Világkörüli úton vagyunk, úgyhogy épp itt volt az ideje kontinenst váltani. Ha már egyszer balra indultunk el, illene jobbról megérkezni, úgyhogy ugrottunk egy nagyot a földgömbön és irány Ázsia, azon belül is Indonézia. Innen fogunk majd felfelé csurogni a térképen, Malajzia, Thaiföld, Vietnám...újabban Indián is gondolkozunk...még nem tudjuk pontosan. A lényeg, hogy tervek szerint az út végén Pekingben kössünk ki, onnan pedig a TranszMongólia Expresszel Moszkvába, Moszkvából pedig repülővel haza repülhessünk. Van egy 300 dolláros KLM voucherünk a Los Angeles-San José járat késése miatt, így az a terv, hogy azt a végén ellőjük. Nem kevesebb, mint 29 órás repülő út és két átszállás (Toronto, Szöul) juttatott VOLNA minket célba Kubából Indonéziába. Már majdnem minden menetrend szerint alakult, amikor a szöuli reptéren jött a hír: Bali nem fogad repülőket átmeneti ideig egy vulkánkitörés miatt, emiatt törlik a Szöul-Denpasar járatot. Annyira nem hatott meg minket a hír, elég jó gyakorlatunk van már hasonló esetekre, eddig ugyanis minden repülőútunkba járatkésés vagy törlés csúszott. Budapesten, Los Angelesben és most itt. Egyedül Costa Ricából Kubába sikerült időben érkeznünk. Dehát időnk, mint a tenger, ha minden igaz Indonéziában úgyis két hónapot leszünk, úgyhogy igazából még örültünk is az egésznek. Mondjuk ki ne örült volna a mi helyzetünkben annak, ha ingyen, teljes ellátással elszállásolják egy ötcsillagos szállodában és a világ egyik legmenőbb repterén tölthet el pár órácskával többet a tervezettnél. A pöpec kis szálloda elképesztően jól esett a hosszú repülő út, a 6 órás időeltolódás és a kissé kényelmetlen kubai szállások után. Nem beszélve a sok tengeri herkentyűről amit magunkba tömtünk vacsoránál, szintén ingyen. A nap fénypontja mégis az intelligens wc volt a fürdőben: hűthető/fűthető deszkával, mosó és szárító funkcióval. Egy egész fedélzeti komputerrel volt felszerelve. Minden ami nélkül lehet élni, és érdemes is, kipróbálni minden esetre nagyon vicces volt. A többi funkciót most inkább nem részletezném, főleg mert zavarba jönnék én is aki írom, az is aki olvasná. 😃🤘 Lényeg a lényeg...pontosan egy napos csúszással érkeztünk meg Balira. Ubudban volt a főhadiszállásunk, a város központtól gyalog kb. 1km-re, napi 3200 Ft-ért kettőnkre reggelivel. Jó jelek voltak ezek arra nézve, hogy a napi költést le tudjuk szorítani 10.000 Ft alá. Csak így lehet, hogy a tél vége előtt ne kelljen megszakítani az utat. Késő éjszaka érkeztünk meg, szinte beestünk az ágyba. Két emlékem van a másnap reggelről: az érzés, hogy milyen kényelmes volt az ágy, a második pedig az, hogy a bejárat előtt a földre, banánlevélre kitett főtt rizsfalatokra azt hittem akkor, hogy biztos a hangyáknak vagy kutyáknak készítette ki a tulajdonos. Milyen kedves gesztus...gondoltam. Teltek az órák, gyűltek a kérdések a fejünkben, aztán kezdtek a válaszok is megérkezni hol internetről, hol az útikönyből. Bali eddig számunkra teljesen ismeretlen vallási és művészeti háttere állt a legtöbb kérdőjel mögött: hinduizmus. Tele voltak az utcák az isteneknek készített felajánlásokkal, templomokkal. Ubud pedig az a város ahol a legnagyobb dózisban lehet kapni ezekből. (El