Minek tuk tuk, ha van lábunk is? Volt, hogy egy nap 16 km-t is beleraktunk Bangkokban. 9 nap alatt összesen 113km. Nagyvárosi túrázók lettünk. Busszal érkeztünk meg kora reggel az újabb állomásunkra. Meglepően kényelmes volt az éjszakai buszozás. Még vörös bab krémmel töltött zsemlét, szójatejet és thai kólat is kaptunk a buszon. Vonat volt az eredeti terv, állítólag az még nagyobb élmény, de sajnos a jegyekről lecsúsztunk. Minden egyes percét imádtuk Bangkoknak. Én egyszer már voltam, akkor is szerettem, most mégjobban megszerettem. Hiányzott már egy kis pörgés is talán. New York után ez lett a második kedvencünk a nagyvárosok listáján. Mit ne mondjak, sokat dobott az egész thaiföldi élményeinken. KANÁLISOKON HAJÓKÁZNI Bangkok olyan, mint Ázsia Velencéje. Kisebb nagyobb csatornákon mentén laknak emberek, míg mások azon közlekednek és járnak munkába. Szerencsénk volt a szállásunkkal, mert 3 percre laktunk egy ilyen kanálistól, ráadásul duplán szerencsésnek éreztük magunkat, mert egy kisebbel volt dolgunk, vagyis szinte csak helyiek közlekedtek rajta. A neve Khlong Saen Saep. Az egyik végállomása (Phanfa Lilat Pier) előtti 1 kilométert különösen élveztük, mivel igazi régi, rozoga thai házak álltak a partján. Az emberek épp ruhát teregettek, mások ettek, megint mások pedig éttermet nyitottak a partján. Semmi romantikust és semmi hagyományos értelemben vett szépet nem kell elképzelni. Koszos, némelyik részen büdös, a vízben néhol döglött állatok, rendezetlen az egész, de mégis nekünk annyira hangulatos, annyira Ázsia, annyira Bangkok. Ahogy hajóztunk végig, szinte elképzeltem milyen lehetett ez a város 50 évvel ezelőtt. A partján még a mai napig picoznak is az emberek. Az Italian Tower Piernél, aminek a közelében mi laktunk, még kis cuki piacokat és éttermeket is láttunk. Éttermek...barokkos túlzás. A néni kirakott egy széket és egy asztalt a konyhája elé és kiírt papírra hàrom fogást. PIACOZÁS Mi az amit Ázsiában nem lehet megunni, de legalábbis megúszni? Azt hogy naponta legalább egy piacra el ne jussunk. Kicsi piac út mellett, tradícionális giga piac, új piac...piac, piac, piac. A Chatuchak piac Bangkokban állítólag a világ egyik legnagyobbja. 8000 bódé. 8000...Rajtunk kívül nem sok olyan ember lehet még a Földön aki két órát mászkált ezen a piacon és végül nem vett semmit. Jah de! Egy kólát...amikor már az ájulás határán éreztem magam. Hivatalosan is piactúladagolást kaptam! Az igazi dzsungel nem is ez volt. Sampeng Market! Sikátoros, eltévedős...megintcsak, ami ott nincs vagyis aminek a hamisítványa ott nincs az talán nem is létezik ezen a bolygón. Mikor itt jártunk ránk esteledett. Ott találtuk magunkat a Chinatown kellős közepén. A főút a sok tuktukkal, autókkal, és világító neon reklámokkal esküszom a Times Squerre emlékeztetett. Aznap este emlékszem osztriga salátát és pad thait ettünk egy helyi utcai kajaárusnál a tömeg hömpölygött mellettünk, másik oldalunkon egy nő keverte a wokban a hozzávalókat, ráadásul Zoli hátától 30 centire egy égő gázláng melegített 2liter olajat egy serpenyőben őrizetlenül hagyva. Ez is annyira Ázsia! Az nem lehet, hogy 10 nap alatt csak 2 említésre méltó piacon járjunk. Hát nem is! Az előbbiekhez képest nem autentikus, de nekünk nagy kedvencünk volt a Talad Neon Downtown market. Street fooddal és ruhákkal. Még egy lábmasszázs terasz is vsn az egyik bódé tetején. A Siam központtól 10 pernyi sétára. Tavaly nyitott, emiatt modernebb, tisztább, kisebb. Picivel drágább, mint a többi, de bírható. VIRÁGPIAC Érdekes volt látni honnan látja el a város magát virágokkal és füzérekkel. Itt szerettem bele a lótuszvirágba. Én még ilyen szépet soha nem làttam! Gyalog nem volt messze a Királyi Palotától, az aznapi 15 kilóméterünkbe pont belefért. THAI FÉMEDÉNYEK KÉZZEL KALAPÁLVA - BAN BAT KÖZÖSSÉG, EGY KIS VARÁZSLAT Egyszer volt hol nem volt, volt egy thai király. Rama királynak hívták. 