta arab muszlimok, kínaiak és indiaiak tömegét letelepedésre a 14.században. Az azt követő 300 évben a portugálok és hollandok adták át egymásnak a kulcsot és ezzel a kikötővárosok feletti hatalmat, egészen addig amíg Anglia be nem jött a képbe. Ebben az időben volt a brit gyarmati birodalom a csúcsán. Indiával a birtokukban vetettek szemet a Maláj-félszigetre. Végül Hollandia és a britek 1824-ben felosztották maguk között Dél-Kelet Ázsiát, Indonézia lett a hollandoké, az akkor már Malajziaként is emlegetett ország pedig a briteké. Kuala Lumpurban 10 napot voltunk. Nem kell ennyi nap a városra, pont a fele is elég szerintem, de nekünk a kétszer annyi idő, pont fele annyi rohanást jelentett. Kezdjük mindjárt a szállással. Állati jó döntés volt nem a városközpontba foglalni szállást és nem hallgatni az interneten olvasottakra. Hiába a sok ajánlás az olcsó és központi elhelyezkedésű kínai negyed hosteleire vonatkozóan, úgy döntöttünk kimegyünk a külvárosba. Miért jó "Zuglóban" lakni? Hát pl. mert napi 3-4000 Ft-ért (ennél többet nem szeretünk szállásra költeni) nem kell egy lepukkant hostelben lakni, ahol még ablak sincs, pláne nem kell senkivel megosztani a privát teredet (ami valljuk be, egy-egy napra poén, 10 hónapig már sok). Vállalom, hogy utálok minden, magukat hostelnek és backpacker szállásoknak kikiáltott helyet. Vagy annyira igénytelen a hely, hogy kénytelen vagy a szobádon kívül csövezni, amíg el nem jön az alvásidő; vagy a másik, hogy tele vannak részeg, idióta turistákkal. Mostanra már nem érdekel minket, ha 1 órát tömegközlekedni kell a nevezetességekig a szállásról. Időnk úgyis annyi, mint a tenger. Egy szónak is száz a vége, Balin is bevált, Kuala Lumpurban is, hogy elszakadtunk attól az igényünktől, hogy a központban lakjunk. Kicsit kintebb, ugyanilyan olcsó áron vagy még olcsóbban, igazi kincsekre bukkanunk. Napi 15perc séta vagy 400 Ft extra az Uberre. Mindössze ennyi kompromisszummal járt Kuala Lumpurban, hogy ne kelljen hostelekben/backpacker szállásokon lakni. A szállásunk 10 percnyi autóútra volt a központtól, egy biztonsági szolgálattal védett lakóparkban, a 23.emeleten, Leo, a tulaj lakásában (Guest room @ Putramas Condo, KL). Napi 3600 Ft-nak megfelelő összegért 2 főre. Öröm volt végre egy olyan Airbnb-ben lakni amire szerintem eredetileg kitalálták ezt az alkalmazást. Tulajdonos és vendégek egy közös lakásban, egy közös nappalit és konyhát használ, de mégis megvan mindenkinek a privát szférája, ha úgy akarja. Mindenki boldog: tulaj is mert jön a pénz, turista is, mert találkozik helyi emberrel, akitől megtudhat pár extra dolgot a városról és az itteni életről. Csupa olyat, ami nincs benne a turista könyvben. Sőt, adott esetben 2 kiadó szoba volt, úgyhogy még turistákkal is tudtunk haverkodni. Egy Dubaiban élő pakisztáni sráccal cseréltünk utazási tapasztalatokat. Kihasználtuk az alkalmat, hogy reklámozzuk Budapestet.😜Azokból amit mesélt magáról és a feleségéről, úgy éreztük tetszene nekik. Pláne, hogy ma már van Budapest-Dubai közvetlen járat. Egyszóval jól éreztük magunkat a szálláson. Meg akartuk hosszabbítani az ottlétünket, szegény Leo viszont elfelejtette kihúzni az elérhetőségét a szobánknak az Airbnb alkalmazáson keresztül, így duplafoglalása keletkezett. Nem akart lemondani, cserébe felajánlotta a szobáját nekünk 4 napra ingyen, ő addig máshol aludt. Nagy duzzogva elfogadtuk.:) Szóval Kuala Lumpur bevételét innen irányítottuk. Ahogy fentebb már írtam, hagytunk magunknak elég időt a városra, így elég lazára vettük az ostromot. Mielőtt belevágnék a Kuala Lumpurban meglátogatott dolgokba, pár szó a közlekedésről, ami újabb élményekkel és tapasztalatokkal tett minket gazdaggá. Úgy hívják Uber. Otthon már nem volt lehetőségünk kipróbálni, mielőtt betiltották, itt viszont a szállás elhelyezkedése miatt rákényszerültünk. Hamar kiderült ugyanis, hogy tömegközlekedni nem olyan egyszerű: nincsen például korlátlan napi/heti jegy, ami az összes járműre jó lenne, bárhova is mész; van ugyan touch&go kártya, de azt a tanácsot kaptuk egy helyitől (aki maga jött oda hozzánk a KL Central Állomáson, gondolom látta milyen elveszetten keressük merre az arra), hogy minden út előtt vegyük meg a jegyet egyenként. Ez éri meg esetünkben a legjobban. Az volt a tapasztalatunk, hogy minden esetben érdemes mérlegelni az Uber használatát. Főleg ezek miatt:
Ezekkel a tapasztalatokkal a tények költésben azt mutatták, hogy a közlekedésünket Kuala Lumpurban, napi 1500-2000 Ft-nak megfelelő összegből hoztuk össze 2 főre összesen. Picivel több, mint Balin, ahol napi 800 Ft-nak megfelelő összegért béreltünk robogót és 200 Ft-ért tankoltuk tele.✌️ Hát szóval szállásunk már volt, közlekedni 1 napunkba telt, de megtanultunk, jöhetett a város. Van az úgy, hogy előbb lesz listánk meglátogatandó kávézókra, mint kötelező turista attrakciókra. Imádjuk a finom kávét, beszélgetni mellette, vagy csak kilesni a fejünkből és pár percig nem gondolni semmire. Ilyenkor szoktunk a legtöbbet a közös jövőnkről beszélgetni, vagy jól kitárgyaljuk hogy mi tetszik vagy épp nem tetszik a helyben, mit csinálnánk ugyanúgy vagy másként. Ezeken a helyeken szerezzük be a zacskó kávékat is, amit aztán Zoli reggelente elkészít az aero presszével. Így esett meg az, hogy voltak napok, bizony legalább kettő-három is, amikor aznap csak egy jó kávé és egy finom indiai kaja történt velünk...semmi más...és jól is van ez így. Ráadásul ezek a fajta újhullámos helyek amiket szeretünk, általában a városnak egy feltörekvő részén vannak: felújított régi raktár vagy gyárépületek, amiket birtokba vesznek fiatalok és designerek. Így akadtunk anno New Yorkban Brooklynban a Dumbora, Los Angelesben a Művésznegyedre, Kuala Lumpurban pedig Bangsarra. Bangsar egy kertváros negyed 4 kilométerre a központtól. Nyugis környék, nyugis éttermekkel, kertes házakkal, a háttérben pedig Kuala Lumpur felhőkarcolóival. Ha Zuglónak hívtam ahol laktunk, ezt Budaörsnek nevezném el. Komoly élményt jelentett a banánlevélen tálalós, magunkat halálra evős indiai gyorsétterem. A kedvenc kávézónk is itt volt Bangsarban: Pulp. A kávézó egy régi gyárépület területén van, amit azóta felújítottak és hétvégente kortárs art marketnek is otthont ad. Olyasmi, mint otthon a WAMP, csak sokkal kisebb. ...de ennél azért több volt a híres kávézós listán. Íme: Tripadvisor nevű barátunkat hívtuk segítségre a város legjobb ár-érték arányú éttermének a megtalálására. Szűrőfeltételnek ilyenkor az árban '1 dolláros' helyeket, értékelésben viszont a 4.5 felettieket állítjuk be. A TG's nasi kandar egy indiai étterem, az abszolút kedvenc. Vagy 5-ször tesztelve.:) Kipróbáltunk még rajta kívül vagy 3 másik indiait, de sehol nem volt ilyen ízletes az étel. Egyetlen hibája, hogy csak 17 óra után érhető el a naan. A bajnokok bajnoka a fokhagymás naan set, curry-s bárány. Az étteremtől nem kellett messzire menni a street food menyországig, a Jalan Anor utcáig. Egészen konkrétan a szomszédos utcáig. Amilyen ázsiai kaja itt nem volt, az talán nem is létezik. Ugyanakkor valahogy az az érzésünk, hogy maláj konyha mint olyan, nem létezik. Van kínai, indiai és minden egyéb, ezeknek a helyi változatai, de 2 hét utcai evés után még mindig nem tudnék megnevezni egyetlen igazi tisztán maláj ételt. Életünk első békája is lecsúszott. Íze, mint a csirkéjé. Street foodozásra egy másik helyet is kipróbáltunk a kínai negyedben, a városrész neve: Madras Lane. Utólag tudtuk csak meg, hogy a város egyik legjobb Asam Laksa lelőhelyére bukkantunk. Zoli kevésbé volt oda érte.😀 Tény, hogy koszos is volt, meg büdös is, dehát istenem! Azoknak, akik Indiába készülnek edződniük kell.😄 Az Asam Laksa egyébként a malájok büszkesége, egy kiadós csípős, fűszeres leves, amit rendre beválasztanak a világ 50 legfinomabb kajái közé. ...