is kezdtünk picit jobban merülni a hinduizmusban, egy külön bejegyzésben leírom majd a legfontosabbakat). Többször meg is állapítottuk, hogy a lehető legjobb helyen böktünk rá a térképre. Az elsőre tervezett 4 napnyi Ubudból így lett végül 2 hét. Az is biztossá vált, hogy meghosszabbítjuk a 30 napos vízumot és maradunk 60 napig. Bali is és Ubud is szerelem volt első látásra...de tényleg. Napokig el sem hagytuk a várost. Sokat gondolkoztam mi lehet itt, ami máshol eddig nem...mitől lehet itt ennyire más...aztán egyszer az éjszaka közepén felébredtem és eszembe jutott S. Covey 8.szokás című könyve amit évekkel ezelőtt olvastam, benne a 4 intelligenciával amit az embernek egész élete során fejlesztenie kell (mentális (IQ) -elme, fizikai (PQ) - test, érzelmi/társas (EQ) - szív, lelki (SQ) - nyomot hagyni)...és igen, itt valahogy mind a 4 terület jelen van. Jelenti ez nekem Balin az emberek hitét, értékrendjét, ahogy kommunikálnak, mosolygósan, alázatosan és tisztelettudóan, a pozitív energiát ami árad belőlük, a sok egészséges éttermet és nemzeti ételt, a számtalan jóga stúdiót, a relaxáló zenét ami mindenhonnan szól...Azóta sincs jobb válaszom a "miért olyan jó Bali" kérdésre. A 2 hét alatt, 10-edjére is végigsétáltuk ugyanazokat az utcákat és mindannyiszor olyan volt mintha elsőre tennénk. Bár viszonylag sokat voltunk Balin, nem gondolom, hogy többet láttunk mint mások akik 7 vagy 10 napot, nem vettük ugyanis nagyon sűrűre a programokat. Íme mégis pár ideális nap ideális programja, ahogy mi szerettük. Hangyás reggeli után braunch a városban: Reggelente első dolgunk volt beülni egy kávézóba. Ari (a tulajdonos akinel laktunk) ugyanis nem az óriási adag reggelijéről volt híres. Tea, pár szem gyümölcs és egy banános hangyás palacsinta vagy pirított toast kenyér banánnal és hangyával. Igen hangyával...mindenhol hangya mászkált, hát jutott a reggelinkbe is.😃 Mivel hallottam, hogy igazán menő éttermekben Koppenhágában vagy Londonban például a hangya előétel is lehet, így igazán kiváltságosnak éreztem magam. Volt amelyik nap hatot is kaptam a szendvicsembe belesütve. 👌De mivel én élve szeretem a hangyát, ezért kihalásztam őket a tányér szélére. 😁Aztán benéztünk a konyhájába, onnantól fogva már inkább azon csodálkoztam, hogy csak 2-3 hangya volt a reggelimben és nem több vagy nem más. Hagyjuk is...visszatérve a kedvenc programjainkra Balin: 1)Ubudozás: Ubud kihagyhatatlan és vétek lett volna egy napnál rövidebb időre meglátogatni. Minden szempontból jó választás volt főhadiszállásnak. Kisváros, gyalog bejárható és Bali bármely nevezetessége 1-2 órára van innen robogóval. Egyetlen hátránya talán, hogy nincs tengerpartja, de őszintén szólva Balin nem voltunk elájulva a tengerparttól. Szemetesek, zsúfoltak és rosszak a víz alatti látási viszonyok. Amednél állítólag vannak jó búvárkodó és sznorkell helyek, Kutaban pedig tanulóhullámok kezdő szörfösöknek, de mivel megyünk tovább a Gili szigetekre ahol mindez elérhető lesz, sőt szinte más dolgunk sem lesz, csak ez, így Balit más oldaláról akartuk megismerni. Ubud Unesco világörökségnek nyilvánított rizsföldek között fekszik és a sziget vallása és művészete itt van leginkább jelen. Mit is jelent ez? Balin a lakosság 90%-a hindu, ellentétben a nagy indonéz átlaggal, ami 90% muszlimot mutat és csak 10% hindut. A két valláshoz gyökeresen más szokások és rítusok kapcsolódnak. Emiatt lehet Balinak ez az egyedi varázsa a többi 15000 (igen tizenötezer) másik indonéz szigethez képest. Az utcák tele vannak az isteneknek készített apró napi felajánlásokkal, benne frissen vágott virágokkal, templomokkal, imádkozó, csodálatos sarongba öltözött nőkkel...