1783-ban, egy napon elhatározta, hogy Bangkokot teszi meg birodalma fővárosának. A hír hallatán Ayutthayban, egy egész közösség gondolta úgy, hogy az új fővárosban próbál szerencsét. A közösség családjai egy valamihez értettek, de ahhoz nagyon: 'bàth' készítettek. A 'bàht' egy fém adománygyűjtő edény, amit a buddhista szerzetesek használnak az adományok, de főleg az ételadományok begyűjtéséhez. A közösség együtt maradt az idők során, elnevezték őket Ban Bat Közösségnek. Az országban időközben már gépiesítették az edénygyártást, ők mégis a mai napig kézzel kalapálják őket. Van úgy, hogy egy edényt három napig is kalapálnak. Akit érdekelnek az effajta varázslatok, azok a csodájukra járnak. Kis sikátorokban külön élmény őket látni, ahogy ölükben az edény, kezükben a kalapács, csak ütik és ütik. Könnyen lehet olyan érzése az embernek ha arrajár, hogy mindjárt kirabolják őt, de nem fogják.😃Ez csak része az élménynek. Fő lelőhelyük: Th Bamrung Meuang, lefordultunk a Soi Ban Bat, majd az első elágazásnál vettünk egy jobbost. TEMPLOM, BUDDHA, SZERZETES Bevalljuk, a Királyi Palotát és a fekvő Buddhát nem néztük meg. Én már láttam mikor először voltam Bangkokban, és most másodjára mire ideértünk, már túl voltunk jó pár templomon és különböző méretű Buddhán, így mindenféle hiányérzet nélkül megspóroltuk a belépőt. Annyi gyönyörű templom van belépő nélkül...pl. Wat Thepthidaram. Vagy a másik, bár belépős Wat Traimit templom, ahol szerzetesi áldást kapni. A templom előtt ült egy szerzetes és áldást meg szerencsét hozó karkötőt osztott. Pont mint nekünk Koh Samuion. AUTENTIKUS CSALÁDI ÉTTERMEK Sokan róják fel a városnak, hogy a régi autentikus dolgok nagyon gyors ütemben tűnnek el a városból. Ezért is megy ritkaság számba az ha az ember hagyományos thai házat lát a városban. A nagy múltú, régi családi éttermek is ilyenek állítólag. Sajnos túl későn akadtam az alábbi újságcikkben összegyűjtött étterem listára. Egyet azért így is sikerült meglátogatni, bár ez szerintem nem a legautentikusabb: Egyébként szinte végig az utcán ettünk, néha elég vad helyeken (volt, hogy még a helyiek is megmosolyogtak minket) elég vad dolgokat. Néha még a menüt sem értettük. Ráböktünk valamire és kaptunk egy kis belsőséglevest. Hasmenés nélkül megúsztuk az egész hetet, sőt igazából egész Thaiföldet. BANGKOKBAN IS CAFE HOPPING Imádjuk a finom kávét, Bangkokban is, mindenhol. Ráadásul óriási bánatunkra vidéken, a szigeteken nem találtunk finom kávét, amit reggelente főztünk volna magunknak, úgyhogy nagy volt a reménységünk és egyben az elvárásunk is a fővárossal szemben. Jártunk pár igazán izgalmas helyen, ahol jó volt kipihenni a nap fáradalmait, a város zaját, de hogy soha sehol nem tudtunk kártyával fizetni. Egy zacskó kávéra való pedig pont nem volt már nálunk, végül csak találtunk. Az egyik legemlékezetesebb pillanat talán az volt, mikor Évi barátnőmékkel, akiknek repülő csatlakozásuk volt Bangkokban, és akivel 3 éve nem láttuk talán egymást, sikerült összefutni. Nem kell ahhoz otthon lenni, hogy az ember barátokkal találkozzon!☺️
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|