Még mindig a "banana pancake trailen" haladunk, északnak, fel a Maláj-félszigeten. Mindenki Thaiföldje következett. A megosztó. Van aki imádja, van aki a sok turista miatt többet nem menne vissza. 6500 Ft-ért utaztunk be fejenként az országba Malajziából, ennyiért bárkinek is van igaza, kihagyhatatlannak gondoltuk. Vajon mit tud ez az ország, amit a többi nem? Zárójel nyit...a "banános palacsinta ösvény" azoknak a főleg dél-kelet ázsai országoknak a gyűjtőneve, amiket a nyugati hátizsákos turisták előszeretettel làtogatnak. Egészen pontosan a trail azokat az éttermeket, kávézókat és B&B helyeket köti össze, amik az ő igényeikre alakulnak és amik reggeliként főleg palacsintába tekert banánt szolgálnak fel. Indonéziában volt szerencsénk a jelenséghez. A szállásadónk hol ilyet, hol két szelet kenyér közé sütött banánt szolgált fel reggelire. Imádtuk! Komolyan! A negyedik naptól vettünk mellé csokiöntetet és kókuszreszeléket is, hogy még komolyabb legyen az élmény😃...Zárójel bezár. 49 órát voltunk úton az útunk 6.országa felé, Thaiföldre. Cameron Higlandsről (Malajzia) irány busszal el Kuala Lumpurba, ahonnan reggel 7-kor indult a repülőnk Krabira, Thaiföldre. Aznap este repülőtéren éjszakáztunk. Legalább spóroltunk 1 éjszakányi szállásköltséget.😃Vadásztunk egy McDonaldsot, ami egész éjszaka nyitva volt, hát ott...az elfogyasztott Big Macünk és a telefonunk mellett ért minket a reggel. Maximum egy órát ha sikerült aludnunk, de azt is csak már a repülőn. Nem is lenne baj az ilyen feszített tempóval, ha ne lenne a marakodás melegágya. Úgy a 40. óra körül, nyilván valami bődületes apróságon sikerült összekapni. Már nem is emlékszem min. Gyakorlatilag csak ilyenkor van pár órányi mosolyszünet, nah meg akkor, ha éhes vagyok. :) Az eredeti tervünk az volt, hogy vonattal megyünk Malajziából egészen Bangkokig, de így maximum 15 napos vízumot kaptunk volna. A 30 napos vízum csak berepüléssel járt. Reptéren végül 1 órás sorban állás a vízumért, majd "megtömtük" pénztárcánkat thai pénzzel (bath) és irány a menetrend szerinti busz, ami a reptéri kijárat elől indult és ami elvitt minket ahhoz a hajózási társasághoz akinél megvettük a jegyünket Koh Samuira. Bonyolultan hangzik pedig annyira nem volt az. Szerencsére 1 jegyet kell venni akkor is, ha kombinált az út, vagyis fele busszal, másik fele hajóval történt. Ezen a honlapon keresztül vásároltuk meg az összes jegyünket a szigetek és a szárazföld között: www.ferrysamui.com Koh Samui csendesebb északi részén volt a szállásunk. Nathon kikötőtől 10-15 percnyi robogózásra. A nagyobb és zajosabb városoktól (a reptér közelében) és Chaweng beachtől jó messze. Sok beszámoló úgy állította be ezt a strandot, mint a sziget legnépszerűbb és legjobb strandját. Odamentünk, megnéztük, de a mi törölközőnk és fürdőruhánk bizony a hátizsákban maradt. Errefelé a városi képet McDonalds, Tesco, Subway alakítja, meg pizzériák, bárok és örömlányok...egyszóval nem az a fajta tengerparti élmény amit mi kerestünk. Már másnap örömmel nyugtáztuk, hogy a sziget jobbik részére sikerült szállást foglalnunk. A neve: Bang Po Hut. Ár alapján ez volt a max amit megengedhettünk magunknak, és ami egyáltalán még szabad volt, merthogy időközben beütött a csúcsszezon. Malajziában 1800 Ft-ért laktunk, itt 5000 Ft alatt már szinte semmi nem volt. Mondjuk nem bántuk. 