és az egyenletnek még nincs vége. Az 1 négyzetméterre eső cuki, kókuszolajjal főző, banánlevélen tálaló mini warungok (családi kajáldák) és vegán éttermek száma itt a legmagasabb a szigeten, megspékelve mindez jó pár jóga stúdióval. Mindezt négyzetre emeli az a sok-sok kreatív üzlet ami a városban és környékén található. Fafaragók, kőfaragók, festők, asztalosok, bútorboltok...a vérükben van a kreativitás. Nem csak itt, az egész szigeten, az egész országban talán. Nem győztünk boltról boltra járni...fejben megtöltöttünk vagy két konténert bútorokkal és kiegészítőkkel, amit hazaküldenénk. Reggeli után sokszor egyből bevetettük magunkat valahova és ettünk, csak ettünk és ettünk. Végre egészségeset, olcsón. Volt, hogy naponta háromszor étteremben ettünk és még így is 10000 forint alatt maradtunk a napi költésben. Több kedvenc helyünk volt Ubudban. Mindegyiket másért szerettük. Sweet Orange Warung (Subak Juwuk Manis, Ubud; www.sweetorangewarung.com) az utánozhatatlan hangulatáért a rizsföldek között, világbajnok juice-ai és indonéz konyhája miatt. Egy helyi házaspár csinálja. A tipikus példája annak, ha valaki szívvel lélekkel csinál valamit az csak nyerő lehet. Napokat, hosszú órákat voltunk ott. Volt, hogy könyvvel vonultunk oda, volt, hogy a nélkül és élveztük a jelent. Beültünk a babzsákba, arccal a rizsföldeknek...élveztük a jelent. Egyszerűen tökéletes hely. Ubudnak a vallási és művészeti értékén felül van még egy olyan előnye is, a rizsföldek között fekszik, így nem nehéz, de igazán jót nem is könnyű olyan helyet találni aminek a székei és asztalai a rizsföldekre néznek vagy épp az egész hely a rizsföldek között van és még olcsó is és finom is. Nahát a Sweet Orange ilyen hely. Talán 7-szor voltunk ott, volt hogy naponta kétszer. Seniman (Jalan Sriwedari No. 5; www.senimancoffe.com) Ubud legfinomabb kávéja miatt és az ötletes koncepciója miatt. Újhullámos kávézó, ahol a legjobban a kávékészítéshez értenek meg ahhoz hogyan kell azt egy kis jó ízléssel és kreativitással keverni. A legjobban a pult elé szerettünk ülni és nézni ahogy a kávénkat elkészítik. A híres indonéz Kopi Luwak kávé itt nincs, ami a világ egyik legdrágább és egyben legfurább kávéja...a cibetmacskával megetetik a nyers kávébabot és a székletéből kihalásszák azokat, majd megpörkölik. Ez igazán egyedi indonéz dolog, de egyedi módon állatkínzó is lehet. Szerencsétlen macskákat ugyanis folyamatosan etetik a kávéval. Úgy tudom elképzelni, mint otthon a libatömést. A piacon lévő Kopi Luwak 50%-a hamisítvány, eredetit és bevizsgáltat az Animal Coffee lánc gyárt, ami nem mellesleg egy másik újhullámos kávézó Ubud egyik főutcáján. Venni is és kóstolni is lehet. Minket még nem vitt rá a lélek. Indonézia egyébként a világ negyedik legnagyobb kávétermelő országa, de főleg robusta kávét termelnek, amit finomra őrölnek és egyszerűen forró vízben feloldva tálalnak. Pont úgy, mint a törökök. Borzasztó íze van!