és végül, de nem utolsó sorban a kötelező látnivalók: Petronas torony...megszámlálhatatlanul sokszor elmentünk őt meglátogatni. Kellett csinálni képet nappal és éjszaka, meg kellett csinálni az első körös képeket újra, aztán meg kellett csinálni újra a rosszul sikerülteket még jobbra; na meg azokat amiket interneten találtunk és akartunk magunknak is egyet belőle. Amellett, hogy sokáig volt a világ legmagasabb felhőkarcolója, nagyon fotogén. Néztünk pár képet arról, hogy milyen a toronyból a kilátás, ennél akkor már szerintem jobb azt a pénzt (majdnem 5000Ft-nak megfelelő összeg) egy italra költeni, a közeli Skybarban, ahonnan állítólag elég vagány a kilátás a toronyra. Csak 'állítólag', mert ezt végül kihagytuk. A napi költéseink Kuala Lumpurban így többször meghaladták a tervezett 10ezer forintot szállással, mindennel együtt. Times square. Így hívtuk mi legalábbis ezt a helyet a Bukit Bintangi magasvasút megállójánál. Led kijelzők, turisták és taxik tömkelege. Még soha nem voltunk Kínában, de mégis lassan olyan mintha igen. Ahány nagyvárosban jártunk eddig az útunk során, mindegyikben voltunk a kínai negyedben. Még Havannában is.😃Nem a kedvencünk, KL-ben sem lett az. A turista könyv mondatokat regél az óriási shopping lehetőségekről a Petaling utcában. Szerintem ezektől már Magyarországon kiégtünk. Nincs is hely a táskánkban, de ha lenne sem kéne, bár kétségtelenül nagyon jók a hamisítványok és jókat szórakoztunk a giccses karácsonyi díszeken. Ha már Petaling street és Kína, akkor már inkább nagy levegő, humorérzék elővesz, majd irány a fentebb említett Madras Lane-re, egy kis Asam Laksára. Central market...nos, a benne árult dolgok megintcsak nem a mi ízlésünk, bár kétségtelen, hogy a petaling streetes kínai hamisítványok helyett, itt főleg kézzel készült dolgok között lehet kutakodni. Nekem inkább kívülről tetszett, mint belülről. Maga az épület ugyanis Art Deco stílusban lett tervezve és megőrizve az utókornak. Merdeka tér, a város szíve. Két okból: egyrészt mert itt kiáltották ki Malajzia függetlenséget 1957-ben. Kis színes, hogy a zászló rúd, amin a független Malajzia zászlaja lobogott, ma is a világ legmagasabb zászlótartó rúdja. Másrészt pedig az a földterület is itt található, amelyből a későbbi Kuala Lumpur kinőtte magát várossá. Fura abba belegondolni, hogy 1880-ig nem volt itt más, csak egy föld, amin zöldséget termelnek, most pedig számtalan felhőkarcoló, amik ráadásul gombamód szaporodnak. Csak az elkövetkezendő 5 évben 300 új felhőkarcolót terveznek felhúzni a városban. Ennek nyomai egyébként látszódnak is. Amerre jártunk, építkezések. Fura...a helyi újságokban az ország fizetésképtelensége a téma, és arról hallani, hogy több nagy cég hagyja el az országot, idegen szemnek ez a város mégis úgy tűnik, mintha ömlene ide a pénz és az egész ország nagy növekedésben van. Ennek még utánajárunk.🤓 A város múltjáról, jelenjéről és jövőjéről egyébként rengeteg hasznos info van a téren található City Galleryben. Bevallom mi ebbe az egyetlen múzeumba mentünk csak be, a többit nevezetességet most kívülről néztük csak meg. Indiai negyed...izgalmas, hogy egyik percben még 'Kínában', aztán 1,5km múlva 'Indiában' vagy, változnak az arcok, a boltok, éttermek kínálata, az épületek, változik a vallás. Milyen más itt a hinduizmus, mint Balin. Hihetetlen! Masjid Negara mecset, a maláj mecsetek 'apukája', abban a tekintetben legalábbis biztosan, hogy ez van kikiáltva nemzeti mecsetként. Ingyenesen látogatható. Bár a fő imaterembe nem lehet bemenni, csak belesni, a bejáratnál kapott teljes öltözet elég vicces élményt ad a naphoz. A mecset kupolája 18 ágú csillagot formáz, ami a 13 maláj államot és az iszlám 5 pillérét hivatott jelképezni: Allah az egyetlen Isten, napi ötszöri imádkozás, az életben egyszer legalább el kell látogatni Mekkába, böjtölés a Ramadan teljes ideje alatt, megsegíteni azokat a muszlimokat akik anyagi gondokkal küzdenek. A Batu Cave egy monumentális hindu szentély. A várostól 15km-re van, de tömegközlekedéssel jól megközelíthető helyen. Itt zajlik a Thaipusam fesztivál, januárban és februárban. Ilyenkor 800ezer-1.5 millió hindu zarándok keresi fel a barlangtemplomot, és tesz bizonyságot hitéről. Teszik állítólag mindezt úgy, hogy a 15 km-es utat gyalogosan teszik meg, közben számos rituálét végrehajtanak. Az út végén, a barlangba felvezető 272 fokú lépcsőn az eksztázisban lévő zarándokok közül többen komoly sebet ejtenek magukon, ezzel bizonyítják be a hindu isten felé feltétlen hitüket. A Batu Cave zárta a Kuala Lumpurban eltöltött 10 napunkat is és tesz pontot erre a bejegyzésre is. Legközelebb Penangból jelentkezünk. Irány az ország északi része.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|