Agra és a Taj Mahal volt az első megállónk Delhit elhagyva. Egyben az első vonatútunk és az első 200, vonattal megtett kilométerünk. Egyike voltunk annak a 30millió! utasnak aki naponta! vonatra száll Indiában. A terv, hogy 30 nap alatt levonatozzunk egészen délre Cochinig. 4000 km vár ránk.
0 Comments
Minden igaz amit mondanak Indiáról. Talán még az is amit nem. Delhi rendesen bedarált minket. Az első 5 nap után sem tudtuk, hogy szeretjük vagy utáljuk. Minden másodpercben új impulzusok. Csodálat mellé félelem, félelem mellé fáradtság. Egy valamit viszont soha nem éreztünk. Megbánást, hogy landoltunk az India nevű bolygón.
Minek tuk tuk, ha van lábunk is? Volt, hogy egy nap 16 km-t is beleraktunk Bangkokban. 9 nap alatt összesen 113km. Nagyvárosi túrázók lettünk.
Igazi küzdőtér. Sajnálom, ha korábban Koh Samuira azt mertem mondani: "turistás", meg hogy "hiányzik a kultúrsokk", és azt sem úgy értettem ott...akkor, hogy "olyan mintha a thaiok efelejtettek volna önmaguk lenni". Ezek a sorok inkább ide illenek.
1 hét után szigetet váltottunk. Koh Phangra érve felpattantunk 1-1 robogós taxis mögé. Nem találtuk meg egykönnyen a szállást, először el is haladtunk a kiírás mellett. Pici táblára kézzel volt ráfestve: Lucky Luck Bungalow.
Még mindig a "banana pancake trailen" haladunk, északnak, fel a Maláj-félszigeten. Mindenki Thaiföldje következett. A megosztó. Van aki imádja, van aki a sok turista miatt többet nem menne vissza. 6500 Ft-ért utaztunk be fejenként az országba Malajziából, ennyiért bárkinek is van igaza, kihagyhatatlannak gondoltuk. Vajon mit tud ez az ország, amit a többi nem?
Mondják, ha meg akarsz újulni, előtte el kell engedned a régit és helyet szabadítani fel az új számára. Hát én ezt tettem, tulajdonképpen mindketten ezt tettük. Eladtam az első lakásom, mert nem éreztem az otthonomnak, de leginkább nem akartam, hogy a lakáshitelem visszatartson bármilyen változtatással kapcsolatos döntésemben is a jövőben. Ezután megváltam a céges autómtól, a kényelmes és jól fizető osztályvezetői pozíciómtól, mert utáltam már más céljait élni és nap mint nap úgy menni haza, hogy azt érezzem, nem teremtek értéket. Kiléptem egy 6 éves kapcsolatból, mert úgy éreztem nincs közös jövőnk. A 2015 második féléve és a 2016 első féléve nekem a felszámolás éve volt.
Cameron Highlandsről és a teaültetvényeiről először a kuala lumpuri buszállomáson hallottunk, másodszorra akkor, amikor penangi szállásadóinkkal és barátaival ültünk az asztal körül és elkezdtek róla beszélni. Hopp, ez egy jel!Eldöntöttük, megyünk!
Elhagytuk Kuala Lumpurt és busszal északra mentünk. Malajzia híres Penangja volt az cél, egy kis sziget, a fővárostól 300km-re. Gondoltuk nem árt picit lelassulnunk az ünnepekre. Közlekedés, szobakiadás, nyitvatartások...ilyenkor semmi nem ugyanaz. Egy kínai-indiai házaspárnál béreltünk szobát 1 teljes hónapra, napi 1800 Ft-ért. Aztán pár nap múlva azon kaptuk magunkat, hogy közösen bejglit sütünk, kutyát sétáltatunk, karácsonyfát díszítünk és megyünk velük a piacra gyömbérsört és gyümölcstortát árulni.
Közel az útunk feléhez. Bár nem mintha bármilyen pontos tervünk lenne arra nézve, hogy meddig maradunk. Az eddigi és a várható költéseket, plusz a rendelkezésre álló büdzsét nézve, körülbelül a felénél járunk. Malajzia a következő állomás. Megérkeztünk Kuala Lumpurba, az útunk 145.napján.😎
|
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|