😃Mi az első héten megvettük magunknak a Senimanban a Balin termelt, frissen pörkölt arabica kávénkat és onnantól fogva Zoli gyártotta minden reggel frissen a szálláson a teraszon. Az aeropress újra akcióban volt tehát a pár hetes kihagyás után. Folk (Jl.Monkey Forest, Ubud; www.folkubud.com). Az igazán egyedi és érdekes belső térkialakítása és anyaghasználata, a buggyantott tojása, müzlije és juice-ai miatt nyert meg minket...mert néha jól esik európai kaját is enni. Nem mellesleg az első ingyenes Ubud és Bali térképet is itt szereztük be. Sacinak pedig köszönjük a tippet! Betalált!☺️ Imádtuk azokat a helyeket, amik Tripadvisoron árban egy csillagosak, de értékelésben ötcsillagosak. Ilyen volt a Puspa Warung is, szuper pici warung, ahol kartonpapírból volt a menülap és a város legfinomabb avokádó juice-át készítették. Banánlevélen szervíroztak, kókuszolajjal elkészítve...alap!✌️️ Vagy a Bia Bia Warung (Jl. goutama 13 Padantegal Kaja, Ubud) ahol isteni indonéz tapasokat kóstoltunk, szigorúan banánlevélen szervírozva. A pici apró adagok (tapaszok) végigkóstolása jó módja volt sokféle fogást egyszerre végigkóstolni. Szerettünk kiülni az ablakba bámészkodni és belesni a szemközti masszázs szalonba. Szinte minden nap ettünk ott, legalább egyszer. Mozi: Ubudban annyira otthon éreztük magunkat, hogy már moziba is elmentünk. Paradiso mozi (Jalan Goutama Selatan, Ubud; https://m.facebook.com/paradisoubud/) egy bio vegetáriánus mozi, a legújabb filmekkel. Kényelmes fotelekben ültünk, közben pedig rendeltünk egy-egy nyers sütit (sütés nélkül, cukor és lisztmentes). Úgy működött, hogy a jegyünk értékét (50.000 IDR, 1000Ft) teljes mértékben lefogyaszthattuk. Elsőre csalogatónak tűnt nekünk is, aztán rájöttünk a menü túlságosan amerikai/európai pénztárcára van szabva. Épphogy egy sütit tudtunk enni. A film egyébként amit néztünk: Hunt for the wilder people...új-zélandi egyszer nézhető, nem is rossz filmecske, pár szórakoztató poénnal. Emléknek letöltöttem egy képet a mozi oldaláról, mert a drága kis iPhone-unk félhomályban gyengén muzsikál. Jaaa, majd elfelejtettem, a mozi a Bia Biától egy kőhajintásnyira van, a kettő egymás után...Ubudozás a négyzeten!✌️️ Elveszni a rizsföldek között: Érkezésünk után 5 nappal, új járgányunkkal legelőször a környékbeli rizsföldekre mentünk. Tegalalang rizsterasz...az az igazi képeslapra illős, picit turistás, de kárpótolt a látvány. Be lehetett menni a teraszokra, úgyhogy be is másztunk. Zoli újra elemében volt, ugrált, szögdelt...😃 A kávé és dohány után most rizsben utazunk. 