1,5 hónapnyi hideg vízben zuhanyozás és guggolós wc után annyira, de annyira jól esett egy kicsivel nagyobb komfort. Beléptünk a szobába és csak arra gondoltam, ha már más nem történik velünk a szigeten én már akkor is boldog vagyok.:) Utoljára Dél-Koreában éreztünk ilyent, amikor a gép törlése miatt ötcsillagos szállodában lettünk elszállásolva. Egy egész kis mini apartmant kaptunk 5600 Ft-ért éjszakánként. Újonnan épített, úgyhogy minden tiszta volt és ápolt. A fürdőben volt melegvíz, a szobában kényelmes párna, tv, airco, saját hűtőnk és vízforralónk. Zolinak talán már ennyi is elég lett volna a boldogsághoz, hiszen ha van vízforraló, minden gond nélkül bármikor bevonulhat a laborjába és kávét készíthet. Volt még nálunk egy fél zacskó kávé Georgetownból. Ráadásul a dzsungel mellett volt a szállás, messze a főút zajától, így a reggeli madárcsicsergésről sem kellett lemondanunk. Egy dolog árnyékolta csak be a napokat, egészen konkrétan a felhők, amiből szinte minden nap órákat esett az eső. Zoli szüleitől tudtuk csak meg, hogy a helyzet Dél-Thaiföldön annyira kritikus, hogy már a hírekben is bemondták otthon és a nagykövetség kiadott egy figyelmeztetést a turistáknak, amiben erősen nem ajánlja az ideutazást. Ennyire kritikusnak nem éreztük a helyzetet, bár másnap azért belefutottunk egy nagyobb esőzésbe. Épp a boltban vásároltunk egy kis reggelire valót, mialatt elkezdett esni és egy óra alatt annyi eső zúdult alá, hogy elöntötte a hazafelé vezető utunkat. A robogónk kereke félig elmerült néhol, olyan magasan állt a víz. Épphogy nem folyt be a kipufogóján. Akár még kalandosan is hangozna, de nem volt az. Ilyesztő. Nem monszun ez, valami más. Az esős évszaknak elvileg decemberre vége kellett volna hogy legyen. Nem normális ez. Ami Koh Samuit illeti. Sok infonk nem volt a szigetről, úgyhogy másnap indult a felfedező túra. Már elég nagy rutinnal felpattanok a robogón Zoli mögé, aztán jön a kérdés valamelyikünk szájából: "merre menjünk?...balra jó lesz?"😃"Ühüm!" Az első napon ment a tapogatózás, túl messzire még nem merészkedtünk. Szép lassan elkezdtünk utánaolvasni dolgoknak. A hét közepére aztán túl is voltunk a főbb látnivalókon, már törzshelyeink is voltak. Megtaláltuk azokat a helyeket, ahol jókat, olcsón lehetett enni és már listánk is volt azokról, ahova még el akartunk menni, vagy épp még egyszer visszamenni, mert olyan jó volt. Lássuk csak mik is voltak ezek... BOPHUT MARKET ÉS NATHON NIGHT FOOD MARKET A tengerparti éttermeket drágának tartottuk. 120-150 Bathnál (1000-1200 Ft-nál) kezdődtek a curry-k és levesek. Ezt minimum le kell felezünk, különben elfelejthetjük, hogy a napi átlagköltésünk megáll 10.000 Forintnál. Addig mentünk amíg valami olyan piacot nem találtunk, ahol jókat lehet enni és olcsón. A Bophut marketen általában ebédeltünk, a Nathon Night Marketen pedig nagyon sokszor vacsoráztunk. Piros curry, zöld curry, főtt disznóláb rizzsel és az elmaradhatatlan pad thai és tom yam leves töménytelen sok gyömbérrel, citromfűvel és