2) Robogózni a szigeten: Itt próbáltuk ki életünkben először a robogózást. Azt a tanácsot olvastuk, hogy az autóbérlést a sofőr nélkül meg be próbáljuk. Amikor ideértünk megértettük miért. Káosz van, szabályok pedig nincsenek az utakon...jah de...maximum kettő: 1) dudálj, dudálj, dudálj, amikor csak azt akarod, hogy észrevegyenek, 2) minden a Te felelősséged, mástól ne várd, hogy bármilyen szabályt betartva úgy cselekszik ahogy neked jó. Meglepően gyorsan adaptálta Zoli a robogózást ebben a káoszban, bár mögötte ülni sem volt leányálom. Néha úgy kapaszkodtam hátul, hogy a nap végére izomlázam lett a karomban, de jól kellett viselkednem mert tudtam, hogy máskülönben nekem is bérelünk egy robogót és onnantól egyedül kell boldogulnom. Szóval jó kislány voltam. ✌️️Kintamani-Klungung közötti 34km-es táv például tökéletes volt robogózni. Kintamani a Batur vulkán lábánál fekszik, így a kilátás igazán pazar volt a vulkánra is és a Batur-krátertóra. Ennyi robogót egyébként soha nem láttunk még egy helyen és egyszerre ennyi embert sem láttunk még robogón ülni. A kép ugyan Lombokon, egy másik szigeten készült, de Balin is telis tele volt az út ilyen kisiskolásokkal megtömött robival. 3) Vulkánt mászni éjszaka és csúcstámadás napfelkeltében: Bár a mandulagyulladásom majdnem keresztbevágta, csak sikerült megmásznunk a Mt. Batur vulkánt. Amúgy is kellett már egy kis izgalom, túl sokat voltunk komfort zónán belül. Vezetett túrára fizettünk be, 250ezer Rp-ért/fő (5000 Ft) hajnali kettőkor szedtek fel minket Ubudban.Odafelé megálltunk egy kávéra és palacsintára, aztán érkezés a hegy lábához és indulhat a túra. Mire mindenkit felszedtünk, kiosztották a reggeliket, hajnali 4 is lett. Ekkor kezdtük el megmászni a hegyet. Elég magasról indultunk, így az amúgy 1700 méteres hegyből szerintem nem maradt több, mint 800-1000 méter megmászandó. Ahhoz képest, hogy előtte féltem az éjszakai túrázástól, az út alatt ez már a második ilyen programunk. Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek egyébként...a túravezető mondta, hogy napi 1000-en másszák meg naponta, hogy aztán hajnali 6-ra felérve a csúcsra lássák a pazar napfelkeltét. Egy dolog miatt nem volt túl szerencsés a sok ember: sokszor meg kellett állni felfelé menet, mert bedugult a sor. Aztán ahogy az már lenni szokott, fent a látvány elfelejtetett mindent és ahogy az szintén lenni szokott, az az út ami felfelé meredek, legfelé még rosszabb. Attól a naptól fogva pedig egy újabb parámat űztem végleg el: félelem az éjszakai túrázástól. Ezt is felírom a nem létező "az utazás óta ez is én vagyok" táblámra, közvetlen a "szeretek hideg vízben tusolni" mellé. 5) Masszázs: Ázsiában az a szuper, hogy kevés pénzből is a legnagyobb királynak érezhetjük magunkat.1800 Ft-ért például bárhol találunk egy 60 perces masszázst. Ha akarnánk, igazából naponta járhatnánk masszőrhöz és még úgyis költésen belül maradnánk. Igazából nem is értem miért nem járunk többet. Eddig csak egyszer voltunk. Pedig nincs is jobb annál, minthogy az egész napos jövés menés után befekszünk egy tradicionális balinéz masszázsra. 4) Yoga: Minden országban igyekszünk valami olyat kipróbálni, amit előtte még soha nem csináltunk. Amerikában a kempingezés, Costa Ricán a canopyzás, Kubában a búvárkodás, Indonéziában pedig a yoga. Az utcán, főleg Ubudban mindenki melltartó nélkül és yoga nadrágban jár...sok olyan hirdetéssel találkozni, ahol yoga vagy meditációs órákra lehet csatlakozni...pár nap múlva bennünk is megérett a gondolat. Hol máshol, Ubudban néztünk ki egy vagány yoga stúdiót. Yoga Barn volt a neve és volt kezdő szintű óra, totál kezdőknek. A sors fintora, hogy Gili Airre lefoglaltunk egy szállást az AirBnb-n és kiderült, hogy egy yoga centrumban fogunk lakni. Az első óra itt Balin pont jó is volt arra, hogy eldöntsük, Gili Airen folytatjuk és picit jobban a mélyére ásunk. Hát itt és így kezdődött a yoga karrierünk. 6) Főzőtanfolyam: Sejtettük már előre, hogy a hasunk végre kicsivel jobb kényeztetést kap, mint eddig. Kevesebb pénzből, sokkal egészségesebben fogunk tudni majd enni, mint előtte bárhol az út során...és igeeen. Annyira ízlettek az ízek, hogy meg akartuk tanulni az alapokat, hogy hazavihessük és otthon főzhessünk. Elmentünk hát egy főzőtanfolyamra (Paon Bali Cooking Class, www.paon-bali.com). Egy új szokás beépítése a mindennapokba állítólag 66 napig tart, úgyhogy minden esélyünk megvan arra, hogy automatikus legyen az, hogy egészséges ételek után nyúlunk, érezzük a jótékony hatását, otthon pedig nincs menekvés...nincsenek lisztes szendvicsek. Ha most olvasod újra a blogot Évi, csak szólok, hogy ígéretet tettél arra, hogy gyümölcs és zöldség juice-okat fogtok reggelizni és azt Te csinálod majd. Dinnye juice, avokádó juice...tudod, megígérted. 😃 Sőt mi több, a főzőtanfolyamon megtanultad megcsinálni a legegyszerűbb indonéz kajákat és megállapítottad, nem is olyan nehéz...indonéz zöldségleves, mogyoró- és sárgaszósz ami minden húshoz jó, csirke kókusz curryben, zöldbab kókusszal és lime-mal...hajrá!😃Maximum a banánlevélben gőzölt hal alól kapsz csak felmentést! 7) Templomosdi: Balit "ezer templom szigetének" is nevezik, ebből nem nehéz kitalálni, hogy templomból van egy pár. A legrégebbi vagy épp legszebb helyen lévők a legérdekesebbek, különösen ha tartozik hozzájuk valamiféle kis legenda is. Ezzel a szűrővel mentünk rá 3 templomra az 1000-ből. -Uluwatu:a sziget déli csücskén, sziklafal oldalában, elég pazar környezetben. A helyiek úgy tartják, Uluwatu temploma őrzi a szigetet, és az itt lakó balinézeket, ő védelmezi meg őket az óceán gonosz szellemeitől. -Goa gaja:Vagy más néven Elefánt barlang. Fel sem fogja az ember hirtelen, amikor ott sétál a 9.században épült, több ezer éves helyen és csak próbálja elképzelni, ahogy az akkori kor primitív társadalma épp a gonosz szellemeket űzi el, és imádkozik az isteneihez a sziklába vésett óriások között.Unesco site! -Gunung Kawi: Hasonlóan szikába vésett 7 méteres monstrumok alkotják ezt a templomot is, ami a 11.század óta várt minket. Rengeteg árussal, egy szép rizsterasszal és egy óriási felhőszakadással kápráztatott el minket.😃 Hát itt és így kezdődött az első két hét Indonéziában. Annyi írnivaló lenne még a fentieken kívül, hogy el sem hiszem...Bali vallási háttere, művészete, építészete, mind megérdemelne pár külön sort...pont annyira, amennyire én most egy kis strandolást. Irány a part!
0 Comments
Your comment will be posted after it is approved.
Leave a Reply. |
RólunkÉrezted már azt, hogy ahol vagy az nem igazán a Te közeged, amerre tart az életed az nem igazán a Te ösvényed? Minket 2 éve kapott el ez a gondolat. 1 hónappal ezelőtt felmondtunk, ugrottunk a semmibe.:) Július 4-én egy több hónapos világkörüli útra indulunk, utána pedig egy komolyabb irányváltásra. Tudj meg többet Rólunk! EZJÓLESZ :) Archives
August 2017
Categories
All
|