chillivel. Apropó, csípős! Nem emlékszem ettem-e már olyan ország konyháját ahol ennyire csípősen főznek. Még nekem is nagy kihívás megenni néha, pedig én aztán imádom. Otthon még az erőspaprika csumáját is megeszem. Yummy! TENGERPART VADÁSZAT Elég erős túlkínálat van strandokból. Tripadvisoron és fórumokon mindenki a Chaweng strandot ajánlotta, hát persze, hogy ezek a legturistásabb, legnagyobb és legzsúfoltabb strandok. Robogóval haladtunk a szigeten és meg-megállunk strandokon, másnap pedig visszamentünk azokra amik tetszettek. Igazából egy volt olyan, ami vitathatatlanul mindkettőnket megnyert: Mae Nan strand. Harmadik nap már fel is hagytunk a "beachhunterkedéssel". Ide jártunk vissza akárhányszor a nap és az eső engedte. Mi dönti el milyen partokkal esünk szerelembe? Ebben például szerettük, hogy keskeny volt a partja, ettől kisebbnek hatott, nem volt zavaró a temérdeknyi kedves orosz embertársaink jelenléte sem. Telis tele volt sexi pálmafákkal, amik a víz fölé hajoltak. A víz színe különösen jól ment a homok színéhez, ami ilyen aranybarna volt és picit durvább szemcsés. Elég gyorsan mélyült, ez talán a rossz tulajdonsága. Ő sem tökéletes.🙂 EGY SZERZETES MEGÁLDOTT MINKET Az első látogatásunkon egy buddhista templomban (Wat Kiri WongKaram) részt vettünk egy mini ceremónián, ahol egy szerzetes megáldott minket. Nem tipikus az ilyen lehetőség a thai templomokban, de ki lehet fogni. Nem szégyenlősködtünk. Beálltunk, pontosabban beültünk egy thai család mögé, akikkel épp szertartásban volt. Mikor ők végeztek, elé térdeltünk, ő karkötőt kötött a csuklónkra (thai nevén "Sai Sin"-t), végül maroknyi ág segítségével szenteltvízzel megöntözte karkötőt, a testünket és fejünket. Közben mormolta a szavakat, amellyel jó szerencsét és gazdagságot kívánt. KÓKUSZFARM, SZÚNYOGFARM Koh Samui Thaiföld "coconut dealere". Minden hónapban állítólag 2 millió kókuszdió veszi az irányt innen Bangkok és a szárazföld felé. Ez a helyiek tradicionális bevétele. A sziget déli, csendes részén krúzoltunk a robogónkkal (így hívjuk mikor felvesszük a 20km/h-s nézelődős sebességet). Egész sűrű kókuszpálma erdőkben visz az út, két oldalán hegyekben áll a leszedett kókuszdió, az út mellett pedig coconut farmerek állnak a halomban álló kókuszdió mellett és hámozzák őket. Érdekes volt látni hogyan csinálják. Ilyen lándzsa szerű, hegyes dolgot földbe szúrnak...és azon. Sokuk mellett a kis segítőjük is ott mászkál. Egy majom. Megtanították őket segíteni kókuszdiót szüretelni. Megláttunk egy ilyen farmert az út szélén, bekanyarodtunk a robival és ittunk egy coconutot. Minden isteni volt, úgy körülbelül a második percig. Úgy 150 szúnyog úgy gondolta aznap belőlünk vacsorázik. Szó szerint menekülnünk kellett a végére. Azt hiszem a coconutot is a robogón, menet közben fejeztük be.😃 HIBERNÁLT BUDDHISTA SZERZETES Nem, nem halott, hanem hibernált szerzetes! Ha valamire nem számítottunk, akkor az az, hogy egy csendes templomlátogatás alkalmával egy 40 éve halott, vagy ahogy ők tartják hibernált szerzetes testére bukkanunk egy vitrin mögött kiállítva, meditáló pózban. Ráadásul kétszer is. Amikor először hallottam a dolog hátteréről, nem hittem a fülemnek. Ezek a szerzetesek azon nagyon ritka emberek közé tartoztak, akik meditálás közben elérték azt a mély állapotot, amit úgy neveznem "tukdam" állapot. Ebben az állapotban a meditáló szívverése annyira lelassul, hogy még műszerekkel sem lehet észlelni, az anyagcseréjével együtt. Gyakorlatilag halottnak tűnik az illető. Ha a meditáló személy képes ebben az állapotban maradni három hétig, a teste elkezd összeszáradni és a végén a köröm, ruha és haj marad csak. A thaiok ráadásul azt mesélik, hogy ezekben az esetekben azok az emberek akik a monk közelében élnek, egy szivárványt látnak tündökölni az égen napokig. Ez azt jelzi, hogy az illető elérte a legmagasabb állapotot, a legközelebb került Buddhához. Usually in this case, people who live next to the monk see a rainbow that glows in the sky for several days. This means that he has found a 'rainbow body'. This is the highest state close to the state of Buddha." A két hibernált szerzetes:
NAPLEMENTE Zoli igazi naplemente junkie. A Nathon night market közelében volt egy szuper naplementézős hely (Nathon sunset viewpoint), úgyhogy bekerült még néhány 10 naplementés kép a többi 100 mellé. A hely különlegessége az volt, hogy az apály miatt minden naplementére annyira leapadt a víz, hogy az így keletkezett homokpadokon egészen hosszan be lehetett sétálni a vízbe. GRILLEZÉS THAI MÓDRA, MU KRATHA Épp a napi kötelező köröket róttuk a sziget körül robogóval, amikor észrevettük az út mellett, viszonylag füves helyen a bőszen falatozó helyieket. Asztalok körül ültek sokan, az asztalon pedig gőzőlgő lábos szerű felszerelés, amiből ki-be pakolgatnak ételeket. Korlátlan evés fejenként 200 bathért, én ennek a feléért is jól szoktam lakni. Jó üzletnek tűnt is, meg nem is. Végül egy nap, mikor túl korán ebédeltünk és ezért a vacsoraidőre nagyon megéheztünk, nem tudtunk többé érdektelenül elhajtani a hely mellett. Pláne, hogy minden áldott este tömve volt thaiokkal. Diákokkal, akik iskola után ültek be, vagy családokkal. Gyerünk! A mu kratha egyenes fordításban disznó serpenyőt jelent. A szerkezet szénparázzsal működött. Ez adta alulról a meleget. A középen volt az igazi grillező rész, ide kellett rádobálnunk a húsokat: tengeri herkentyűket, vékony szeletre vágott csirkét, disznót. A serpenyő szélében lévő húsleves alaplében pedig megfőztük hozzá a zöldségeket. A hab a tortán pedig a sokféle thai csípős szósz voltak, un nam chimek. Nyitásra érkeztünk, fél órán belül már legalább 40 thai szomszédságában pakoltuk a szerkezetet és a hasunkat tele finomságokkal. 4 hetet terveztünk összesen Thaiföldre, ebből 1 hét Koh Samuion, 1 hét Koh Phanganon, 1 pedig Krabi közelében az Andamán tenger partján. Zárásnak pedig pár nap Bangkokban. Nah azt már nagyon várom!😎 Ez volt a mi Koh Samuiunk. A katarzis és a kultúrsokk elmaradt, ettől függetlenül még nem írtuk le Thaiföldet. Azt hiszem értjük mit lehet benne imádni...és ettől még szeretjük is, csak talán már túl régóta vagyunk úton és túl sokmindent láttunk ezért máshol van a komfort zónáni mint korábban. Haladunk tovább és gyűjtjük a thai élményeket, meglátjuk meddig és hova visznek el minket.
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|